Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-63
Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 193 h. évi június hő 19-én, kedden. ut hitelekből fizesse közterheit és adósságait. (Úgy van! Úgy van!) A gazdát talpra • kell állítani, a termelést elő kell mozdítani, a termények értékesítését biztosítani kell, ez az út fog egyedül odavezetni, hogy a gazdavédelmi intézkedéseket el lehessen ejteni. Én tehát nem tudok egyetérteni ő excellenciájával és ellentétben vele, hálásan megköszönöm a kormánynak, hogy a gazdavédelmi intézkedéseket életbeléptette. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez megint logikus konzekvenciája annak az állításnak, amelyből kiindultam Hogy azonban a praktikus életben nem mindig követjük ezt az egyedül célravezető irányt, arra a szőlőgazdaság terén tudnék egy jellemző példát felhozni. Köztudomású dolog, hiszen a napisajtóban is pertraktált ügy, hogy a borárak az utóbbi hónapokban lényegesen visszaestek. Erre semmi érdemes okot nem találhatunk, sőt azt- kell mondanunk, hogy amennyiben tavaly 500.000 hektoliterrel kevesebb bor termett, a belföldi fogyasztás pedig a termelői kimérés s a borfogyasztási adó redukálása folytán emelkedett, óborból pedig csak egynegyedmillió hektoliter készlet volt, ezek mind olyan tények, amelyek inkább áremelkedésre adnának okot. Miért esett tehát vissza a bor ára? Erről szó volt már a szakirodalomban is, de azt hiszem, nem találták meg ennek az igazi okát, amelyet én egy elhibázott kormányutasításban láttam. Ez év március hónapjának elején a pénzügyminisztérium egyenesadóügyi osztálya egy utasítást küldött a pénzügyigazgatóknak és felszólította őket arra, hogy a borkereskedőknél és termelőknél kétségkívül jelentkező konjunkturális haszon kikutatása érdekében járjanak el, írják össze azokat, akik 50 hektoliternél többet adtak el és mindenféleképpen fogják meg ezt a konjunktúrát, amely borban jelentkezik. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez nagy nyugtalanságot idézett elő a kereskedők körében. A kereskedők ellensúlyozni akarták ezt az akciót és három hónapra teljesen visszavonultak a borpiacról. Megtették ezt éppen abban az időben, amikor a termelés megindult, amikor tehát a gazdának a termeléshez pénz kellett volna. Ebből kifolyólag, mivel kereslet nem mutatkozott, a gazdák kezdték kínálni a bort és az eredmény: a boráraknak teljesen érthetetlen visszaesése. Most megindulnak az adótárgyalások és a kereskedők be fogják igazolni, hogy nem voltak konjunkturális hasznok, hanem inkább árviszszaesés mutatkozott a borpiacon. Az adófelkutató buzgalomnak tehát eredménye nem lesz, a gazdák pedig éppen akkor, amikor legjobban kellett volna nekik a pénz, nem tudták eladni borukat. Ha vizsgáljuk, hogy ebben a történetben ki a hibás, akkor azt kell mondanunk, hogy az adóztatási rendszer. Mert nem lehet konjunkturális haszonnak mondani azt, ha bizonyos termelési ágban természetes kiegyenlítő hullámzás van. (Ügy van!) Nem lehet kiindulni hatfilléres borárakból, amilyenek 1931-ben voltak. Ha ezek megmaradtak volna, akkor az egész szőlőgazdaság egy-két év alatt elpusztult volna. Azok abnormális árak voltak. Amikor kissé emelkednek a borárak, egyszerre konjunkttíráról kezdenek már beszélni. Tessék végignézni 'a békeidők statisztikai számoszlopait, ott is azt látjuk, hogy 30—50 százalékos eltérések voltak a borárakban. És mikor emelkedik a bor ára? Amikor kevés a termés. Ez tehát tulajdonképpen csak egy kiegyenlítő momentum, mert nem lehet azt mondani, hogy kon- ' junktúra az, mikor valakinek kevesebb bora terem és ezt a keveset jobban tudja eladni. Arra szeretném felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy az ilyen intézkedések úgysem célravezetők, de nem is helyesek, mert helytelen felfogásból indulnak ki és így ezeket a természetes árhullámzásokat, amelyek kiegyenlítik a rosszabb .és a jobb terméseket az áralakulás révén, az adóztatásnál figyelmen kívül kell hagyni. Ha már a szőlőgazdaságnál tartok, a sző-, lősgazdáknak néhány más kérdésére, pana-' szaira, kívánságaira is szeretnék kitérni. Talán már eleget beszéltem erről a t. Felsőház előtt is, de mindig visszatérek rá, mert a szőlőgazdasági érdekeltségnek principális követelése az, hogy a borfogyasztási adót teljesen el kell törölni, úgy amint a nyugati országokban is eltörölték. Amikor mi ezt követeltük; mindig az volt az ellenvetés, hogy hiszen ez a keres kedők javára fog szólni és nem a gazdák javára. A borfogyasztási adó 50%-os redukálása, amelyet most élvezünk, igenis, lényegesen felemelte a magyarországi belfogyasztást. Mi tehát ezen a téren tovább akarunk haladni és újra hangoztatjuk, hogy a borfogyasztási adó teljes eltörléséhez ragaszkodunk. Egy másik intézkedés, amely — mondhatnám — úgyszólván megmentette a magyar szőlőgazdaságot, a termelői kimérések engedélyezése. A termelői kimérés magától értetődően, egyformán képviseli mind a gazda érdekét, mind a fogyasztó érdekeit is, mert azáltal, hogy kikapcsolódik a közbeeső láncszem, a gazda valamivel jobban tudja értékesíteni borát s a fogyasztó olcsóbban és megbízható forrásból jut borhoz. A termelői kimérések megmentették a magyar borgazdaságot, mert a belföldi borfogyasztás 50%-os emelkedése mutatkozott ezen az alapon. Nagyon sajnálom, hogy ez az igen jól bevált rendszer minden oldalon vexatúráknak van kitéve és nagyon kérném a pénzügyminiszter urat, méltóztassék odahatni, hogy azok a vexatúrák, amelyeknek tulajdonképpen praktikus értékük nincs, maradjanak el. Itt van például az a vexatúra, hogy a termelői kimérésnél a bort nem szabad megkóstolni; kihágást követ el a termelői kimérő, ha megkóstoltatja a bort. Kérdezem, hogyan lehessen bort venni, ha az ember nem kóstolja megf Mondom, ez olyan vexatúra, amelynek abszolút semmi értelme nincs. A másik vexatúra a kereseti adó kivetése. Amint már egyszer kifejtettem, a kereseti adó kivetése, nézetem szerint, teljesen indokolatlan és törvénytelen, mert hiszen a termelői kimérés semmiféle vonatkozásban sem mondható korlátolt italkimérésnek, pedig csak a korlátolt italkimérés eshetik kereseti adó alá. Ezen a téren különben is nagy diszparitást látunk. Egyes pénzügyigazgatóságok nem vetnek ki kereseti adót a termelői kimérésekre, más pénzügyigazgatóságok kivetnek, az egyik pénzügyigazgatóság roppant magas, a másik alacsonyabb kereseti adót vet ki. Álláspontunk e tekintetben az, hogy a kereseti adó a termelői kimérésekre nem vethető ki és kérjük ennek megszüntetését. (Helyeslés.) Ha már .a, termelői kimérést, mint jól bevált intézményt behoztuk és ezáltal a magyar szőlősgazdáknak nagy értéket adtunk, minek ezt az értéket kicsinyes vexatúrákkal csorbítani, hiszen ez olyan, mintha valakinek kiflit ajándékozok és a két végét leharapom; az még mindig kifli marad, de öröm nem lesz benne. (Derültség.) Mivel azt tapasztaljuk, hogy minden ipar 53*