Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1934. évi június hó 15-én, pénteken. 339 kasai élelmezésüket olcsóbban látják el, a me zőgazdasági árakkal egyszerre és párhuzamosan az iparcikkek árai nem csökkennek. Szíves engedelmükkel, meg fogok próbálni felelni erre a kérdésre és utalok arra, hogy mik azok a törvényszerű hatások, amelyek az agrárcikkek árának zuhanásából az iparcikkek árának csökkenésére következnek. Ha egy bizonyos időben bizonyos csoporthoz tartozó agrárcikkek árát 100-zal jelöljük meg és ugyanabban az időben bizonyos csoporthoz tartozó iparcikkek árát ugyancsak 100-zal jelöljük meg és konstatáljuk, hogy bizonyos periódusban — mondjuk egy esztendő alatt — az agrárcikkek ára 100-ról visszament 80-ra, akkor tegyük vizsgálat tárgyává, hogy mik azok a törvényszerű biztonsággal várható következmények, amelyekből következtetni lehet az iparcikkek árának visszamenetelére. E fejtegetésemben a textilcikkek árképzodését veszem alapul, mégpedig azért, mert ë cikkek nyersanyaga — legalább még egyelőre — az országban nem terem. Vájjon nem fog-e teremni, azt nem tudom. A Magyar Mezőgazdasági Kamarának dicséretére váljék, hogy a pamuttermelés kérdésével megint foglalkozni kezd és remélem, hogy a földmívelésügyi minisztérium ezeket a kísérleteket a legmesszebbmenőén istápolni íogja. Nem mondom, hogy Magyarországon máról-holnapra annyi pamut fog teremni, amennyire az országnak szüksége van, de láttuk, hogy annakidején cukorrépa sem termett az országban s voltak olyan idők, amikor még bor sem termett, a paprikát pedig délszaki növénynek tekintették. Ma Bulgáriában és Romániában — nemcsak Öromániában, hanem az elszakított részeken is — igen nagy jövővel kecsegtető pamuttermelési kísérletekről beszélnek. Remélem, talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a főanyaga magyar pamutból fog készülni. Van azután egy másik ilyen magyar cikk, a lenszalma. Valószínűleg mindannyian méltóztatnak tudni, hogy egy-két nagyobb textilgyárunknak sikerült az addig majdnem értéktelen lenszalmát, amelyet csak tüzelésre lehetett használni, feldolgozni és belőle pamutot szurrogáló anyagot készíteni, ami a mezőgazdaságnak is hozadéktöbbletet fog biztosítani és deviza-szempontból is elég értékes, mert 'ha az összes lenszalmát Magyarországon — 35.000 katasztrális holdat véve alapul — feldolgozhatjuk, körülbelül 600^00.000 dollárt takarítunk meg a pamutvásárlásnál. Egyelőre azonban a pamutcikkek alapanyagát százszázalékig külföldről vagyunk kénytelenek vásárolni. Ennek következtében az agrárárakban bekövetkezett 20%-os esés — ebből a példából indultunk ki — a textiliparcikkek árának csak munkabér-komponensére fog hatást gyakorolni. Ez a munkabér pedig a textilcikkeknél körülbelül 30%-ra rúg. Egy 20%-os agrár-áresés ennek következtében a textilcikkek árára akkor lenne 6%-os hatással, ha a munkás az ő fizetésének 100%-át élelmezésre fordítaná. Minthogy azonban a munkás — ezt a számot számtalan példából tudjuk — csak fizetésének 60—70%-át fordítja élelmezésre, ennek következtében megállapítható az, hogy az agrárcikkek bizonyos csoportjában beállt 20%-os árvisszaesés a textilcikkek árát 4%-kal fogja csökkenteni, mindig ceteris paribus, ugyanazt a nyersanyagot, árat stb. feltételezve. De ezt is csak akkor, ha ugyanabban a periódusban a közterhek, az előbb említett fázisadó és a nyers • anyag bevásárlásához szükséges deviza-felárak nem fognak nagyobb emelkedést mutatni. Azt konstatálom, hogy egy esztendő óta azoknak a devizáknak a felára, amelyek a pamutbevásáriáshoz szükségeltetnek, felment 15%-ról 30%-ra. Ezt, amit bátor voltam a fenti példával illusztrálni, nevezik az agrárolló jelenségének. Ez az agrárolló — és ezt külön ki akarom emelni — nem tipikus magyar jelenség. Ép ez a magyarázata annak, hogy sehol a világon az ipari árak nem csökkentek olyan mértékben, mint a mezőgazdasági árak. Önmagától értetődő ez, mivel a nemzetközi és a magyarországi ipari árak között ugyanazok a vonatkozások, ugyanazok a törvényszerűségek vannak, mint a nemzetközi és magyarországi agrártermékek árai között. Különböző indexszámításokkal igyekeztek kimutatni az agrárolló kilengését, nagyságát, eltérését a különböző államokban. Én ezekre az indexszámításokra nem térek ki, mert ezek vita tárgyát alkotják még s nem áll még rendelkezésre egy mindenki által elfogadott, egységes, helyesnek ismert számítási bázis, amint ezt Heller Farkas egyetemi tanár kiváló tanulmányában kimutatta. Csupán arra az egyre utalok, hogy a Magyar Gazdaságkutató Intézet, ez a független tudományos intézmény közli ezeket az indexszámításokat és ezek szerint az 1925/27. évi átlagárból kiindulva az iparcikkek jelenlegi ára az akkori 100% helyett 77% a mezőgazdasági termékek árának 50%-ával ellentétben, úgyhogy az agrárolló nagysága 68% volt, az elmúlt esztendő őszén mutatkozó 63.8%-kal szemben. Mélyen t. Felsőház! Maradva a magam szakmája mellett, mint iparos szeretném ezt az árkérdést gyakorlati példákkal megvilágítani. Abban nincs véleménykülönbség, hogy Magyarországon és az összes konkurrens agrárállamokban, tehát azokban, amelyekben annyi mezőgazdasági termény terem, hogy mezőgazdasági exportra vannak utalva, az agráráralakulás rendkívül kedvezőtlen. Más a helyzet természetszerűleg az ipari államokban, mivel ezekben teljes mértékben érvényesül az autarch iával létesített vámvédelemnek és az elzárkózás! intézményeknek hatása. Ott tehát a vllág-agrárártól teljesen független belföldi agrárár alakul ki. Hogyan állanak nálunk az iparcikkek árai? Magam is számtalan iparcikknek, segédanyagnak, gépnek, gépalkatrésznek, stb. vásárlója lévén, a kérdést tehát egyrészt mint fogyasztó fogom fel és világítom meg, másrészt mint termelő, mikor kutatom azokat az árakat, amelyek mellett nálunk és másutt textilcikkeket lehet vásárolni. Mint fogyasztó elég jó hírben álló gazda vagyok, de aggodalmaskodó ember is vagyok, mégpedig azért, mert világviszonylatban a külföldön kénytelen vagyok megküzdeni más államok textilffyárosainak a versenyével. Ennek következtében semmiképpen sem lehet számomra indifferens, hogy ugyanazokat a cikkeket, segédanyagokat, gépeket és gépalkatrészeket nem vásárolják-e más^ államok konkurrens gyárosai olcsóbban, mint én. Kijelenthetem, hogy legnagyobbrészt nagyban és egészben nem vásároljuk ezeket drágábban, mint külföldi versenytársaink. Mondom, nagyban és egészben, mert természetesen előfordulhat az, hogy — mondjuk — egy németországi textilgyáros cég egy ottani, száz esztendeje ilyen gépeket gyártó textilgépgyártól bizonyos gépeket olcsóbban vásárol, mint én, mivel hazai gépgyáraink csak most ren52*