Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

21 Az országgyűlés felsőházának 1*9. ülése lésként előírtak, az eladósodott földbirtok eleget tenni nem tud. Az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét szeretném felhívni íl 1*1* íl 5 hogy a mi gazdasági érdekképviseleteinknek: az Omge.-nek ós minden kamarának vannak számtartási osztályai. Ezekben a szémtartási osztályokban a gazdaságok százainak a számadásait vezetik. Igaz, hogy ezek a számadások titkosak, illetve olyanok, mint a banktitok, azonban azt hiszem, hogy nincs semmi akadálya annak, hogyha az illető kiküldött ezt adózási célokra nem használja fel, ezeket az adatokat megmutassák neki. Egészen nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az ezekben a számtartási osztályokban vezetett nagy- és középbirtokoknak át. ágban már három, sőt négy esztendő óta nincs nyereségük. Ezt támasztja alá a Köztelekben, az Omgel közgazdasági osztályában Mutschenbaoher Emil t. barátomnak és t. tagtársamnak éppen ma egy hete tartott előadása is. Az Omge. tudniillik be-' kért közép- és nagybirtokoktól számadási adatokat. Ezeket a számadási adatokat a legnagyobb rigorózitással nemcsak feldolgozta, hanem előzőleg ellenőrizte is kiküldöttjei által. Ezeknek a munkálatoknak eredménye az, hogy negyven fillér átlagos veszteség esett minden egye« katasztrális holdra. Ezzel szemben azt lehet mondani: mi az a 40 fillér? De méltóztassék először figyelembe venni, hogy az adósságok kamatai nem számíttattak ennél, ami természetes is. Hiszen egyiknek több, másiknak kevesebb az adóssága és csak az volt a cél, hogy megtudják, mit jövedelmez a föld. A megállapítás eredménye tehát 40 fillér. Méltóztassék ehhez hozzávenni azt, hogy az átlagos terhelés közel 400 pengő, aminek csak 5.5%-os kamata 22 pengő. Megengedik talán azt, hogy annak a gazdának va amiből élnie is kell. Akárhogy leszorítja is életstandardját, — minimális összeget veszek, — 10 pengő katasztrális holdanként az az összeg, amely a maga és családtagjai megélhetésére kell. Ez minimális öszszeg, mert azt jelenti, hogy egy 50 holdas gazdának, aki pedig a békében legalább is olyan jól élt, mint a falusi tanító, vagy a segédjegyző, ma 500 pengőből kellene megélnie. Azt jelenti, hogy egy 500 katasztrális holdas középbirtokosnak, akinek a jövedelme pedig a háború előtti időben nagyobb volt, mint egy álamtitkáré és közel járt a miniszteréhez, ma a legminimálisabb an kell leszorítania igényeit, hogy meg tudjon élni. Ezzel kapcsolatban mindenki tudja ebben az országban* hogy éppen a birtokosok — a legnagyobbtól a legkisebbig és minél nagyobbak, annál inkább — szorították le már eddig is a legjobban életstandardjukat. Nagyon csodálkozom tehát, hogy valaki, mint a miniszterelnök úr is, akinek pedig ismernie kellene ennek az országnak a viszonyait, éppen amikor ezt a leszorított életstandardot látjuk, akkor mondja azt, hogy Magyarországon a grófok úgy élnek, mint a hercegek és a bárók úgy élnek, mint a grófok. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr hogyan gondolja ezt. Talán Úgy, mint ahogy a katonaságnál van századosami megfelel a bárónak, ezredes, ez a gróf és a hadtestparancsnok a herceg. Talán úgy gondolja, hogy a százados nem élhet úgy. mint az ezredes és az ezredes szintén nem élhet úgy, mint a hadtestparancsnok. Ezzel • szemben én azt mondom — és aki ismeri a viszonyokat, mindenki

r igazat fog nekem ebben adni, — hogy a tény az, hogy a nagybirtoknál a legnagyobb rész egyötöd, egytized, sőt egyhar1933. évi december hó 14-én, csütörtökön, mincad részét sem költi el annak, amit a békében költött. Méltóztassék egyszer — mint ahogy én járok hazafelé — a Budapest—bécsi gyorsvonaton menni. Ha a III. osztályban megyek, mindig találok ott grófokat, hercegeket. sőt grófnékat ifi. {Ügy van! jobbfelől.) Azt tehát, hogy ez a nagybirtokos osztály éppen ma körülményein felül él, csak a miniszterelnök úr gondolja, de az egész országban nem lesz komoly ember, aki ezt a megállapítást elfogadja. Azt lehet mondani, hogy a nagy- és középbirtok veszteséges üzem. De elő szoktak jönni azzal, hogy a kisbirtok azonban még mindig jövedelmező. Nagyon szeretném, ha a pénzügyminiszter úr elolvasná vagy legalább is átfutná azt a nagyon értékes tanulmányt, amelyet a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára, •Juhos Gyula az Országos Mezőgazdasági Kamara által havonta kiadott Mezőgazdasági Közlöny májusi számában írt. Juhos Lauer professzornak, az egész világon elismert gazdasági számtartási tudósnak a tanítványa, most már ötödik esztendeje az ő kis gárdájával eleinte 180, később 160 és amikor a költségek miatt ezeket a kiadásokat már fedezni nem tudta, még mindig 50—60 kisgazdaság számadásait vezeti és nemcsak vezeti, de tanáccsal is ellátja és igazán dicsérhető és nem kifogásolható professzori pontossággal végzi ezt a dolgát. Nem akarom ismertetni, azonban a facit az, hogy 1932-ben és előzőleg 1931-ben, sőt 1930-ban is ezek a kisgazdaságok is veszteségesek voltak átlagban, és pedig ő kihoz 1.6 percentuációt. Ezt Lauer professzor teóriája alapján számította ki. Átfordítva magyarraez azt teszi, hogy egy ilyen 30 katasztrális hol! das gazdaság 1932-ben cca. 500 pengő deficittel ! zárult. Most azt kérdezhetik, hogy honnan fizette \ ezt a deficitet, hiszen ma már nem lehet kölj csont kapni. Hát a deficit fedezetet nyer egyrészt azáltal, hogy ezekben a gazdaságokban a legszükségesebb javításokat és tatarozásokat sem eszközölték — ha lyukas volt a ház teteje, legfeljebb egy papírlapot ragasztottak rá, ha az eke vasa elkopott, nem vettek újat, ihanem azzal a rossz ekével természetesen rosszul szántottak — és fedezetet talál abban, — ami természetszerűleg nem kifogásolható sem j számtartási, sem egyéb szempontokból és ez a I 30 holdas birtok ezért is a legjövedelmezőbb, i — hogy itt a gazda és családtagjai az egész I munkát el tudják látni, tehát idegen segít! ségre nekik szükségük nincs. Természetes, I hogyha az a é—5 családtag abban a gazda! ságban dolgozik, számtartási szempontból az i ő munkanapjaikat honorálni kell, illetőleg a i gazdaság kiadási részén beállítják aï ő közön! séges napszámbéreiket. Juhos egy krajcárral j sem számít többet annál, amit az azon a környéken szokásos napszámbér kitesz. Véve egy I öttagú családot, ez évenként kitesz körülbelül 1400—1500 pengő munkabért. Ebből az 1500 pengőből az ő zsebébe tényleg nem folyik be több, mint 1000 pengő, 500 pengőt pedig ráfizet a gazdaságra. Tehát a nagybirtoknál és a legjövedelmezőbb kisbirtoktípusnál is veszteséges az üzem. Ezzel szemközt nekem olyanok, akik nem gazdák, sőt még a gazdák közül is sokan azt mondják, hogyan lehet az, hogy itt van X, itt van Y, itt van Z, akik ma is úgy gazdálkodnak, hogy az ő gazdálkodásuk jövedelmező. t Elismerem, hogy lehetnek egyesek ilye1 nek, én azonban az átlagról beszéltem, az át-