Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülé. lünk a sajtó egy részében akkor, amikor bántó támadások és zavar keltésére alkalmas cikkek mennek Németország felé, elparentálják a Vossische Zeitungot, amely tizenöt év alatt minden sorában, valahányszor csak megemlékezett Magyarországról, csak gyalázkodott és annak kárt okozott. (Úgy van! Ügy van!) Oda konkludálok, hogy egy külpolitikai kérdésbe. pláne olyan külpolitikai kérdésbe, amely a kisebbségi kérdéssel van komplikálva, világnézeti és harmadrangú szempontoknak nem szabad belejátszaniuk. Kisebbségeinkkel úgy bánunk, mint ahogy szeretnénk, — de hiába, —hogy a mienkkel bánjanak. Ami pedig a németmagyar viszonyt illeti, Németország barátságára szükségünk van, mert nincs középeurópai kérdés, mely Németország nélkül végleg és jól megoldható, mint ahogy nincs dunavölgyi kérdés jó megoldása nélkülünk. Mélyen t. Felsőház! A magyar nemzet fáját az isteni gondviselés és a történelem az Uralontúlról átültette a Kárpátok medencéjébe. Ez a fa itt gyökeret fogott, kiterebélyesedett és él sok vihar és vész ellenére is. A fának gyökerei kitöltötték a Kárpátok medencéjét és élnek a ma elveszett területeken is. Ezek a gyökerek a magyar vért és a magyar adottságokat jele a tik és bár fejszét fogtak a gyökerekre, ennek a fának annyi a hajszálgyökere, hogy azt szinte kiirtani nem lehet. Mert hajszálgyökerünk 3 és félmillió magyar határainkon túl a Kárpátok medencéjében, mert hajszálgyökerünk elvesz tett idegennyelvű testvéreink minden könnye, minden sóhajtása és minden panasza, amivel csak magukban — mert nyiltan nem tehetik — hozzánk vissza vágynak. A nemzetfának törzse ezernél több évgyűrűjével a nemzet történelmi múltja és nemzeti élete. Ez a törzs gyűrűiben mutatja a fa életét, éppen úgy, amint egy fa mutatja, hogy melyik évben ment keresztül esőn, melyik évben volt szárazság. A magyar történelem fejti meg a magyar fa több, mint ezer évgyűrűjét. A fa koronája, ágai és levelei a nemzet társadalmi rétegeződése. Minél szimmetrikusabb, dúsabb, egészségesebbhez a rétegeződés, annál egészségesebb és erősebb a fa. Végül ennek a fának a virágai és gyümölcse a magyar kultúra. A magyar nemzeti kultúra egyéni ízt, színt és zamatot vitt be a nyugateurópai kultúrába. A fa árnyékában sokan pihentek, a fa gyümölcsétől sokan újultak meg. Európa köszönetét ismerjük érte. (Ügy van! (Ügy van!) A magyar fa nem déli növény, nem páíma, de van egy a pálmával közös tulajdonsága: teher alatt no. Mélyen t. Felsőház! A költségvetést elfogadom annak jegyében, hogy az elkövetkező magyar jövő Széchenyi István gróf reformpolitikájának szellemében következik el. (Élénk helyeslés, éljenzés, taps. — A szónokát tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Buday-Goldberger Leó ő méltósága. Buday-Goldberger Leó: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Bevallom, mélyen t. Felsőház, hogy mélységes megindultság vesz rajtam erőt, midőn, mint a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik kiküldöttjének, először van alkalmam felszólalni a magyar országgyűlés Felsőházában, ebben a történelmi tradíciókkal megszentelt, tisztult, magasabb légkörben, ahol fokozottabb mértékben kell, hogy érvényesüljön az igazságosságra, az elfogulatlanságra való törekvés erkölcsi törvénye. És elfogódott vagyok, mert, mint a magyar ipar egyik régi és lelkes katonája, fájdalommal FELSŐHÁZI VAPLÓ III. ?e 1934,. évi június hó 15-én, pénteken. 337 konstatálom, hogy különösen az utóbbi időben a politikai élet színterén a hazai ipar, tehát országunk ezen fontos gazdasági ága legjobb és legtisztább meggyőződésem szerint a legkülönbözőbb oldalról erős és gyakran indokolatlan támadásoknak van kitéve. Hatása alatt állok annak a mélyenszántó beszédnek, amely előttünk most elhangzott és amely a nemzet nagy problémáit széles alapokon ölelte fel. Bocsánatot kell kérnem, hogy e beszéd után én, szerény közkatonája a nemzet gazdasági életének, inkább speciális problémákkal óhajtok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Szerény véleményem szerint a mélyen t* Felsőház figyelmét igénytelen felszólalásommal akkor kelthetem fel leginkább, ha lehető

: ség szerint működési köröm keretein belüi maradok, hiszen ezt a témát értem és ismerem legjobban. Amikor az ipar kérdéséről óhajtok beszélni, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy mi, magyar gyáriparosok egy különálló ipari glóbuszt látunk szemeink előtt. Nagyon jól tudjuk azt, hogy mi elsősorban a mezőgazdasággal, de a magyar gazdasági élet minden ágazatával a legteljesebb sorsközösségben élünk. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a mezőgazdaság prosperitásától függ az ipar fejlődése és a jövőben való létezésének lehetősége. Elfogadom az előttünk fekvő költségvetési javaslatot, mert bizalommal vagyok azzal a • gazdasági politikával szemben, amelyet a kor| mány és a kereskedelmi tárca képviselője, ' Fabinyi miniszter úr képviselnek. Ha felada| tómul tűzném ki az államháztartás kritikáját — és ebben a tekintetben az előttem szólott Kozma felsőházi t. tagtársam véleményéhez teljes mértékben csatlakozom, — fenntartás nélkül magamévá tenném azokat a megjegyzéseket, ^ amelyeket Imrédy pénzügyminiszter úr a Képviselőház költségvetési vitájában elmondott és amelyek a következőképpen hangzanak (olvassa): »Kritikára szükség van, de ez a kritika legyen objektív és táplálkozzék épúgy, mint a mi becsületes törekvésünk, a nemzeti élet gyökereiből. Nem kell azonban az a kritika, amely ócsárlássá fajul, amely a kákán is csomót keres, amely sürgeti azt, hogy a kormány intézkedjék, de amint egy kormányintézkedésnek csak a híre megy, rá rögtön felemeli a szavát, panaszkodik és vádaskodik, az egyéni szabadságjogok védelmében.« Ami pedig az államháztartást és a költségvetést illeti, teljes mértékben méltánylom azokat az általános elveket, amelyeket a miniszterelnök úr ugyancsak a Képviselőház költségvetési vitájában előadott és amelyeket a pénzügyminiszter úr is e vita alkalmával két nagyszabású, az értelemhez és az érzelemhez szóló beszédében kifejtett. Az előttünk fekvő költségvetésben a pénzügyminiszter úr számol az ország lakosságának csökkent teherviselő képességével. Az egyenesadóbevételeket ez alapon a tavalyi 247.2 millióval szemben csupán 228.1 millióban állapítja meg. Ezzel szemben azonban az általános forgalmi adóban körülbelül 5 millió pengő emelkedést vár, amennyiben a tavalyi 83.5 millió pengő forgalmiadóbevétellel szemben az idén 88 milliót irányoz elő. Az indokolásban erre vonatkozólag a következőt mondja (olvassa): »Az általános forgalmi adó alrovaton — a tapasztalati adatoii alapján s a forgalom emelkedésének, valamint az árviszonyoknak figyelembevételével — az 1933/34. költségvetési évre megállapított 83.5 millió pengővel szemben ezúttal 88 millió pengőt irányoztam elő.« 62