Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés felsőházának 43. ülése évig: uradalmi szolga volt, ez idő alatt megtakarított kis keresetével annyira vitte, hogy vett ehhez másik ugyancsak 12 holdat. De ezt is csak úgy érte el, hogy mindazt, amit én, aki ma 54 éves ember vagyok, 30 dolgos éven keresztül összeverejtékeztem, úgy magam, mint családom, úgyszólván megéheztük, ruhátlanságban megszenvedtük, amit a környékbeli minden istenfélő emberrel igazolni tudok. Hogy azzal a pótlékkal szüleimmel és családom tagjaival szűkösen megélhessünk, egy rendbeli törlesztéssel elmaradtunk, de ha ia jogosulatlan túlfizetéseket 'beszámítjuk és az 1932., évi 76 métermázsa 'búzabérletet, amit már a zárgondnok kezelt el, hozzávesszük, nem hogy elmaradtunk, hanem fizetésünkkel még előre is voltunk. Szegény agg édesapám nem bírva a katasztrófát, 85. évéhez közeledve, elméjében megzavarodott, a bank pedig mindezek ellenére ronccsá zúzva dobott ki földünkből. 19.240 pengőnket egy fillérig bennfogták és olyan egyént ültettek helyünkre, aki ezzel az összeggel szemben csak 4000 pengőt fizetett be, mi pedig vénségünkre testben-lélekben ronccsázúzva, mehetünk menháztölteléknek.» Igen t. Felsőház! Mivel ennek a nagyon megrázó levélnek — azt hiszem — hitelességét is^ igazolnom kell, eredetiben leteszem a Felsőház asztalára. Semmiféle kommentárt nem fűzök hozzá, csak azt jegyzem meg, hogy nem az első, nem az egyetlen eset ez. Azt a kérdést vagyok bátor felvetni, vájjon a hitelező ilyen könnyen dobhatja ki azt a kisembert és nem kiált-e orvoslásért ez az eset? Hiszen van-e derekabb embere, derekabb polgára ennek a magyar hazának, mint ez a szerencsétlen ember, akinek most ismertük meg a sorsát. Vájjon nem kellene-e azon a lecsökkentett áron inkább ennek odajuttatni a földet, hogy próbálkozzék, kezdjen vele új életet? Igen t. Felsőház! A pénzügyminiszter úr már hivatkozott beszédében több kijelentést tett és én kénytelen vagyok ezekre röviden kitérni, mert úgy látom, hogy ezekben a kijelentésekben kristályosodik ki az a gazdasági, politikai és pénzügyi felfogás, amely ezt a mostani szomorú eredményt létrehozta. Többek között ,azt mondta a t. pénzügyminiszter úr, hogy 1929-ben körülbelül 1800—1900 millió pengő volt a mezőgazdaság jövedelme, amely az 1932. évre leesett 900 millió pengőre, tehát körülbelül 50—55%-os csökkenés mutatkozott. A kamat, amely szerinte és az én számításom szerint is a legmagasabb színvonalon, 225 millió pengő volt, 135 millióval lecsökkent 90 millióra, ez tehát 60%-kai, vagyis még nagyobb arányban csökkent, mint a bevétel, vagyis az egyensúlyi helyzet valahogyan helyreállt. Ez a feltevés és megállaptás azonban egy kis korrekcióra szorul. Nevezetesen való az, hogy az 1800 milliós jövedelem leesett 900 millióra, való az is, hogy a kamat 225 millióról 135 millióval leesett 90 millió pengőre, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy amikor a jövedelem lecsökkent 900 millió pengőre, ezzel szemben jóformán csak a kamat csökkent, mert sem az adó, sem az iparcikkek ára, sem a termelési költségek nem csökkentek. Mármost hogyan all a 'helyzet? Az 1800 milliónak ez a 135 millió tulajdonképpen 12%-át teszi ki, tehát az össztermés 12%-ánál megvan az 50%-os csökkenés, de nincs meg a többinél. Ha tehát az 50%-os terméscsökkenésre átviszem a valóságos csökkenést, kiderül, hogy míg a mezőgazdaság jövedelme 1800 millióról 900 millióra, tehát a íelére 1933. évi december hó 13-án, szerdán. 13 csőként, a kiadás 900 millióról mindössze jóformán csak a kamattal csökkent, tehát megmaradt 760 millió magasságban, vagyis ennyivel kedvezőtlenebb a mezőgazdaság mérlege 1932ben, miint volt 1929-ben. Igen t. Felsőház! Ebből is tisztán lehet tehát látni azt, hogy a gazdák adósságainak kamatcsökkentésével a mezőgazdasági válságot megoldani nem lehet. Tett a t. pénzügyminiszter úr egy másik megállapítást is; hivatkozott arra, 'hogy a búzának rotterdami világpiaci ára nem tudom én mennyi és hogy ennél az árnál nálunk 250%-kai magasabb a 'búza ára. Kérdem, miért éppen a rotterdami világpiaci árat veszi a t. pénzügyminiszter úr? Hozzám közeleiM) van az oláh megszállott terület. Bihar vármegyének hozzánk legközelebb eső részén 12—13 pengő a húza ára és mi ezzel a Komániával olyan külkereskedelmi politikát folytatunk, hogy Kománia kétszer annyit hoz ibe (hozzánk, (mint amenynyit mi kiviszünk Komániába. Kérdem, hát nem tmezőgazdaságellenes ez az exportpolitika, amely sajnos, mint megérdeklődtem, néhány nagybank és tőkéscsoport érdekeinek a szolgálatát is elősegíti?! Felvetette többek között a t. pénzügyminiszter úr azt is — azt hiszem, Eckhardt Tibor t. képviselő úr foglalkozott ezzel a kérdéssel — hogy másként a képviselő úr szerint nincs menekvés, mint ha a pengőt 50%-kai ejtjük alá. Nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak mivel a pénzügyminiszter úr felemlítette, megvilágítom én is, hogy hogyan áll a ihelyzet. Tény az, hogy ha a bolettát figyelembe veszem, akkor körülbelül 30% -os áremelkedés van a búzánál. Azonban méltóztassék csak megnézni, mit jelent a magyar gazdának ez a 250%-os áremelkedés? Debrecenben a búza 9 pengő, tehát el kell fogadnom, hogy ez 250%-kal magasabb ár, mint a világpiaci ár. Ha ki méltóztatnak számítani, eszdrint 3'5 pengő volna a kiindulási világpiaci ár. Ilyen árat pedig én nem hallottam. Legutóbb egy német statisztika került a kezemibe; ebből azt látom, hogy egész Európában Magyarországon a legolcsóbb a búza ára. (Egy hang bal felől: Csehországban 30 pengő/) A pénzügyminiszter úr a devalvációra vonatkozó feltételekről -szólva azt mondotta, hogy vájjon az Eckhardt Tibor képviselő úr által ajánlott 50%-os leejtése a pengőnek vagy pedig a kormány által mesterségesen tartott búzaár-e a megfelelő. Nézzük meg, hogyan áll a helyzet pénzügyileg és számbelileg. A boletta 16 millió méteraiázsa (búzánál 3 pengőjével számítva 48 millió pengő, körülbelül 6 millió métermázsa rozsnál pedig 18 millió pengő, összesen 66 millió pengő. Merem állítani, hogy ha a kormány nem engedi, hogy a kartellek az áraikat felemeljék a világpiaci árakhoz képest száz százalékkal magasabbra, akkor egy esetleges devalváció esetén ez körülbelül 35%-os áremelkedést eredményezne a mezőgazdaságnál. Hiszen a gazda a pengő valódi értékét kapná meg, vagyis 30%-kai kapna magasabb árat a mostani kurens árnál; ha pedig ez a kivitelnél érvényesülne, akkor az ártöbblet érvényesülne a belföldön is. Ez tehát végeredményben azt jelentené, hogy 50%-os devalváció esetén is — megfelelő gazdasági politika mellett — a 900 millió pengő értékű mezőgazdasági bevételnél 270 millió pengő többlet volna a gazdák javára. Ezzel szemben tisztán a búzánál és rozsnál jelentkezik 66 millió pengő. Van azután egy másik kérdés is, 'amely is-