Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-48

12 Az országgyűlés felsőházának U8. üléi nem tudott boldogulni, mert ez a két termelési tényező, a felszerelés és a szakértelem nem állott rendelkezésére. Nem akarok a 14.000. számú rendeletnek és a törvényjavaslatnak részleteibe belemerülni, hiszen úgyis eldől rövidesen, hogy mennyire lesz ezeknek életképességük, csak egy észrevételt teszek a pénzügyminiszter úrnak a kamatdifferenciára vonatkozó pénzügyi felállítására. Errenézve legyen szabad a 14-000. számú rendeletnek idevonatkozó passzusát szószerint felolvasnom (olvassa): «Ebből az alapból a pénzügyminiszter részben megtéríti a hitelintézeteknek és a gyámpénztáraknak azt a különbözetet, amely kamatköveteléseikben előállott annak következtében, hogy a kamatláb a gazdaadósokkal szemben a jelen rendelet következtében 5*5, illetőleg 4%-ra csökken. A kamatleszállításnak terhét a tőke évi 0'5%-a erejéig a hitelintézet viseli. Gazdaadós által a gyámpénztárnak fizetett kamatot a pénzügyminiszter legfeljebb 6%-ra egészíti ki.» Meg ikell állapítanom, hogy a Hitelügyi Tanács legutolsó rendelkezése értelmében a pesti bankoknál a maximális kamat 7*5%, a vidékieknél 8%. A hivatkozott rendelet értelmében a tőke 0'5%-ot visel, tehát ezeknek alapján a pesti bankok 7%-ot, a vidéki bankok 7'5%-ot számíthatnának. Ilyen értelemben a ikamatdiffereneia lenne a pesti bankoknál a 4 és 7% közötti differencia, tehát 3%, a vidékieknél 3"5%

; Ezzel szemben a pénzügyminiszter úr a törvényjavaslat indokolásában kereken 4%-ot számít. Hasonlóképpen van ez a nemvédett birtokoknál, amelyeknél az 5*5% és 7% között van 1*5%, az 5*5% és a 7*5% között 2% és a pénzügyminiszter úr mindkét esetben mégis 2'5%-ot számít. Amint utánaszámítottam, figyelembevéve a kamattérítésnél a pénzügyminiszter úr által felvett időszakot és a biztonságot. — azt hiszem, talán 50%-os biztonságot méltóztatott említeni — 16,800.000 pengő differencia áll fenn. Nem tudom, miért vett fel a, pénzügyminiszter úr ennyit, holott a számítás nem ezt mutatja, és kérdem, mi lesz ezzel a differenciával, mert ha az egész 175 millió pengőnél az előirányzat és a tényleges szükséglet között ilyen differencia lesz. akkor bizony a gazdaadósoknak nagyon-nagyon kevés fog jutni. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Igen t. Felsőház! Most egy rendkívül szomorú momentumról akarok beszámolni. Amint méltóztatnak tudni, a rendelet egyik célja az volt, hogy az árveréseket lehetőleg megakadályozza. Az én felfogásom szerint azonban nekünk kissé visszafelé^kellett volna mennünk, meg kellett volna néznünk, hogy az említett szerencsétlen gazdasági viszonyok között hogyan ment tönkre, az a gazda és az eddig elárvereztettek sorsát is revízió alá kellett volna vennünk. Minthogy azt hiszem, nem az egyetlen eset az, amelyet egy hozzám intézett panaszos levél felhoz, az igen t. Felsőház szíves elnézését kérem, ha ezt a levelet talán szószerinti szövegében felolvasom, mert hiszen meg kell ismernünk, hogy milyen a nép helyzete, mit szenvedtek ezek. (Halljuk! Halliuk!)) Szószerint olvasom fel az egész levelet, amelyet G. Nagy Ferenc nagyszénási, békésmegyei kisbirtokos írt hozzám. (Olvassa): «1926 okóber 1-én "vettem az apámmal az özvegy gróf Festetich Sándorné ő méltóságának csabacsorvási úgynevezett Cukros kiparcelázott részéből 24 kishold földet, holdankint azidősze1933. évi december hó 13-án, szerdán. rint 14,500.000 koronájával, átfordítva 1160 pengőért», — kisholdankint! — «melyből rögtön készpénzt 14.240 pengőt, tizennégyezerkettőszáznegyven pengőt bele is fizettünk, 13.600 pengővel maradtunk adósok 10 éves kölcsönben. 1928jban a bank megbízottai a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület autóval járták össze a kiparcellázott föld vevőközönségét azzal az erőszakos rábeszéléssel, hogy mennyivel kedvezőbb és könnyebb fizetési feltételeket nyújt a bank, ha kölcsöneinket áthelyeztetjük 35 éves dollárannuitásra. Mi a kecsegtető Ígéreteknek engedve, a fennmaradott 13.600 pengőből 10.800 pengőt áthelyeztettünk 35 éves annuitásra, 2800 pengő visszamaradt 10 éves törlesztésre, de az áthelyezést megelőzve, kérdeztük a bankigazgatóságot, hogy az áthelyezés mennyibe fog kerülni. Amire azt a választ kaptuk, hogy körülbelül 100 pengőbe. Mi ehhez a kijelentéshez tar-, tottuk magunkat, de előttünk csak az áthelyezés után következő törlesztéseket ecsetelték a legszebb színekkel, de arról nem világosítottak fel bennünket, hogy majd ők a 10.800 pengőhöz még nem tudom miféle címeken 2668 pengőt hozzátoldanak és nem mondták azt sem nekünk, hogy azzal ismét a mi tartozásunk szaporodik és hogy akkor már nem 10.800 pengő lesz, hanem 13-468 pengőre növekszik az adósságunk. Az áthelyezés után rögtön küldték az elszámolást, de nem ám a kimondott 100 pengőről, hanem 423 pengő 20 fillérről, rögtöni befizetésre. Ez volt az első váratlan tuss, amivel álmunkban sem mertük volna a bankot meggyanúsítaniMajd következett a többi. Mert ha a 10 évre visszamaradt 2800 pengőt a jól megszaporított 10.800 pengőhöz adom, egy csapásra lett nekünk 16.268 pengő adósságunk és még ennek a tete

: jébe jön a rémítő áthelyezési elszámolás, ami négyszer annyinál is több lett, mint amennyit elszámolás előtt kijelentettek, mert most erre a váratlanul megszaporított tőkére 3ott a borzasztó kamat. Engedelmet kérek, ez magábanvéve minden gazdasági romlás nélkül is katasztrófát jelentene. 1926tól 1931-ig rendeztük az adósságot. 1931-ben a földteherrendező bizottsághoz való folyamodványunk értelmében kikértük a telekkönyvi másolatot, amelyben legnagyobb meg

: lepetésünkire rájötünk, hogy a fold holdankenti ára nem 14,500.000, hanem csak 14 millió koronájával van telekkönyvezve.» «A földön volt egy teljesen lakhatatlan tanya-rom, azért külön viszont 5 millió koronát fizettetett a bank velünk, ami megint nem volt eltelekkönyvélve.» — Tehát itt megint a földnél holdankint 40 pengő, átfordítva, a 24 holdnál 960 pengővel, a semmi haszna romért 400 pengő. Itt 1360 pengővel megint tultizettettek bennünket- 1932-ben egy szomszédunkat vezették be zárgondnoknak, aki két esetben kerté ellenünk az árverést és meg is vette a birtokot. 4000 pengőt fizetett bele, a többit viszont ó is törleszti. Tehát kérem alázattal, ki jogosult most arra a földre: nem mi-e, akik rögtön belefizettünk 14.240 pengőt készpénzben és egy lakóházat építettünk rá 2000 pengőért, 520 darab akác- és 80 darab gyümölcsfacsemetét ültettünk ott el és 1926-tól 1931-ig 3000 pengő tőkekamatot fizettünk és 5 év alatt összesen 19.240 pengőt verejtékeztünk ki érte és akiket mindezek után is minden önhibánkon kívül elárvereztek? A legszívbemarcangolóbb eset azonban az. hogy édesapám is elvesztette mindenét. Az édesapám 60 évvel ezelőtt örökölt a nagyapámtól 12 holdas tanyás birtokot és minthogy 50