Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés felsőházának 48. ülése désekkel bővebben foglalkozni, hiszen hosszú időt venne igénybe, de röviden át kell ezeket tekintenem, mert meg kell állapítanom, hogy nagyon sok olyan tényező segítette elő a mezőgazdaság eladósodását, amelyeket nem lehet a világgazdasági válság terhére írni. így a túlzott igazságtalan adóztatás, a kartell magas árai, a kölcsönök magas kamatai, továbbá a bankzárlat óta azok az áldozatok, amelyeket a mezőgazdaság^ hozott egyoldalúlag a pengő értékállandóságáért és az a körülmény, hogy újabban a külföldi értékesítéseket a kormány nagyon sok esetben bankoknak, vállalatoknak és kivételes embereknek juttatja. Azt láthatjuk, hogy ha ezeket a kérdéseket a gyökerében meg nem fogják, ezek a visszásságok, ezek az anomáliák annyira kinövik magukat, hogy később megoldhatatlan problémákká válnak, mint ezt maga a földmívelésügyi miniszter úr is mondotta. Hová jutottunk el? A föld elvesztettejövedelmezőségét, nem tudunk teljesíteni, veszélyben van a rentabilitás és most jön ez az adósságrendelet, -rmely tulajdonképpen arra van felépítve, hogy a gazdák az előbb említett módon keletkezett adósságaikat csaknem kivétel nélkül eredeti összegben viseljék és mai érték szerint abban a pénzben fizessék, amelyről Koós Zoltán ő méltósága idestova már két esztendeje megállapította, hogy 200%-kai drágult meg. Ugyanakkor pedig, amikor a mezőgazdaságnak ezeket a terheket kell viselnie, jazt látjuk, hogy akik megszerezték ezeket a jogtalan előnyöket kartellek névén, magas kamat révén, megakarják tartani a maguk pozícióját és ez a rendelkezés, ez a könnyítés csak annyit akar adni a mezőgazdaságnak, hogy a mai helyzet fenntartható legyen, hogy végső fokon — mint maga a nép is mondja — ő is láthassa azt, hogy tett a kormány valamit az ő érdekében. Mert ez nem oldja meg a helyzetet. Erre maga az élet fog rámutatni, mert mint előttem szólott igen t. felsőházi tagtársam mondotta, nagyon valószínűnek lehet tartani, hogy a gazdatársadalom nem tud a feltételeknek eleget tenni. Nem akarok ezekkel a kérdésektel bővebben foglalkozni, csak rámutatok arra, hogy ha már ezt a rendeletet hozták, ennek legalább igazságosnak és minden rétegre kiterjedőnek kellett volna lennie. Az egyenlő elbánás elve alapján mindenki joggal várhatta volna, hogy ugyanaz a kedvezmény neki is megadassék. Nem tartom helyesnek a rendeletben előírt kategorizálást a mezőgazdaságnál, különösen nem akkor, ha az olyan szűk térre szorult, mint ahogyan azt az előttünk fekvő rendeletben látjuk. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a hirtokosok közül a 10 holdas birtokosok a leggyengébb egyedek és ezeken kell elsősorban segíteni. De — azt hiszem — igazat méltóztatnak adni nekem abban, hogy a mezőgazdaságban még ezeknél gyengébb egyedek is vannak, így az a mezőgazdasági munkásság, amelynek — ne méltóztassanak elfelejteni — csak akkor van biztosítva a megélhetése és (mindennapi szűkös kej nyere, ha a kis- és középbirtokasoktól felfelé a birtokosok minden kategóriája munkát tud neki adni- (Ügy van! Ügy van!) Még az a 10 holdas birtokos is meg tud élni abból a 10 holdból, annak is van még mit ennie, de lm ez a birtokos tönkre megy, fizetésképtelenné lesz és elpusztul, mi fog történni, mi lesz a munkások tömegével? (Ügy van! Ügy van!) Ezért nem tartob helyesnek ezt a kategorizálást, mert hiszen végeredményben ez a munkásság a mellett, hogy rá van utalva a birto1933. évi december hó 13-án, szerdán. 11 kosra, részese is a termelésnek. A dolog természeténél fogva az a mezőgazdasági cseléd. az a munkás együtt termel, együtt boldogul a munkaadóval. De ugyanilyen igazságtalanságot és méltánytalan elbánást látok a 'bérlők helyzetében is. Nem akarom interpretálni a pénzügyminiszter úr szavait és talán sokkal közelebb is érünk a kérdés lényegéhez, ha felolvasom szó szerint, hogy mit mondott ő. A pénzügyminiszter úr a képviselőházban elhangzott beszédében a következőket mondotta (olvassa): «A harmadik kérdés a bérlőknek a kérdése. Ez nagyon nehezen megfogható kérdés két oknál fogva. Először azért, mert dologi biztosíték itt nincs, tehát a moratóriumnak egész más hatása van, tudniillik a tőkebiztoisítás lehetősége nem áll fenn. A másik szempont pedig, amit figyelembe kell venni, az, hogy a bérlői foglalkozás igen sokszor egybekapcsolódik más foglalkozásokkal is és a vállakozói foglalkozásba csap át, úgy, hogy nem lehet tisztán gazdasági foglalkozásnak tekinteni. Ennek következtében és mert nem kaptam megbízható adatokat idáig,megoldást nem tudtunk csinálni. A megoldásnak azonban szerintem erősen, sőt majdnem kizárólag szociális téren kell mozognia és a kisbérlők kérdésével kapcsolatban kell a kérdést megoldani.» Igen t. Felsőház! Mit mond ez a megállapítás? Az 50 holdon felüli bérlők óriási tömege, amely — ne méltóztassék elfelejteni — különösen az alföldi városok közelében rendkívül magas haszonbért fizet, amely viseli annak a földnek az adóját és azt az adót csak háromszor-négyszer annyi terményből tudja kifizetni, mint amennyiből a szerződés megkötésének időpontjában kifizette, ez a bérlőtársadalom, amely az országnak körülbelül negyedrészét munkálja, ez a bérlőtársadalom, amely egymagában több munkást foglalkoztat, mint az egész gyáripar, mert 3—400.000 ember él ezeknek a bérlőknek munkája után, mint munkás és cseléd, ez a bérlőtársadalom, amely a pengő értékállandóságáért odaadja terménye értékének 30—40%-át, nem számít gazdaadósnak, nem számít gazdának, legfeljebb szociális szempontból, magyarán mondva: könyöradományként kaphatja meg ugyanazt, amit megkap a másik gazda. Kérdezem: miféle más foglalkozást lehet felfedezni annál a tiszántúli középbérlőnél, aki 8—10 családtagjával robotol azon a drága bérleten és esetleg örökölt, vagy régebben szerzett földjét is ráfizette a drága bérletre, vagy pedig a veszteséges termelésre? Méltóztassék meggondolni, milyen érzés támad ebben a bérlőtársadalomban, ha azt látja, hogy esetleg valamelyik konjunktúraember 1932 április l-e előtt vette meg földjét fele- vagy harmadáron és megkapja a kedvezményt, vagy megkapja ugyanezt az, aki kartellnyereségből vette a földet, megkapja az az ügyvéd, aki egymásután szedte össze az elmúlt időben a földeket, és megkapja a kamatkedvezményt az is, aki külföldre vitte a vagyonát és ott elköltötte jövedelmét, de ez a bérlőtársadalom, amely mindig zászlóvivője volt a magyar mezőgazdasági kultúrának, nem kaphatja megAzt sem lehet közömbösnek tekinteni sem a földtulajdonosok, sem a nemzeti termelés szempontjából, hogy ha ez a bérlőtársadalom elpusztul, jön-e utána másik, amely megfelelő instrukcióval és szakértelemmel rendelkezik? Mert méltóztassék megnézni, a földbirtokreform során földhözjuttatottak legnagyobb része azért 2*