Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés felsőházának 4-8. ülése a tizenötszörösön alul eladósodott gazdának semmi védelme nincs és abban a pillanatban, amikor felmondják ta.rtozását, tekintettel arra, hogy kénytelen magának valahol pénzt szerezni, a legnagyobb bajba kerülhet, ha őt szintén nem veszik olyan elbírálás alá, — csak ebben a vonatkozásban, — mint a többi eladósodott és bajbajutott gazdát. Tekintettel arra, hogy az egész országot nem lehet egy kaptafára húzni ezzel a rendelettel kapcsolatosan, szükségesnek tartanám, hogy azokban az országrészekben, amelyek az utóbbi évek hallatlan szerencsétlen termése és egyéb időjárási csapások következtében igen rossz helyzetbe kerültek, nevezetesen különösen a Tiszántúl, Hajdú, Borsod, Zemplén és a többi megyékben, bizonyos különleges intézkedéseket tegyenek, mert ott a gazdák már éppen nem fognak tudni eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket a rendeletben velük szemben támasztottak. Az adótartozások tekintetében nyújtott kedvezményeket terjeszszék ki a hátralékos illetékekre és járulékokra is. Ismerek ugyanis egy csomó olyan gazdát, aki pusztán azért került nagy bajba, mert olyan illetékek fizetésére van kötelezve, amelyeknek nem tud eleget tenni. Egy további tennivaló az volna, hogy egy olyan konstrukciót kellene találni, amelyet hasonló alapfeltételek^ mellett a bérlőkre is lehessen alkalmazni. Méltóztassanak ugyanis tudomásul venni, hogy a bérlők kezén ma már több mint 3 millió bat. hold magyar föld van; a- bérlő-osztály egy olyan gazdasági faktor, amellyel számolni kell és amelynek sérelmeit meg kell oldani % Nagyon jól tudom, hogy ez különféle okoknál fogva igen nehéz kérdés, azonban azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban mégis lehet egy olyan konstrukciót találni, amely ezt a kérdést is megoldja. Szeretném a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni arra vonatkozólag, hogy az olyan tartozások, amelyek 1932 április l-e és október 31-ifce között kontráháltattak, de egyedül és kizárólag abból a célból, hogy a régebbi tartozások konvertáltassanak, s amely^ adósságok ez idő szerint a rendelet hatályán kívül esnek, abbba mégis bevétessenek, azzal a feltétellel és akkor, ha ezek a régebbi adósságok konvertálására fordíttattak. Egy másik nagyon fontos körülmény, amelyre szintén fel szeretném hívni a pénzügyminiszter úr figyelmét, az, hogy úgy, mint az eddigi rendeleti szabályozásoknál, ennél a rendeletnél sem terjeszkedtek ki a zálogleveles kölcsönökre. Ez a kérdés előbb-utóbb szintén rendezendő, mert a magyar mezőgazdaság nem akar abban a helyzetben maradni, amelyben ez idő szerint vian a záloglevelek kérdésével kapcsolatban. Végül a rendelet 16- §-a a magánegyezségekről beszél. Ezekkel a magánegyezségekkel szorosan kapcsolatban van az Országos Mezőgazdasági HitelvédŐ Intézmény létesítése, öszin tén bevallom, hogy a magam részéről ettől az intézménytől, ha ezt helyesen, célszerűen és jól építik fel, nagyobb eredményt várok, mint magától a rendelettől. (Ügy van! Ügy van) balfelől.) Ennek következtében a magam részéről a legmelegebben ajánlom ezt a pénzügyminiszter úr pártfogásába és kérem, hogy tőle telhetőleg kövessen el mindent, hogy az intézmény minél előbb tényleg (megvalósuljon. (Helyeslés.) Ezekben akartam elmondani aggályaimat a FELSŐHÁZI N1AFLÓ III. '933. évi december hó 13-án, szerdán. 9 rendelettel szemben. Mégegyszer kérem a pénzügyminiszter urat, legyen kegyes mindazokat a körülményeket, amelyeket bátor voltam felhozni, magáévá tenni és megfontolni azoknak a keresztülvihetőségét, mert ezzel is — úgy hiszem — lényegesen jobban hozzá lehet simítani ezt a rendeletet a való élethez és előkészíteni arra a stádiumra, amelybe ennek a rendeletnek jönnie kell, ha mi a gazdaadósságok kérdését egyszer véglegesen rendezni kívánjuk. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vásáry József őméltósága. Vásáry József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Eelsőház! (Halljuk! Halljuk!) A parla^menti szokásoknak megfelelően az előttem szólott szónok úrnak beszédébe kell bekapcsolódnom. Azt hiszem, a végső konklúzióban van közöttünk a különbség, mert ő is éppen olyan súlyosnak és veszedelmesnek tartja a mai helyzetet s éppen úgy aggályai vannak, mint nekem, hogy ez a rendelet fogja megoldani a mezőgazdasági adósságok kérdését, ő azonban főként arra helyezte a fősúlyt, hogy a jószándékot nagyon méltányolni kell. En is méltányolandónak tartom, azonban méltóztassék megengedni, hogy ebben a tekintetben annak a felfogásomnak adjak kifejezést, hogy az ilyen rendkívül súlyos helyzetben tisztán magával ezzel a jószándékkal ezen a helyzeten nem tudunk javítani, mert ennek a rendkívül súlyos és veszedelmes, méreteiben és kihatásaiban szinte kiszámíthatatlan mezőgazdasági válságnak, amelyre ebben a Házban ismételten többen felhívtuk az egymásután következő kormányok figyelmét, elkerülhetetlen következményként bekövetkezett az, — mint az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolása is mondja — hogy az adósságokkal terhelt gazdák egyrésze a termelés folyamatosságának fenntartása mellett nem képes az adósságok terheit az eredetileg vállalt kötelezettségeknek megfelelően viselni. Ezt mondja a pénzügyminiszter úr r az általa beterjesztett törvényjavaslat indokolásában, és aki csak ezt olvasná, azt gondolná, hogy talán csak a gazdák egyrésze nem tudja teljesíteni kötelességeit, a többi tudja teljesíteni, s amazok is csak abban a mértékben nem tudnak kötelezettségeiknek megfelelni, hogy eredeti kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni, míg — ebből a szövegből valószínűleg ez következnék — a leszállított kötelezettségeiket teljesíteni tudják. Ezenkívül még élénken emlékezünk a pénzügyminiszter úr elődjének, Korányi ő excellenciájának szavaira, aki egyik beszédében azt mondta, hogy az ország területének el nem adósodott részében van a mi tartalékunk. Ugyanakkor a jelenlegi kormány egyik tagja egészen másként látja a helyzetet. Nevezetesen a földmívelésügyi miniszter úr a Képviselőház november 23-iki ülésén szó szerint a következőket jelentette ki (olvassa): «A magyar gazda két pengőért adja a rozsát az egész országban, egy pengőért adja a krumpliját és véres

1 verejtékkel előteremtett termeivényeivel potompénzért élelmezi ezt az országot és tesz lehetővé életstandardokat itt saját életstandardja rovására.» Azután azt mondja (olvassa): «... és sokan azt hiszik és azt a látszatot akarják felkelteni, hogy a gazdaadósság-rendeleten keresztül az egész magyar gazdasági élet, elsősorban a magyar mezőgazdasági rentabilitás és értékesítési lehetőségek megoldhatók lennének Sajnos, ez nem így áll, 2