Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-55
150 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1984. évi április hó 19-én, csütörtökön. vénytársaságok ellenben, amelyeknek bruttó jövedelmük 2300 millió pengő volt, 14 millió pengő társulati adót fizettek. Itt feltétlenül szükség van arányosításra, és amikor ezt vallom és hangoztatom, akkor meg kell állapítanom, hogy igenis a mostani idők időszerűek ennek az arányosításnak végrehajtásához, nem pedig a nyugodalmasabb idők, hiszen most nyög, görnyed mindenki a terhek alatt, most van szükség könnyítésekre. Mélyen t. Felsőház! Vissza akarok térni a városi adminisztráció javításának a kérdéséhez. Feltétlenül kívánatos, hogy a közönséget az igazgatás mentől gyorsabban és mentől jobban szolgálja ki. Azt pedig nem lehet tagadni, hogy ebben a tekintetben súlyos és jogos panaszok voltak és vannak. Csak egy egyszerű példára óhajtok hivatkozni saját prakszisomiból, amelyet valószínűleg nagyon sokan ismernek. A legegyszerűbb építési engedélyezési ügy, még ha a fél maga, vagy megbízottja naponta is utánajár és a kérvénnyel kapcsolatban semmiféle komplikáció nincs is, háromnégy hétnél hamarább alig talál elintézésre. Mégpedig ez a legjobb eset. Ez az időspácium az amúgyis rövidre szabott építési idő rovására megy. Ez túlsók, egy egyszerű építési ügyet 'sokkal gyorsabban kellene elintézni. Azonban az még kedvező eset, ha három-négy hét alatt elintézik az ügyet, sokszor hónapokig tart, nem is beszélve az olyan esetekről, amikor telelkszabályozással vagy városzabályozással kapcsolatos a kérdés. Tárgytalanná válik sokszor a kérvény, amire elintézik. Néhai Gallina Frigyes fővárosi tanácsnok állapította meg, hogy a fővárosnál minden ügy átlag harminc-negyven íróasztalnál fordul meg, ma, amikor mindenki siet, amikor mindenkinek az ügye sürgős. A harminc-negyven íróasztal háromnegyed részéhez csak formai okoknál fogva kerül az akta. Ez feltétlenül korrekcióra és egyszerűsítésre szorul. Amikor én a racionalizálást hangoztatom, ezt nem olyan értelemben kívánom, hogy tisztviselőket bocsássanak el, hanem úgy, hogy a felesleges munkát végző tisztviselőket tegyék át azokra a munkaterületekre, ahol ma a munkafeladatok parlagon, elhanyagoltan hevernek. Ezt ki ván-ín. a iközérdek. Száz éve és még régebben azelőtt a főváros közigazgatását legnagyobbrészt holmi vásári, igazságszolgáltatási, bíráskodási, jogi kérdések és ingatlanátírások foglalkoztatták, műszaki ügyek vajmi kevéssé. Hiszen a gáz, a villany, a vízvezeték, a közlekedés, a vásárcsarnokok és a közvágóhidak csak az utóbbi évtizedekben láttak napvilágot, addig ezeket a kérdéseiket a városi közigazgatás egyáltalán nem ismerte. Műszaki kérdések csak elvétve fordultak elő, ha a közület véletlenségből valamit épített. Azóta óriási változás következett be, mert a műszaki ügyek óriási mértékben tért hódítottak és ma a város berendezéseinek túlnyomó nagy többsége műszaki, jelleggel bír. Hogy ezt a kérdést jobban megvilágíthassam, felhasználok pár számbeli adatot. 1873-ban, tehát amikor a műszaki berendezések már jelentkeztek. Pest, Buda és Öbuda akkor még nem egyesített városok évi összköltsége 14 millió forint volt, amelyből 4 millió forint, az öszköltségek 28%-a esett műszaki kiadásokra. Ezzel szemben 1911 J ben a már 150 millió korona összköltségből 58 millió koíron cl« clZËLZ 39% esett ugyancsak műszaki kiadásokra. Az 1934. évi fővárosi költségvetésben, amely bár helyben nem hagyatott, összehasonlítás céljára azonban mindenesetre felhasználható, az üzemekkel együttes 315 millió pengős költségvetési összegből már 50%-ot jelentenek a műszaki kiadások, ha pedig a 80 millió pengőt kitevő személyzeti kiadásokat levonásba hozzuk, akkor a dologi kiadások 68%-a műszaki kiadás. Még két számadatot hozok fel. 1927-ben a fővárosi 20 millió dolláros, azaz 107 millió pengős kölcsön teljes száz százalékában műszaki kiadásokra használtatott fel és ugyanígy 1930ban a 45 millió pengős kölcsön. Ilyen körülmények között — azt hiszem — nem lehet eléggé hangsúlyoznom, hogy mennyire fontos az, hogy ezeket a kiadásokat, ezeket a feladatokat a szaktudás, a műszaki tudás vezesse, hogy a leghelyesebben, a legökonomikusabban használtassanak fel. Az ilyen módon elért megtakarítások sokkal többet .jelentenek, mint holmi tisztviselői fizetéscsökkentések. Egy hétköznapi példára, óhajtok hivatkozni, amelyet mindenki ismer. Aki a fővárosban él, az látja és látta, hogy számtalan esetben egy és ugyanabban az utcában egy esztendőn belül kétszer, háromszoir, sőt még többször is felszakítják az útburkolatot, mert először lefektetik a csatornát, azután a vízvezetéket, a gázt, végül a sineket, és mindig újból és újból külön tépik fel és fektetik le újra az útburkolatot. Méltóztassék elképzelni, mennyi pénzbe, mennyi feleslegesen kidobott pénzbe kerül ez, mennyi költség terheli ezek miatt a főváros polgárságát. Ilyenkor súlyos kritikának vetik r alá a műszaki adminisztrációt és tudatlansággal vádolják azt, pedig nem ebben rejlik a hiba, hanem a rendszerben, mert ezeknek a műszaki ügyeknek a szálai nem futottak össze egy kézben és nem hajtották őket végre tervszerüleg, egy egységes Programm szerint. Különműszaki ügyosztályok foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel külön-külön és mindegyik ügyosztály külön-külön végezte el a maga felQ r\ Qi'ÍÍT Évtizedek óta panaszkodnak a szakkörök, de mások is a városszabályozási terv hiánya miatt. Sok polgár anyagi érdekét sértette már a városszabályozási terv hiánya! Sok munka akadt meg e hiány folytán, és mindez miért 1 /Vzért, mert nincs ennek a kérdésnek olyan gazdája, aki saját bőrén érezné ennek a borzasztóan fontos dolognak a hiányát mindenféle vonatkozásban. Ha ilyen körülmények között szóvá teszem a műszaki alpolgármesterséget, azt hiszem, teljes joggal tehetem, azt hiszem a helyzet tökéletesen megérett erre. Műszaki alpolgái^ mestert kívánok az alpolgármesterek sorozatában, aki intézkedési joggal bir. Nem középítési igazgatóra van szükség, aki csak javaslatokat tehet, de intézkedési joga nincs, hanem műszaki alpolgármesterre van szükség, akinek kvalifikációja építészi és mérnöki oklevélhez és mérnöki kamarai tagsághoz köttessék. Akkor be fog bizonyulni, hogy ez nem költséges állás, hanem óriási hasznokat hajt a főváros polgárságának. Ezt én tisztelettel kérem mint mérnök, a mérnökség nevében, de nem a mérnökség érdekében, hanem elsősorban a köz érdekében kérem, és csak azért tesszük szóvá mi mérnökök itt a kérdést, mert mi vagyunk azok, akik ennek visszásságait a legjobban érezzük, úgy, amint a beteg hibás kezelését az orvosok tudják a legjobban megítélni és nem a laikusok. Fel akarom hívni továbbá a kormány, de különösen a belügyminiszter ő excellenciája szíves figyelmét a főváros hasonló egyéb igazgatási területeire, amelyek ugyancsak reformokat
