Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1934. évi április hó 19-én, csütörtökön. 151 igényelnek hasonló értelemben és ezek a városi közüzemek. Az idők folyamán a közigazgatás bizonyos részei átalakultak önálló műszaki üzemekké, amelyeknek igen nagy része műszaki jellegű, műszaki tevékenységet fejt ki és vannak olyanok, amelyeknek tevékenysége nagyrészt ugyancsak műszaki, ellenben a műszaki üzemek nem mindegyike rendelkezik mérnöki vezetéssel. Az utóbbi időben ugyan örvendetes javulás tapasztalható ezen a téren is, azonban még mindig vannak kívánnivalóink. Kívánatos lenne, hogy minden ilyen üzem élére mérnök állíttassák. Egy másik megjegyzést kell még tennem amely bizonyos városi ügyosztályok túlméretezésére vonatkozik. A túlméretezést nem úgy ér•tem,foogy túlnagy a tisztviselők száma az ügyosztályok feladataihoz képest, hanem úgy, hogy túlméretezett ahhoz, hogy egyetlenegy vezető» tanácsnok ellenőrizni és irányítani képes legyen a tisztviselők munkáját úgy, amint azt az ügyek megkívánják. Így a főváros II. ügyosztálya, az út- és csatornaépítési ügyosztály 150 tisztviselővel rendelkezik, a III., vagyis a városrendezési és magánépítési ügyosztály 250 tisztviselővel. Méltóztassék tehát elképzelni, milyen ember feletti munkát igényel, hogy egyetlenegy tanácsnok nézze át naponta és vizsgálja felül az ott lebonyolításra kerülő ügyeket és irányítsa azokat. Ez teljesen lehetetlen feladat. Ezek az ügyosztályok az idők folyamán a műszaki feladatok megnövekedésével kapcsolatban megnagyobbodtak, de most már széjjelválasztandók, felaprítandók. És rá kell mutatnom arra is, hogy vannak műszaki területek, műszaki feladatok, amelyeknek elvégzéséhez egyáltalán ttílkevés a mérnök. így például a fővárosnál a telekkitűzési feladatokat mindössze három mérnök Játja el, márpedig méltóztatnak talán tudni, hogy az építtetni szándékozóknak hetekig kell várniok lelkeik kitűzésére s amíg ez meg nem történik, nem szabad az építkezést megkezdeni. Ennek a késedelemnek éppen az a magyarázata, hogy ezeket a feladatokat csak három mérnök végzi, ki nem győzi a munkát. Ezeknek a mérnököknek száma feltétlenül szaporítandó, mégpedig lényegesen. Szavaimat be akarom fejezni, de mielőtt befejezném, a javaslatnak még egy pontjára kell rámutatnom, a 13. § I. részének 3. bekezdésére, amely a műszaki legalsó fokon levő mérnökök kinevezését a polgármester hatáskörébe utalja szemben a fogalmazói kar legalsó fokán levő tisztviselők kinevezésével, akiknek kinevezését a főpolgármester hatáskörébe utalja szemben a fogalmazói kar legtiltakoznom kell. Tudom, hogy az eredetig szövegezésben ez nem így volt, hanem egészen paritásosán kezeltetett ez a két foglalkozási ág és azt is tudom, ihogy a Képviselőház bizottságában lett ez módosítva, mégpedig egy kartársam javaslatára, de azóta^ ez a kérdés a mérnöki társadalom széles rétegeiben szóvátétetett, mindenütt sérelmesnek találtatott, mindenütt diszkvalifikálásnak minősíttetett és ezért orvoslást igényel. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt sem a belügyminiszter úr ő excellen ci á ja, sem az önkormányzat, sem a. Képviselőház nem szándékolta és ezért remélem, hogy a végrehajtási utasításban a korrekció meg fog történni. Eredeti szándékom az volt, hogy módosítp javaslatot nyújtsak be a műszaki alpolgármesteri állás kreálása ügyében s szándékomban volt erre a paritásos pontra nézve is módosító javaslattal élni. azonban a tösvényjavaslat mentől sürgősebb törvényerőre emelése érdekében, amelyet az indokolás erőteljesen aláhúz és melyet én is kívánok, elállók ettől és nem teszek módosító javaslatot, mert nem akarom az ügyet elhúzni, nem akarom, hogy a javaslat visszakerüljön a Képviselőházhoz. Mély tisztelettel felhívom azonban a belügyminiszter úr ő excellenciájának szíves figyelmét az általam elmondottakra, kiváltképpen a műszaki alpolgármesteri állás kreálására, valamint a paritásos pontra nézve, amelyet sérelmesnek tartok s kérem, hogy ennek korrekcióját vigye keresztül a végrehajtási utasításban. Egyébként, ahogy már mondottam, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Gaár Vilmos ő méltósága. Gaár Vilmos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Az idő és a törvényjavaslat tárgyalásának előrehaladott állapotában ígérem, hogy csak a törvényjavaslat lényegéhez szólok és nem azokhoz a nagy gondolatokhoz, amelyek ehhez a törvényjavaslathoz hozzáfűződve, akár mint javaslatok, akár pedig mint pótlások, kiegészítések vagy jövőbeli reformgondolatok felmerültek. Előre kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom s éppen azért állástfoglalok azokkal szemben, akik a törvényjavaslatot ellenezték. A törvényjavaslatot ellenző felszólalók érvei két csoportban foghatók össze. Az érvek egyik csoportja az, hogy ez a törvényjavaslat a már úgyis korlátozott önkormányzati jog további, korlátozása, sőt olyan hang is hallatszott, hogy ősi intézmények vesznek el e javaslat következtében, ha az törvényerőre emelkedik. Az érvek második csoportja pedig a 27. §-ra vonatkozik, amely meg akarja rendszabályozni a főváros gazdasági állapotát. Az önkormányzati jog korlátozása ezzel az új törvényjavaslattal nincs összefüggésben, mert sem a törvényjavaslat lényegének, sem a tönvényj avaslat szövegének, sem intencióinak nem tulajdonítható autonómiásértés. Mégis ilyent lát az ellenzék abban, hogy a törvényjavaslat megszünteti a törvényhatósági tanácsot s a főpolgármesteri állást választás helyett kinevezés útján kívánja betölteni. Felszólalásom kiinduló pontja, mélyen t. Felsőház, itt az, hogy az önkormányzat nem separatum corpus, az önkormányzat voltakép állami végrehajtó hatalom végzése, ahol a polgárok nem a parlamenten át, közvetve intézik a közigazgatást, hanem saját maguk szabályrendeleteikkel és adózásukkal intézik el azt a feladatot, amely közigazgatási feladatot az állam tartozik viselni, s akkor, amikor ezt mégis átengedte a polgársáe-nak, tartozik ellenőrizni. Hiai ebből a szempontból vizsgáljuk a th. tanács eltörlésének kérdését, akkor először is azt kell keresnünk és kutatnunk, hogy az 1930-i törvényhozásnál milyen indítóokok vezették a törvényszerkesztőt, azután a r törvényhozót, hogy a törvényhatósági tanácsot megalkotta. Akkor pedig vissza kell térnünk a törvényhatósági tanács elődjére, az úgynevezett hivatalnoki tanácsra, a »tekintetes Tanácsra«. Az 1872. évi XXXVI. tcikk 77. §-a azt mondja, hogy a tanács végrehajtó közege a törvényhatóságnak, hozzá csak azok az ügyek tartoznak a végrehajtáson kívül, melyeket