Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

112 Az országgyűlés felsőházának 53. ülés lasszanak meg. Éppen ezért nem is tudom elgondolni annak lehetőségét, hogy egy olyan helyzet következzék be a városházán, amikor a főpolgármester nem tud a maga akaratának és a rajta keresztül megnyilatkozó kormányakarátnak érvényt szerezni. A közigazgatási és a közjogi bizottság is elfogadta ennek az álláspontnak a helyességét s ezért ennek a rendelkezésnek a megváltoztatását javasolta. T. Felsőház! A törvényjavaslat 27. §-álban kulminál az autonómia sérelme. Eszerint a székesfőváros háztartásának szanálása érdekében a belügyminiszter úr által elkészítendő tervezet végrehajtásával a főpolgármester bizatik meg, aki ennek a tervezetnek a rendelkezéseit legfeljebb két esztendőn belül tartozik érvényesíteni. Előzőleg bátorkodtam rámutatni e rendelkezés megszégyenítő voltára. Rámutattam arra is, hogy az 1930. évi XVIII. törvénycikk 10. §-ának megfelelő kiegészítésével e rendelkezés eliminálható lett volna a törvényjavaslatból. A 'belügyminiszter úr az autonómia tehetetlenségére vonatkozó lesújtó bírálatával kapcsolatosan hivatkozik a közhangulatra. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az a természetes és nemes, kapcsolat, amely a nemzet és a főváros között évtizedeken át megvolt s amelynek ápolására mind a kormányok, mind pedig a főváros vezetőségei is mindenkor a legnagyobb gondot fordították, az utóbbi másfél évtized alatt mintha szerencsétlenül megváltozott volna. Emlékezünk még arra az időre, amikor minden magyar ember szeretettel gondolt Budapestre, amikor nagy nemzeti koncepciókat tudtak Budapestre alapítani. Baross Gábor a magyar forgalom középpontjává tette Budapestet. A politikai, a társadalmi és a művészeti élet nagyjai szeretettel foglalkoztak a főváros ügyeivel. A vidék magyarsága úgy tekintett rá, mint a mohamedánok a maguk szent városára és a távoli vidéki családok szinte ünnepként emlegették azt az alkalmat, amikor Budapestet meglátogathatták. Joggal lehetett és lehet rá büszke mindenki, mert ezt a várost nem a hatalom, nem egyeseknek a kegye, hanem polgárainak a szeretete és áldozatkészsége emelte és ebben a törekvésében az országgyűlés és a kormányok mindig megértő jóindulattal támogatták. Mélyen t. Felsőház! Ma lépten-nyomon halljuk Budapest ócsárlását. • Kétségbe vonják nemzeti érzületét, bántóan bírálják különböző intézményeit, gazdálkodását, rontják üzemeinek hitelét, kifogásolják tisztviselőinek fizetését és mindezeken felül megteszik Budapestet a vidék kizsákmányolójának. Nézzük sorra ezeket a vádakat, amelyek megfertőzik a, magyar nemzet lelkületét. A politikai megbízhatatlanság vádja azóta kísért, mióta az összeomlás után el kellett szenvedni itt a forradalmakat és a kommunizmust. De hiszen a forradalom mindenütt az illető ország fővárosában szokott lezajlani! Legutóbb az osztrák forradalom Bécsben, a német forradalom Berlinben folyt le és Mussolininek Rómába kellett mennie, hogy a maga államrendszerét bevezethesse. A kommunizmust nem azok csinálták, akik Budapestet jelentik, mert hiszen azok vagy fogságba kerültek, vagy el kellett, hogy meneküljenek, akik pedig itt voltak közülük, azokat megsanyargatták és megkínozták. Ezzel a váddal szemben büszkén hivatkozom arra, hogy az európai fővárosok között Budapest yplt az első, amely végleg leszámolt a polgári társadalom ellenségeivel és megteremtette a nemzeti és keresztény alapon 1934.. évi április hó 12-én, csütörtökön. álló fővárosi autonómiát. Róma, Berlin és Bécs csak sokkal későbben követték Budapest példáját. Éppen ezért a vádaskodás helyett én elismerést és tiszteletet kérek Budapest számára. Budapestet azzal vádolják, hogy rosszul gazdálkodott. A rossz gazdálkodás nyoma és jellemző külsőségei a gazdasági pusztulás és az értékek összeomlása. Fővárosunk közintézményeiről pedig elmondhatjuk, hogy a világnak talán egyetlenegy fővárosa sem rendelkezik a közönség igényeinek kielégítése szempontjából olyan magas színvonalon álló közintézményekkel, mint Budapest. A székesfőváros berendezkedése egyik-másik téren a magyar tudás és találékonyság olyan megnyilatkozása, amelyről az itt járt idegenek a legnagyobb elragadtatással beszélnek. Európának hány metropolisa tudta úgy rendben tartani pénzügyeit, mint Budapest? Az autonómia -*- miként ezt az előbb már bátor voltam előadni — a főváros vagyonát 60 év alatt 103 millió pengőről 1000 millió pengő fölé emelte. Azt is megállapíthatom, hogy Európának egyetlenegy fővárosa sem tud jobb költségvetést felmutatni a mai viszonyok között, mint Budapest. Ha van ebben a költségvetésben deficit, milyen arányban áll ez ma ahhoz képest, amelyet az állami költségvetés mutat? Azt mondják, hogy a főváros nem redukálja olyan mértékben a maga kiadásait és költségvetését, mint ahogyan azt a mostani idő parancsoló szava megköveteli. Ezzel szemben a valóság az, hogy míg az állam az 1929—1934. évi időszakban 11%-kai csökkentette kiadásait, addig a főváros ugyanez alatt az idő alatt 27%-al apasztotta költségvetését. Támadják Budapestet a főváros üzemeinek gazdálkodása miatt is. Ha a főváros nagy gazdasági keretében mutatkoznak is elvétve, helyenkint nehézségek, azt a józan megítélés nem veheti rossznéven. Aki tétlenül vesztegel egy helyen, az nem hiházhat, de aki megy és halad, az ki van téve tévedéseknek, amelyeket az új utak keresése tesz lehetővé. En, aki jól ismerem a főváros egész üzemi gazdálkodását, nyiltan 'beismerem, hogy bizonyos tekintetben gazdaságosabban lehetne azt intézni. Itt hivatkozom arra a nagyterjedelmű üzemi vizsgálatra, amely még 1925-ben nyert befejezést és amelyet' az ország legkitűnőbb szakértőiből alakított bizottság folytatott le. A bizottság, amelynek elnöke Némethy Károly ő excellenciája volt, nagyértékű, alapvető munkájával szakszerű bírálatot mondott a főváros minden üzemére vonatkozólag, rámutatott a hibákra és útmutatást adott az^ üzemekben szükséges újjászervezésre, ellenőrzésre, felügyeletre, egységes pénzügyi szolgálatra. Ezeknek a javaslatoknak egyrésze végre is hajtatott már és a többi részének végrehajtása folyamatban van. A jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szerint nyolc helyről fogják a főváros üzemeit ellenőrizni. Ha minden egyes ellenőrző hely komolyán veszi a maga feladatát, akkor lehetetlen az üzemeknek kereskedelmi szellemben való vezetése, mert az üzemvezetők legfőbb dolga lesz, hogy ezeknek az új ellenőrző helyeknek kimutatásokat és megfelelő jelentéseket készítsenek. A fővárosi üzemek néhány kivétellel ma is virágzó vállalatok. Az Elektromos Művek az 1932. évi zárszámadás szerint közel 14 millió pengővel járultak hozzá a főváros háztartásához, a 'Gázművek több, mint 7 millióval, a