Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 193 h. évi április hó 12-én, csütörtökön. Ili majd a törvényhatósági tanács szerepkörét át­venni. (Ügy van! Ügy van!) Azt is hibáztatom, hogy a törvényhatósági tanács megszüntetésével a közgyűlés megint abba a súlyos helyzetbe kerül, amelyben 1930-ig volt, amikor az apróbb jelentőségű ügyeknek olyan tömegével volt elfoglalva, hogy úgy­szólván hetenként kellett üléseznie és ebből csak a törvényhatósági tanácsi intézmény tudta kiemelni. Most megint a kisebb jelentő­ségű ügyek egész sora tartozik oda. A közgyű­lés kénytelen lesz sűrűn, majdnem hetenkint összeülni és az ott kirobbanó pártpolitikai el­lentétek, állandó izgalomban fogják majd tar­tani a főváros közönségét. A belügyminiszter úr azonban elsősorban a törvényhatósági ta­nács megszüntetésétől várja a főváros törvény­hatósági életének jobb jövőjét. En más vélemé­nyen vagyok, de őszintén kivánom, hogy a bel­ügyminiszter úrnak legyen ebben igaza. Vannak ezenkívül ennek a törvényjavaslat­nak a törvényhatósági tanács megszüntetésével kapcsolatos kisebb jelentőségű rendelkezései, amelyekre nem kívánok kitérni, nem hagyha­tom azonban szó nélkül a fontosabb rendelkezé­seket, így a törvényhatóság működésének fel- \ ügyeletét és ellenőrzését. Azon a véleményen vagyok, hogy a közigazgatás önkormányzati szervei csak helyes felügyelet és ellenőrzés mel­lett illeszkedhetnek bele az állami igazgatás munkájába. Ennek az ellenőrzésnek azonban okosnak., effektívnek kell lennie; ne legyen az gáncsoló, vagy az öntudatos életet sértő gyám­kodás, mert ez kiöli a polgárságból a közügyek iránt való érdeklődésit, elernyeszti a köztevé­kenységet, főleg pedig az áldozatkészséget. Ezt alz ellenőrzést az 1930 : XVIII. te. nagyon helye­sen oldotta meg a fővárosi számszék intézményé­ben. Ennek a száimszéknek működését minden tekintetben nemcsak kifogástalannak, hanem elsőrendűnek is tartom. Ezért arra kérem a belügyminiszter úr Ő nagyméltóságát, hogy ezt az intézményt lehetőleg a maga egész szerveze­tében hagyja meg, mert nemcsak nem nyerne semmit annak megváltoztatásával, hanem ellen­kezőleg, hiányosabb és sokkal költségesebb rendszert jelentene, ha mindazok a rendelkezé­sek, amelyekre a törvényjavaslat módot nyújt. végrehajtatnának az ellenőrzés és a felügyelet tekintetében. Nekem az a véleményem, hogy a fővárosi szániszéknek nincs szüksége olyan nagyszáma állandó szakértőkre, mint amilyet a törvényjavaslat kontemplál, mert hiszen a számszék évekkel ezelőtt nagyterjedelmű szak­vizsgálatokat bonyolított le az orszáe- legkivá­lóbb szakértőinek^ közreműködésével. Ezek a szakértők esetenként kérettek fel erre a mun­kára és nagyrészük egészen díjtalanul bocsá­totta tudását, képességeit a főváros rendelkezé­sére. Nem is tudna a számszék a maga. szolgá­latába, állítani olyan állandó szakértőket, akik a fővárosnak rendkívül kiterjedt és sokoldalú városgazdaságában minden irányban specialis­táknak volnának nevezhetők és ezért vissza kellene újból térni a régi rendszerre, hogy eset­ről-esetre kérjenek fel speciális szakértőket az egyes vizsgálatok lebonyolítása érdekében. A főpolgármester felügyeleti és ellenőrzési hatáskörét az ~\ 930 : XVIII. te. 10. §-a minden irányban szabályozza és ezt a rendszert a gya­korlat is mindenben igazolta. Egy hiánya van csak ennek a törvényszakasznak és azért az lett volna a helyénvaló, hogy. ez a szakasz megfele­lően kiegészíttessék olymódon, hogy a főváros háztartásának, üzemi gazdálkodásának a; szám­FELSÜHÁZI NAPLÓ IIÏ. szék által észlelt hiányait a főpolgármester zá­ros határidőn belül tartozik rendbehozatni. Azt hiszem, hogy ezzel a rendelkezéssel, ez­zel a kiegészítéssel egészen tökéletessé tétetett volna a főpolgármesteri ellenőrzési hatáskör és azt is hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy ez feles­legessé is tehette volna a törvényjavaslat 27. §-át, amelyben az autonómiának a legsúlyosabb sérelmét látom. Ez a mostani törvényjavaslat új rendelke­zést tartalmaz a főpolgármesteri állás (betölté­sére nézve is. Az 1872. évi törvény hosszas és heves viták után akképpen rendezte ezt a kér­dést, hogy Budapest főpolgármesterét az állam­fő által kijelölt három egyén közül a főváros közgyűlése választja. Volt olyan indítvány is ennek az 1872. évi törvénynek tárgyalásánál, hogy a főpolgármestert a főváros közgyűlése által jelölt három budapesti polgár közül a polgárság titkos szavazással válassza, és az így megválasztott főpolgármestert állásában a ki­rály erősítse meg. Ezt csak annak jellemzésére vagyok bátor megemlíteni, hogy a főváros közvéleménye milyen nagy súlyt helyezett arra, hogy a fő­polgármesternek -minél szorosabb kapcsolata legyen a főváros közönségével. Ezt a szempon­tot honorálta az 1930:XVIIL te. is, amely vál­tozatlanul meghagyta a főpolgármesternek az 1872. _ évi törvényben megállapított választási módját. Ezen a címen ruházta fel a törvény a főpolgármestert a törvényhatóság képvisele­tével s juttatta neki ugyanazt a képviseleti áta­lányt, amelyet a polgármester élvez és ^azon­kívül még szélesebbkörű kinevezési hatáskört is 'biztosított neki. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat meg­szünteti a törvényhatóságnak ezt a jogát s ez­zel a főpolgármester és a főváros közötti ha­gyományos kapcsolat szűnik meg. Budapest lesz az ország egyetlen törvényhatósága, ame­lyet nem választott, hanem kinevezett tisztvi­selő képvisel. A belügyminiszter úr a közigazgatási bi­zottságban a törvényjavaslat tárgyalása^ alkal­mával maga is belátta ennek helytelenségét és ígéretet tett arra nézve, hogy a legközelebbi al­kalommal módot fog találni ennek a rendelke­zésnek megváltoztatására. . A magyar közéletnek egyik egészen r sajátos nemzeti intézkedése szűnik meg a főpolgár­mester kinevezésével. Pedig minél mélyebb gyö­kere van a főpolgármesternek a törvényható­ságiban, annál eredményesebben tudja ^képvi­selni a reá hízott állami érdekeket is .és nem fogják őt kellemetlen idegennek tekinteni a törvényhatóságiban. Egyébként . sem indokol­ható ez a rendelkezés, mert hiszen nem volt még arra eset, hogy a főváros törvényható­sága nem azt választotta meg főpolgármesterré, akit az államfő első helyen jelölt. Ugyanez a véleményem a polgármester és az alpolgármesterek választásának államfői megerősítésére vonatkozólag is, ami végered­ményben szintén az autonómia megcsonkítását jelenti. Ennek értelmét annál kevésbé látom, mert hiszen polgármesternek és alpolgármes­ternek csak az választható mes, akit^ a főpol­gármester elnöklete alatt működő kijelölő vá­lasztmány erre az állásra alkalmasnak talál és jelöl. Akit nem jelölnek, az egyáltalában nem is választható polgármesterré vagy alpol­gármesterré. Mivel a kijelölő választmányban a főpolgármesternek többsége van, ki van zárva annak lehetősége, hogy alkalmatlan egyént vá­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom