Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése szú közpályámon, úgy kodifikatórius téren, mint szakirodalmi téren is annyit foglalkoz­tam ezzel a kérdéssel és akkor is már kisgyű­lésnek hívtuk ezt az elképzelt intézményt. A. vidéki kisgyűlés működésében nem csalat­koztunk, mert amennyire tudom, az többé­kevésbbé bevált; annál kevésbbé vált be a fő­városban, és pedig utólagosan kellett rájön­nünk arra, hogy nem is válhatott be egy nagy világváros komplikált gépezetében és kompli­kált közigazgatásában egy ilyen testület, &SY jobbára laikus tagokból éilló szerv. Bo­csánatot kérek, a laikus szót én itt nem valami kicsinyítő jelzőként használom, de szembeállí­tom a szakszerűséggel. A 'belügyminiszter úrnak indokolása nagyon érdekes. Sok te­kintetben sötét képet mutat a törvényhatósági tanács működéséről és a szanálási rendelkezé­ken kívül a javaslatnak ez a második pontja az, amely fővárosi körökben, a sajtó körében, a parlament másik Házában annyi ellenmon­dást és annyi kritikát váltott ki. Mélyen t. Felsőház! Ebbe a vitába én ér­demlegesen beleavatkozni nem akarok, — nem is hivatásom. — csak azt vagyok bátor teljes tárgyilagossággal megállapítani, hogy én ma­gam is csalatkoztam a: fővárosi törvényható­sáin tanács működésében, Csalatkoztam két irányban: úgy működésének objektivitásában és saakszeriíségében, mint expeditiv voltában. Ezt nem általában, de az egyes esetekre értem. Es itt megint — éppen úgy, mint i a pénzügyi válságnál más irányban mondottam — nem so­kat segít a dolgon, ha rámutatunk a természe­tes okokra: hogy egészen más a helyzet itt Bu­da uesten, mint amilyen bárhol másutt a vi­déki törvényhatóiságokban, mert itt Budapesten nemcsak világnézeti és országos politikai szem­pontból különböző országos politikai pártok tagjai, de helybeli városi politikai pártok is ál­lanak egymással szemben, amelyek a maguk nézetét, meggyőződését a dolog természete sze­rint — ez minden becsületes politikusnak kö­telessége is — érvényesíteni akarják, nagy és kis dolgokban eeyaránt. Az eredmény a dol­gok logikai rendje szerint az. hogy i az a tör­vényhatósági tanács, ahol konkrét adminisztra­tív ügyeket is intéztek, nem járhatott el min­dig olyan tárgyilagosan, mint kellett volna és igen sokszor nagy kérdéseknél — megint a po­litika természete szerint — paktumszerű meg­állapodásokra volt szükség. Mélyen t. Felsőház! Mindezek után én tel­jesen igazat adok a belügyminiszter úrnak ab­ban, hogy a fővárosi tanács mai szervezetében be nem vált és hogy azt meg kell változtatni. Csak egy kis elvi eltérés van az én nézetem és a belügyminiszter úré között, az, hogy én nem mindjárt a törvényhatósági tanácsnak teljes eltörlését, de a tanácsra vonatkozó törvényes rendelkezés gyökeres revideálását választottam volná. El tudnék képzelni olyan megoldást, amelyik segítene a bajokon, amelyik a törvény­hatósági tanácsnak úgy szervezetét, mint ha­táskörét gyökeresen megváltoztatná. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Megváltoztatná a szer­vezetét akként, hogy az ne olyan nagyszámú tagból álljon és hogy abban ne laikus elemek legyenek túlnyomóan. El tudnék képzelni egy olyan szervezetet — hogy úgy mondjam har­madik kiadását a városi tanácsnak — amelyik a két első tanács: a tisztviselői tanács - és az önkormányzati tanács hibáinak mellőzésével, de jó tulajdonságainak felhasználásával — mert az én meggyőződésem szerint a törvényhatósági 193U. évi április hó 12-én, csütörtökön. 107 tanácsnak is voltak jó tulajdonságai — olyan kisszámú testületet alkotna, ahol meglehetősen paritásban^ lennének egymással a tisztvise­lők, a főváros vezető tisztviselői és az önkor­mányzati elemek, de azok közül is elsősorban a szakembereket válogatva ki — és amikor ez a kisebb számú tagból álló bizottság biztosítani tudná azokat a célokat, amelyeket a vi­déken működő kisgyűlések megvalósítani tud­nak. Bár megvan idevonatkozó elgondolásom, nem kívánok konkrét javaslatot tenni, és pedig egész egyszerűen (Halljuk! Halljuk!) azért, mert én magam nem tartom helyesnek, leg­alább is nem tartom célravezetőnek, hogy egy ilyen fontos, sok tekintetben sürgős, sok tekintetben mielőbb életbeléptetést kívánó tör­vény javaslatának itteni tárgyalásakor egy olyan kardinális kérdésben, ahol nemcsak a Felsőház által a Képviselőháizhoz való visszaküldésről lenne szó, de amely kardi­nális kérdésben való ellentét és állásfog­lalás az egész törvényjavaslatnak gyökeres átdolgozását tenné szükségessé, tehát az egész törvényjavaslat sorsát tenné bizonyta­lanná, — hogy én itt konkrét javaslatokat. te­gyek. Én beérem azzal, hogy a magam lelki­ismeretének megnyugtatására itt ezt a hangot megütöttem és beérem ezzel, mert remélem, hogy az én szemeim előtt lebegő ez a középfokú hatóság, ez a harmadik kiadású városi tanács valamikor, talán még az én életemben tényleg életre fog kelni. Nem akarok itt jóslásokba bocsátkozni, de valószínűleg' a közel jövő meg fogja mutatni, mert sok mindent csak a gya­korlat igazol, hogy valami hiányozni fog Buda­pesten a polgármester és a nagyközgyűlés kö­zött, hogy itt szükség van valamilyen közbenső fórumra. Mert most egyelőre az fog megtör­ténni, hogy a vidéki törvényhatóságok kedve­zőbb helyzetben lesznek, mint a főváros, mert a vidéki törvényhatóságokban megmarad a kis­gyűlés,^ amely a törvényhatóság közgyűlését mentesíti a tennivalók egy részétől. Viszont itt Budapesten — valljuk meg őszintén — abban is kétségtelenül bizonyos visszaesés lesz, hogy azok az önkormányzati elemek, amelyek most mégis csak foglalkoznak — némelyek sze rint jól, némelyek szerint kevésbbé jól — önkor­mányzati konkrét kérdésekkel, ebből a munka­körből most egészen ki lesznek zárva. Azon­felül nekem még egy más aggodalmam is van. Nekem, aki teljes meggyőződéssel a tisztviselői egyéni felelősségnek vagyok a híve, állás­pontom, hogy a közigazgatásnak az intézését, legalább is elsőfokon, Budapesten is ; a szak­tisztviselők egyéni felelősségére kell bízni. Én is meggyőződéses szószólója vagyok a polgármes­ter, mint első tisztviselő felelősségének és város­vezetési nagy hivatásának, de.attól félek, hogy ez a törvény, amely most eltörli a városi tör­vényhatósági tanácsot s volt hatáskörének túl­nyomó részét a polgármesterre bízza, olyan tennivalókat ruház rá, hogyha ezeket "a polgár­mester becsületesen és lelkiismeretesén akarja teljesíteni, — mindnyájan emiberok 'vagyunk,— alig tudok elképzelni olyan polgármestert, le­gyen az fizikailag és szellemileg bármilyen ki­váló egyéniség, ,aki ezt a. felelősséget, mindezt a munkát kellően, teljes szakszerűséggé},^ fele­lősséggel ellátni tudná. ... l jl Z Mélyen t. Felsőház! Beszédem végéhez 'ju­tottam. Az elmondottakból talán ..azt is lehetne következtetni, mintha én több gáncsolni^ mint dicsérni valót találtam volna \ à törvényjayas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom