Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése tagját, «az egyetemes nemzeti érdek» kell, hogy vezesse, mikor távol akar tartani minden magánérdeket, minden illetéktelen hatást. Ez a távoltartás a javaslat célja, és ezért mond a javaslat összeférhetlennek az országgyűlési tagsággal bizonyos állapotokat, bizonyos helyzeteket, olyanokat ugyanis, amelyeknél fogva megvan a lehetősége annak, hogy nem egyedül és kizárólag a közérdek, hanem a magánérdek, az illegitim magánérdek állíttatik oda a cselekvés motívumaiul. Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy merő jogi eszközökkel ezt a célt elérni nem lehet. Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája a tegnapi napon igen helyesen kiemelte ezt, mondván, hogy törvényekkel ezt a célt elérni nem lehet. Tökéletesen igaza van, mert hiszen sajnos, megtörténhetik az, hogy az, ami a törvényben van, nem válik joggá, mert hiszen az, ami a törvényben van, mint rendelkezés, kétségkívül csak azzal válik joggá, ha az életbe átmegy. Erre gondolt és utalt az igazságügyminiszter úr ő excellenciája. Tudniillik ezek az úgynevezett holt szabályok, az úgynevezett kihalt tételek, bár benne vannak a törvényben formailag, nem jogszabályok, mert, amint ezt a rómaiak már ezelőtt kétezer esztendővel megmondották: jog csak az, amivel élünk, jus quo utimur. De én bátor volnék továbbmenve azt állítani, hogy jogszabállyal sem lehet ezt a célt megvalósítani, vagyis az életbe de facto átment törvényekkel sem, mert ezt a célt, tehát azt, hogy az országgyűlés tagja egyedül és kizárólag a közérdeket állítsa oda cselekvése motívumául, egyedül csak etikai erőkkel, az emberekben bent fekvő etikai érzékkel lehet megvalósítani. A jogszabályok csak arravalók, hogy az etikai erőknek mintegy segédkezzenek meg valósításukban, az etikai erők hatását biztosítsáJc. Egész kétségtelen tudniillik, hogy vannak emberek, akik úgynevezett összeférhetetlen helyzetben vannak a törvény betűit véve, de soha egy percig nem jut eszükbe az, hogy törvényhozói működésükbe ezt a törvény betűje szerint összeférhetlen állapotot átvigyék és az ő cselekvéseiknek rugójává a magánérdeket tegyék. Viszont vannak emberek, akik nincsenek a törvény betűje szerint összeférhetlen helyzetben, és keresik, és sajnos, sokszor megtalálják a módját annak, hogy törvényhozói működésükben cselekvőségük rugójává a magánérdeket állítsák oda. Ez, sajnos, így^ van, ami eklatánsán mutatja, hogy ezt a kérdést merőben jogi eszközökkel megoldani nem lehet. Erős, komoly etikai érzék segít itt csupán. Az is kétségtelen előttem, hogy ezt a kérdést csak a törvényhozásra megvalósítani nem lehet a másik két államhatalmi ágra, nevezetesen a bírói és a végrehajtóhatalomra egyidejűleg meg kell ezt valósítani, ha célt akarunk érni. Igen helyesen említette Tomcsányi Móric igen t. barátom, az államtudományok magas szintjén mozgó tegnapi beszédében, hogy dacára annak, hogy ez így van, mégis nagy & különbség a törvényhozói szerv és a másik két szerv között, mert, amint helyesen utalt rá, a másik két államhatalmi szervet az ő működésében a törvényhozás akarata, a törvényhozás parancsa, nevezetesen a törvények tartalma máris bizonyos keretek közé szorítja, holott ez a törvényhozásnál nincs meg, hiszen éppen ennek az akaratnyilvánítása a törvény. Ez FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 1932. évi december hó 21-én, szerdán. 83 azonban nem változtathat azon, — és azt hiszem, egyet fogunk érteni ő méltóságával abban, hiszen ezt ő is hangsúlyozta beszédében, — hogy igenis mind a három államhatalmi ágra egyidejűleg megvalósítandó. Csak a törvényhozásra megvalósítva, tüneti kezelés és mint minden tüneti kezelés, nem teljes sikerű. Mind a három államhatalmi ágra nézve pedig igen magas etikai alapon álló társadalom mellett remélhető csupán a megvalósulása. A Képviselőházban lefolyt tárgyalások során kiemeltetett és erősen hangsúlyoztatott, hogy ez a javaslat sürgősen letárgyalandó, sürgősen elfogadandó, mert ez a parlamentarizmus főpillére. Kétségtelen, hogy soha senki komolyan ezt kétségbe nem vonta. En osak azt volnék bátor hozzátenni, hogy nemcsak a parlamentarizmus főpillére, hanem minden kormányformának kell, hogy főpillére legyen, sőt hozzá merném tenni, hogy minél távolabb áll a kormány forma a nemzeti akarattól, annál inkább főpillére annak. Példának okáért egy diktatórikus berendezést képzelve, ennek fokozott mértékben szükséges jogi biztosítékokat is szereznie aziránt, hogy az, aki^ ilyen kormány formában cselekszik, cselekvésének motívumául egyedül és kizárólag a. közérdeket tekintse és ismerje el. Ezt mint biztosítékot tehát, a parlamentarizmus számára lefoglalni, kétségkívül lehetetlen. Az is bizonyos, legalább is előttem, hogy erre a javaslatra, ennek a javaslatnak törvénnyé váltára igenis sürgős szükség van. Mégpedig sürgős szükség van azért, mert jelenlegi törvényünk, az 1901 : XXIV. törvénycikk, sajnos, bizonyos hiányosságokban szenved. Egyik legfőbb hiányossága, hogy kimond rendelkezéseket anélkül, hogy uno ictu gondoskodnék szankciókról, vagyis úgynevezett lex imperfecta. Vannak tudniillik rendelkezések, amelyeknek nincsenek szankcióik. Másik főhibája, hogy a bíráskodás úgynevezett pártbíróságra van bízva és ennek következtében nincs felruházva azokkal a garanciákkal, melyekkel a rendes bíróságok fel vannak ruházva, és egész bizonyos, hogy az alatt az idő alatt, — majdnem 30 esztendő alatt — a bíráskodás sok tekintetben kifogásolni valót eredményezett. Ennek a javaslatnak tárgyalását és törvénnyé válását tehát a magam részéről is sürgős szükségnek tartom. Sürgős szükségnek tartom különösen azért, mert ha nyitott szemmel nézzük a dolgokat, meg kell látnunk, hogy ennek a javaslatnak tárgyalását és törvénnyé váltát a közhangulat igenis erősen kívánja. Igen nehéz gazdasági viszonyok között élünk, — ezt mindannyian tudjuk — amikor az emberek hajlandók a gyanúsításra, hajlandók az általánosításra és éppen ezért a közhangulatba szinte bele Yan már itatva az, hogy ennek a javaslatnak törvénnyé kell válnia éspedig sürgősen. Osak ez ellen volnék bátor legalább a magami részéről tiltakozni, hogy a helyzet úgy állíttassák be, hogy ennek a javaslatnak törvénnyé váltát közéletünk romlottsága tenné olyan sürgőssé. Igaza van az igazságügyminiszter úrnak, — ismét vagyok bátor hivatkozni arra, amit tegnap mondott — nálunk a helyzet nem az, hogy a vezető állásokban lévők meggazdagodnak, nálunk a helyzet éppen ellenkezőleg az, — amire számtalan példát lelhetne névszerinti felsorolni — hogy a vezető állásokban !évők elszegényednek. Merem állítani, hogy aki arra hivatkozva, 14