Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-28
82 Az országgyűlés felsőházának 28. amint van, hűn, pontosan végrehajtassék. Végre is a miniszter nézete abban összpontosult, hogy eddig egy állandó bizottság végezte az ily ügyeket, de az kielégítőnek nem bizonyult be és azért egyetértünk abban, hogy azon változtatni kell. Azért most kísérletképpen egy más képviselőházi institúciót fogunk behozni. Ha ez sem fog beválni, — pedig nem vált be, amint azt az indokolás több helyen aláhuzottan mondja — akkor, miután csak nyolc évre van tervezve, átmehetünk a Kúriára, vagy más Házon kívüli hatósági intézményre. En ebben sem m i veszedelmet sem látok». A Felsőház együttes bizottsága konstatálta, hogy parlamenti bíróságtól nem várhatunk sokat. Mégis új kísérletet indítványoz, azt, hogy három évre egyezzünk ebbe a dologba bele és ha három év múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy ez az új kísérlet szintén nem vezetett kellő eredményre, akkor lehessen majd a parlamenten kívüli bíráskodásra áttérni. En ezt nem fogadhatom el. Vannak ennek a törvényjavaslatnak olyan rendelkezései, amelyek rám azt a benyomást teszik, mintha meg akarnák nehezíteni azt, hogy ösisizeférhetlenségi esetek jelentessenek be. így például az egyik intézkedés azt mondja, hogy a bejelentések aláírását bíróilag vagy közjegyzőileg kell hitelesíttetni, vagy pedig országgyűlési képviselőktől kell az aláírásnak eredni. Aki az életet ismeri, az tudja, hogy ezek a dolgok hogyan fognak történni. Ha, valaki egy összeférhetlenségi esetet be akar jelenteni, ügyvédhez megy, ügyvéd fogja azt megcsinálni; hiszen ügyvéd nélkül ilyen komplikált dolgot felépíteni teljesen lehetetlen. Az ügyvéd azonban azt kénytelen mondani : nem elég, hogy én kontraszignálom a beadványt, tessék még elmenni bírósághoz vagy pedig királyi közjegyzőhöz hitelesítés végett, ami újabb munkával, időveszteséggel es költséggel jár. Azt hiszem, hogy a magyar ügyvédi kar nem is szolgált rá arra a bizalmatlanságra, amelyet ebből a paragrafusból kiolvasok. Nem indokolt ez a bizalmatlanság, hiszen nap-nap után látjuk, hogy a legfontosabb polgári ügyekben, ahol generációk érdekéről van szó vagyonjogi szempontból, éppúgy a leglényegesebb közigazgatási és közjogi dolgokban és főbenjáró bűnperekben is elegendő az ügyvédi szignatúra, s ott is az ügyvédi szignatúra alapján történnek elintézések. A részletes vita alkalmával e paragrafushoz egy módosítást fogok indítványozni, amelyben tisztelettel fogom kérni a Házat, méltóztassék kimondani, hogy ha ügyvédi ellenjegyzéssel adják be a bejelentést, akkor az szintén érvényes. De rá kell mutatnom még valamire. Ha sikerül a bejelentés, akkor a képviselőt ügyvédi költségekben sohasem marasztalják el. Ha azonban nem sikerül a bejelentés, akkor a bejelentőt, amennyiben rosszhiszeműleg terheli, ügyvédi költségekben, sőt bírságban is elmarasztalják. Ez teljesen szokatlan dolog judikatúrában. Ha valaki kérelmet terjeszt elő, akkor a bíró ezt a kérelemét vagy helyénlevőnek találja s megítéli vagy pedig elutasítja. De hogy még bírságtgal is sújtsa a fellépő, de pervesztes felet, az nem szokott előfordulni. Rá kell még mutatnom egészen röviden arra, hogy ha megmarad a parlamenti bíróság olyan szervezetben, mint ahogyan ezt a körvény javaslat tervezi, akkor is vannak paragrafusok, amelyek nagyon aggályosak. így ? 1932. évi december hó 21-én, szerdán. például a parlamenti bíróság összeállítása úgy történik, hogy a Házak elnökei fogják kijelölni a bírságba a tagokat. A legnagyobb reverenciával viseltetem mindkét Ház mostani és leendő elnökeivel szemben is, mert meg vagyok győződve arról, hogy a magyar parlament az elnöki székbe mindig csakis olyan férfiakat fog ültetni, akiknek ezt a jogot meg lehetne adni. De elvi szempontból szót kell ez ellen emelnem, mert ez principiális kérdés; itt garanciák kellenek, intézményes biztosítékok arra, hogy hogyan fog történni ennek a bíróságnak az összeállítása. A Háznak van most is bírósága, mondjuk például az igazoló bíróság, ám annak tagjait nem nevezik ki, hanem megválasztják, azok választás útján lesznek a bíróság tagjává. • Nem lehet abba sem belenyugodni, hogy változatlanul maradjon a 30. és a 31. §. Ez tudniillik azt jelentené, hogy ha hatóságok és bíróságok részéről jönnek a törvény alapján a Ház elnökeihez bejelentések, azokat a Ház elnöke esetleg ad acta teheti, ha úgy látja, hogy eljárásra nem szolgáltatnak alapot. A magyar jogrendszerben mindig különös garanciák vannak felállítva akkor, amikor arról van szó, hogy a pétens kapjon-e fórumot, vagy sem. Itt tisztán és kizárólag fórum-kérdésről van szó s ezt nem lehet egy ember elbírálására bízni. Ott van a bíróság; az összeférhetlenségi bírósághoz kell utalni a kérdést. Mélyen tisztelt Felsőház! Annak ellenére, hogy a törvény egyes intézkedéseit voltam bátor kritika tárgyává tenni, mégis vezéreltetve ama nagy eszme által, amely célul tűzte ki azt, hogy ez a törvény a parlamenti élet tisztaságára vezessen, azt biztosítsa, emelje a parlament színvonalát, s tekintettel arra, hogy hiszem és remélem, hogy a plénum a tett határozati javaslatokat el fogja fogadni, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Tóth Lajos ő méltósága. Tóth Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür, mélyen tisztelt Felsőház! Pap József ő méltósága alapos jogászi készültséggel és nagy részletességgel foglalkozott az előttünk fekvő javaslattai. Több konklúziójával egyetértek, különösen egyet tudok érteni — ha nem is mindenben — a bíráskodásról mondottakkal. Egészen kétségtelen előttem, hogy ez a javaslat, amely az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségéről szól egy közjogi jogviszony kereteibe illeszthető bele. Nevezetesen annak a közjogi jogviszonynak kereteibe illeszthető bele, amely az országgyűlés tagjainak törvényhozói működéséről szól. Ugyanis egészen bizonyos, hogy az országgyűlés tagjának cselekvése motívumául egyedül és kizárólag a közérdeket lehet és szabad elismerni és odaállítani. Amint az általánosan tudott, minden közjogi jogviszonyban így van ez, aminek eredménye azután az, hogy a közjogi jogviszonyokban, szemben éppen a magánjogi viszonyokkal, a kötelességek állanak előtérben. A javaslat célja pedig az, hogy jogilag biztosítsa azt, Ihogy ez így legyen, vagyis tehát, hogy jogilag biztosítsa azt, hogy az országgyűlés tagjai az ő cselekvőségük motivumául de facto csakugyan a közérdeket és nem a magánérdeket fogják odaállítani. Ezt a célt a törvényjavaslat 1. §-a foglalja magában, és pedig igen szép szövegezésben, amikor hangsúlyozza, hogy az országgyűlés
