Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1 hessenek. Nagy hátrány lett volna ez a Képviselőházra vonatkozólag és a közérdek is ezt követeli, mert a Képviselőháznak igen sok, igen jeles ügyvédtagja van, akik nagy jogi eruditióval rendelkeznek, amelynek igen sokszor tanújelét adták. Feleslegesnek tartom azonban a törvényben azt, hogy hivatkozás történik a 20. §-ra, amely azt mondja» hogyha az eljárás oka, célja, vagy módja a köztisztességbe ütközik, akkor összeférhetlenség esete áll fenn. Azért tartom ezt feleslegesnek, mert ez nem fordulhat elő, hiszen a fegyelmi bíróság a legszigorúbb szankciókkal sújtja azt, ha az eljárás célja, oka, vagy módja a köztisztességgel nincs harmóniában. A bíráskodásra vonatkozólag a következő nézetben vagyok: Az 1875. évi törvényt főleg azért módosították, mert nem volt megelégedve senki az összeférhetlenségi bizottság működésével, az 1901. évi törvényt pedig azért akarják főleg módosítani, — e tekintetben utalok az indokolásra — mert az összeférhetlenségi bizottság működésével és az úgynevezett jury működésével szintén rossz tapasztalatokat tettek és nincs senki megelégedve. Ebből logice következnék, hogy ha a parlamenti bíráskodás nem vált be ebben a kérdésben, akkor át kell térni a bíráskodásnak más metódusára, vagyis parlamenten kívüli bíróságra kell bízni ezeket a fontos kérdéseket, hiszen az összeférhetlenségi bíróság bíráskodik olyan ügyekben, amelyek alkotmányjogi szempontból nagyon fontosak_ és nagyhorderejűek, az "országgyűlés ' tekintélyét van hivatva megvédeni, emelni. Olyan judikatúrát kell kifejtenie ennek az összeférhetlenségi bíróságnak, amely a közvéleményt megnyugtassa. (Helyeslés') Láttuk a törvényjavaslat indokolásából, hogy a közvélemény a jury-nek és a bizottságoknak juriszdikciójával nem volt megelégedve. De rámutatott tegnap Tomcsányi t. tagtársunk arra, hogy attól vár javulást, hogy a parlamenti bíróság nem egy Házból fog ezentúl összetétetni, hanem mind a két Házból, és ő azt gondolja, hogy ilyen összetétel mellett mindazok a bajok, amelyek eddig előállottak, elimináltatni fognak. Nem akarok rossz próféta lenni, de azt hiszem, ez nem fog sikerülni, mert nemcsak a pártpolitika nem engedte azt, hogy a jury és az összeférhetlenségi bizottság ítélkezése megnyugtató és kielégítő legyen, de köszönhető ez egyúttal annak az állapotnak is, hogy a parlament tagjai nem hivatásszerű jogászok és nem hivatásszerű bírák, már pedig ilyen fontos ügyekben én azt kívánom, hogy juridikailag képzett bírák vegyenek részt a bíráskodásban, olyan férfiak, akik bírói erényekben töltöttek el egy hosszú-hosszú életet és akik az objektivitás atmoszférájában nőttek fel, nem pedig egy olyan parlamenti bíróság, amelynek tagjai úgy lesznek összeállítva, hogy esetleg egyetlenegy jurista sem lesz közöttük. Nézetem szerint kell, hogy az Összeférhetlenségi bíróság minden tagja teljesen offé legyen a magyar közjog és a magyar alkotmányjog legfinomabb árnyalatával, ismernie kell az egész magánjogot, pláne a a hiteltörvényeket a maga teljességében, sőt büntetőjogi eruditióval is kell bírni annak a bírónak, bár hangsúlyozom, hogy az összeférhetlenségi bíráskodás sem nem büntető, bem nem fegyelmi bíráskodás, mégis kell ismernie a büntetőjogot; sőt pszihológusnak kell lennie annak a bírónak, mert itt a legfinomabb nüan932. évi december hó 21-én, szerdán. 81 szókkal kell dolgozni, amelyek nem kézzelfoghatóak s nem ad oeulos demonstrálhatók, mint például a szándék fogalmával, a vétkesség kérdésével, a vétkesség fokozataival, a jóhiszeműség és rosszhiszeműség kérdéseivel stb. Mindez csak olyan bíróságtól várható, amely bíróságban nem amatőr, hanem szakszerű jogász végzi a munkáját. Határozati javaslatot nyuj^ tok be oly értelemben, hogy a magyar királyi Közigazgatási Bíróság ruháztassák fel ezzel a hatáskörrel. Azért gondolok a Közigazgatási Bíróságra, mert a mi jogfejlődésünk szerint a Közigazgatási Bíróság az utóbbi időben kezdi magát úgynevezett államjogi bírósággá kinőni. Mélyen t. Felsőház! Nem fogadhatom el azt az indokot sem, hogy az Összeférhetlenségi kérdésekben való bíráskodás a Ház szuverén joga. Nézetem szerint az a kérdés, hogy az országgyűlés tagjai magas etikai nívón legyenek, mindig a közérdek^ által

f vezéreltessenek és sohasem önös, magánérdek által, nemcsak á Ház érdeke, de ez egyetemes és országos nemzeti érdek. Igenis tudom és elismerem, hogy vannak bizonyos kérdések, amelyek a, Ház belső ügyét képezik, s minden Ház által külön, a saját hatáskörükben szabály ozandók. Ilyenek a belső ügyintézési kérdések a belső ügyintézés formáira vonatkozólag, mondjuk, házszabálybeli intézkedések. Hiszen az 1848 :IV. te. kimondotta azt, hogy mindkét tábla külön rendszabályokat fog alakítani arra vonatkozólag, hogy milyen legyen a tanácskozás és szavazás rendje. Ebbe belenyúlni nem lehet s magam sem engedném, hogy ebbe belenyúljanak addig, amíg ennek az illusztris Háznak tagja vagyok, de abban a kérdésben, hogy az összeférhetlenség esete fennforog-e vagy nem, nem lehet a Házat, a parlament bármely Házát szuverenitási joggal felruházni. Ne méltóztassanak azt hinni, mélyen t Felsőház, hogy ez a kérdés nem izgatta a törvényhozást már akkor, amikor 1901-ben meghozták az új összeférhetlenségi törvényt. Akkor a parlament túlnyomó nagy többsége kívánta, hogy parlamenten kívüli bíróságra ruháztassék át a bíráskodás az összeférhetlenségi ügyekben és csupán Széli Kálmán, az akkori miniszterelnök volt az egyedüli, aki amellett szólt, hogy maradjon meg az tovább a parlamentnél, a következő indokolással. (Olvassa): «Egyedül a miniszterelnök. Széli Kálmán tartott védbeszédet a törvényjavaslat ezen intézkedése mellett. Azonban maga a miniszterelnök sem nyilatkozott határozottan s véglegesen a kúriai bíráskodás ellen. Nyíltan kimondotta, hogy mint sokan mások is, nagyon habozott a bírósági kérdés eldöntésénél. Sőt őszintén bevallotta, hogy annak a bizonyos Házon kívül álló bíróságra való ruházását teljességgel nem tartja valami veszedelmes dolognak. Sőt, talán inkább megfelelőbbnek tartaná egy külön bíróság alkalmazását. De viszont kénytelen volt honorálni azok aggodalmait s kifogásaikat is, akik nem akarják kiadni a Háznak e jogát. Es csakis főleg a törvény gyorsabb létesíthetése érdekében foglalt állást az utóbbi javaslat mellett. Nem is látok benne — mondja — valami nagy dolgot és azt hiszem, hogy meg lehet itt is találni egy aránylag kielégítő megoldást, egy eljárási módozatot, amely mint kísérlet talán meg fog felelni a célnak, — a juryt értette — legalábbis nem lesz rosszabb, sőt talán jobb lesz s kell is, hogy jobb legyen, mert a törvény világos s lehetőleg részletes intézkedé; seiben megvan a garancia, hogy a törvény úgy,,