Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés felsőházának 27. ülése tika berkeiben, az mégis egyetemi katedrára juthasson, s a tudomány kárát ne vallja, hát ez is lehetséges, csak éppen bizonyos módja van ennek. Ha például az egyetem arravaló képviselőt meghív egy tanszékre, a meghívás után ennek a ténynek birtokában a képviselő egészen nyugodtan lemondhat képviselőségéről és egy év múlva ki is nevezhető. Méltóztatik tehát látni, hogy gyakorlati szempontból egyáltalán semmi akadálya nines annak, hogy ha egészen kivételesen akadna alkalmas egyén, akkor akár egyetemi tanári állásra, akár pedig legfőbb bírói állásra kinevezhető legyen, hanem — amint mindennek van az életben valmi ára, ennek is van ára, — mindenesetre megvan a módja: méltóztassék az illetőnek lemondani. Ha annyira kiváló és emberi valószínűség szerint megvan a garanciája annak, hogy kinevezhető lesz, akkor teljes joggal lemondhat és megvárhatja kinevezését. Ezután áttérek a második fontos összeférhétlenségi helyzetre, az érdekeltségre. Ez az összeférhetlenségi helyzet volt talán a legnagyobb ütközőpontja az egész kérdés szabályozásának, mert kétségkívül itt vonultak fel már kezdettől fogva, a parlamenti tárgyalás előtt, a különféle gazdasági érdekek, hogy a maguk jogos, vagy nem jogos magánérdekét megvédjék. Hiszen elvégre ez érthető is és itt kellett a legerősebb küzdelmet megvívni. Megvallom őszintén, amikor ezeket a tárgyalásokat olvastam és hallgattam és a tárgyalásokban is résztvettem,. volt olyan pillanat, amikor a gazdasági érdekeltségek argumentációját hallva, azt kérdeztem magamtól, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó: a magángazdasági érdekek védelmét célozza ez a törvényjavaslat, vagy a közgazdasági érdekek védelmét, vagy talán az összességét? Legyünk tisztában azzal, hogy itt nem a magánérdekről és annak védelméről van szó, még nem is a közgazdasági érdekről, hanem az összességnek az összeférhetetlenség helyes szabályozásához fűződő érdekéről. Igen, magam is szószólója vagyok és voltam a bizottságban is és másutt is annak, hogy az érdekeket, a magánérdekeket és a gazdasági érdekeket, lehetőleg védeni kell, de csak bizonyos határig, addig a határig, amelyen túl nem ütköznek bele a közérdekbe és az összeférhetlenség etikai princípiumaiba. De ez nem különlegessége az összeférhetlenségnek, hiszen számos más közérdekű intézménynél, közérdekű intézkedésnél úgy van az, hogy az egyéni szabadság, a tulajdon, az egyéni jogkör igenis, korlátozást szenved a közérdek javára. Ezzel le kell számolni, csak tartsuk mindig szem előtt, hogy miről van szó: közérdekről, vagy pedig magánérdekről. Tisztelt Felsőház, ne legyen félreértés, én magam mindig azt hangoztattam, hogy általában az állami közigazgatás a magánérdekeket, a magánjogkört mindig csak olyan mértékben szorítsa meg, amilyen mértékben arra okvetlenül szükség van és hogy legyen figyelemmel a szociális szempontokra. De ismétlem, ennek is van bizonyos határa. Kérdem, lehet-e például kisajátítási eljárást foganatosítani anélkül, hogy valaki ingatlanát el ne vegyékl Ez az egyéni szabadság és tulajdonjog körébe való legbrutálisabb benyulás és mégis el kell szenvedni magasabb közérdekből, mert hátrányos lehet a kisajátítás akkor is, esetleg anyagilag és erkölcsileg is, ha az állam kártalanítást nyújt. Es nem egyéni áldozat-e ' 1932. évi december hó 20-án, kedden. 71 az és nem lehetné-e ezt kifogásképpen felhozni, ha nem élne bennünk egy magasabb közszellem, a közérdek átérzése, amikor besorozás történik és hadbavonul a honpolgár s a harc mezején, kiérdemelve a nemzet háláját, életét adja? Hát kell ennél nagyobb egyéni áldozat? Es nem kell-e ezt is meghozni a köz, a nemzet érdekében 1 Legyünk tisztában azzal, hogy most is miről van szó: az összeférhetlenség nagy közérdekéről és erkölcsi principiumáról s emellett csak másodsorban húzódhatnak meg az egyéb magánérdekek. De különben is a törvényjavaslat maga gondoskodik arról, hogy a valóban jogosult és az összeférhetlenség elveibe nem ütköző magánérdekek védelmében részesüljenek. Hiszen a törvényjavaslat 60. §-ában egész sorozatát veszi ki a közhasznú gazdasági vállalatoknak, amelyeket nem tekint nyerészkedési vállalatoknak és egyéni, individuális vonatkozásban is egész sorát veszi iki a képviselőknek, akikre nézve bizonyos feltételek mellett nem inkompatibilis az, ha az államtól hasznothajtó jogokat szereznek. A legnagyobb körültekintéssel járt el tehát a törvényhozó ebben a tekintetben. Mélyen t. Felsőház! Ami a közbenjárási összeférhetlenséget illeti, itt már nincsenek olyan mellékszempontok, amelyek az összeférhetlenségi kérdés tiszta meglátásának és elbírálásának a dolgát zavarnák. Itt már egészen tisztán áll a dolog; aki illegitim módon közbenjár és kijár a kormányhatóságnál másoknak vagy magának bizonyos jogokat, ez inkompatibilis. Csak röviden kívánok ^ foglalkozni azzal, — siettetem beszédem tempóját — hogy a törvényjavaslatban egy szintén örvendetes nóvum az, hogy a közben járási összeférhetlenség esetében épúgy, mint egyéb összeférhetlenségi kategóriáknál is, ha az összeférhetlenség megállapíttatik, ebben az esetben nemcsak hogy megszűnik az illető parlamenti tagnak a parlamenti tagsága, hanem maga az. illegitim módon kieszközölt jogügylet is érvénytelenné válik. Enélkül a második rendelkezés nélkül valóban az előbbi szankciónak a jelentősége nem volna teljes. Ennek következtében ha valaki kijár egy harmadik személy javára egy ilyen jogot, vagy szerződés kötésénél közreműködik, abban az esetben a megbízó irányában érvénytelen a jogügylet. Megjegyzem, hogy én tovább is mentem volna és el tudtam volna fogadni a törvényjavaslatnak azt a koncepcióját, amely nálunk a bizottságban módosítással ment keresztüL hogy tudniillik általában mindenkivel szemben érvényesüljön ez az érvénytelenség, azonban bizonyos igazságszolgáltatási judikatúrai aggályok honorálásával mégis úgy tartotta jónak az együttes bizottság, hogy itt disztingváljunk és az ilyen törvénytelen módon kieszközölt jogoknak és ' jogügyleteknek érvénytelenségét csak az országgyűlési tag irányában, illetőleg a közvetlenül érdekelt megbízó irányában mondja ki. , De természetesen az ilyen módon kieszközölt jogok érvénytelenítése, vagyis ez a szankció nemcsak a közbenjárás esetében, hanem mint említettem, az összeférhetlenségi helyzeteknek egész vonalán érvényesül, például a közszolgálati alkalmazás terén is. Ha egy képviselőt a kormány az országgyűlési tagságának tartama alatt vagy azt követőleg