Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

66 Az országgyűlés felsőházának 27. ülése 1932. évi december hó 20-án, kedden. vált, — és én erre fektetem a fősúlyt — mint amennyire a gyakorlatban alkalmazhatónak bizonyult volna az eredeti szöveg mellett. A felsőházi bizottság módosításokat eszközölt abból az elgondolásból kiindulva, hogy a két Ház tagjainak törvényhozói jellege azonos, így tehát az, összeférhetlenség kérdésének elvi szabályozása tekintetében azonos elveknek kell érvényesülniök, viszont a két Ház összetételének struktúrája különböző és ez bizonyos megkülönböztetéseket tesz indokolttá. Ennek a felfogásnak helyességét a bizottsági tárgyalások során már volt szerencsém elismerni és mindazok a- konzekvenciák ,amelyek ebből le vonatnak. megfeleinek ezeknek a különbözőségeknek. Ezt most nem arra mondom, hogy a szabályozás részleteire vonatkozólag mondanék ezzel véleményt, csupán általánosságban jelentem ki. Csak arra vagyok bátor felhívni a mélyen t. Felsőház figyelmét, hogy ne méltóztassék a strukturális különbségnek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amilyen jelentőséggel bír az azonos jelleg. Az előadó úr ő nagyméltósága különösen szép szavakkal foglalkozott az összeférhetlenség kérdésében bíráskodni hivatott összefér hetlenségi bíróság kérdésével. Én a.zon az állásponton vagyok, hogy ennek a javaslatnak eredeti álláspontja alkotmányjogi szempontból helyes és kifogástalan. A törvényhozás szuverenitása azt kívánja, — legalább is más nemzetek törvényalkotásában is ez jut kifejezésre, s ez jut kifejezésre az angol jogban, amely leginkább súlyt fektet erre a kérdésre — hogy a törvényhozás belső ügyeiben csak önmaga hozTaasson határozatot. Az angol törvényhozás átengedte a választások feletti bíráskodást bírói szervezetnek, aminthogy átengedte a mi törvényhozásunk is a választások feletti bíráskodást a Közigazgatási Bíróságnak. De méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra a nagyon lényeges, elvi különbségre, amely az összeférhetlenség kérdésének elbírálása és a választások érvényességének elbírálása között van. Az összeférhetlenség kérdésének elbírálásánál a törvényhozási tagok belső ügyéről van szó, a választások kérdésének elbírálásánál arról van szó, vájjon valaki a törvényhozás tagja lesz-e vagy sem, tehát ném törvényhozási tagokról van szó, mert íbiszen a bírósági ítélet ex tunc hat; ha a választást érvénytelennek mondja ki, annak az a jelentősége, mintha az illető a törvényhozásnak tagja sem lett volna, úgyhogy a kettő között súlyos elvi különbség van. Én pedig ma, amikor a parlamentarizmus elleni támadások mindig hangosabban érvényesülnek, igen veszélyes lépésnek tartanám, ha maga a parlament állítana ki magáról olyan bizonyítványt, hogy ennek a bíráskodásnak ellátására nem képes. (Ügy van! Ügy van!) Nem ellenzem a határozati javaslat elfogadását, mert i meg vagyok arról győződve, hogy a mi törvényhozásunk áll azon a szellemi és erkölcsi magaslaton, hogy ezzel az apparátussal az összeférhetlenségi bíráskodást teljesen kifogástalan és megnyugtató módon el fogja látni. (Ügy van!' Úgy van!) Igen t. Felsőház! Nem hagyhatom említés nélkül azokat a súlyos támadásokat, amelyek névtelenül, felelősségérzet és sokszor lelkiismeretesség nélkül mindenfelé elhangzanak, amelyek szerint parlamenti tagok ezt a minőségügüket meggazdagodásra használják fel. Ha végignézünk a legutóbbi évek történetén, akkor a^ra az eredményre kell jutnunk, hogy azok az államférfiak, akik vezető pozícióba jutottak, ezt a vezető pozíciót nem hogy vagyonszerzésre nem használták fel, de éppen ellenkezőleg, ez a vezető pozíció az ő vagyoni romlásuknak lett az okozója. (Ügy van! Ügy van!) Ezt erről a helyről nekem kötelességem hangoztatni, mert félrevezetik a közvéleményt, amely nem tudja ellenőrizni az állítások igazságát, ellenben mi, akik itt együtt vagyunk, tudjuk, hogy az én állításom mennyire megfelel a valóságnak. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház ! Két kiemelt téma volt az előadó úr ő nagyméltósága beszédében, a 4. §-szal és a 34. §-szal kapcsolatban. A 4. § eredeti szövegezésében lehetővé tette azt, hogy magas bírói állásokra. — mint amilyen a Kúria elnöke, másodelnöke, a Közigazgatási Bíróság elnöke, stb. — a Képviselőház tagjai kineveztessenek, illetve a Képviselőház tagsága ennél a kinevezésnél akadályt ne képezzen. A bizottság — ha jól emlékszem — egy szótöbbséggel olyan álláspontot foglalt el, hogy a képviselői minőség legyen akadálya ennek a kinevezésnek. A magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy az ilyen magas bírói állások betöltésénél politikai szempontok, amelyek a bírói szempontokkal, az ítélkezés magasságával ellentétbe jutnak, nem fognak a jövőben sem érvényesülni amint hogy a múltban is ezeknek a magas, bírói állásoknak betöltése állításomat igazolja, — hogy csak például a Köziazgatási Bíróság elnöki állásának mindenkori betöltésére gondoljunk, ahol képviselőházi tagokból lett közigazgatási bírósági elnökök ültek — hogy itt nem fognak olyan intézkedések tétetni, amelyek a bíráskodás tisztaságát akadályozzák. De, mélyen t. Felsőház, én azt tudom, hogy Magyarország nem lehet olyan gazdag a legmagasabb mértékig kiművelt, kiváló emberekben, hogy megengedhesse magának azt a fényűzést, hogy ha a legalkalmasabb ember véletlenül a Képviselőházban ül, ezt ne választhassa ki arra a szerepre, amelyre ő a legalkalmasabb. (Ügy van! jobbfelől.) Én ebből a szempontból nézema dolgot, és ezért őszinte sajnálatomra nem oszthatom a bizottságnak ezt a csekély szótöbbséggel elhatározott felfogását, hanem a javaslat eredeti szövegét tartom a nemzet szempontjából helyesebbnek. A másik kérdés az összeférhetlenségi. bíráskodás tekintetében tett megkülönböztetés. Nagyon respektábiiisnak tartom azokat az indokokat, amelyek a mellett szólnak, hogy ha már van egy, a Felsőház tíg.iai részvételével alakult magas fegyelmi bíróság a főórákra vonatkozólag, akkor a céiszerúsc^i szempont a mellett szólana, hogy a fegyelmivel igen gyakran rokon összeférhetlenségi kérdésekben is ez a magas fegyelmi bíróság bíráskodjék a főbírák felett. De nem tartom elvi szempontból helyesnek, hogy amikor az összeférhetlenség kérdése kétségtelenül a törvényhozói jellegből folyó kérdés és ebből a szempontból a Ház minden tagjára nézve azonos, amikor a fenségektől kezdve a klérus, a honvédség főparancsnoka is, — akiknek egészen különleges követelményei lehetnek, alá vannak vetve ennek az összeférhetlenségi bíróságnak, hogy akkor a bírákra nézve abból a szempontból, mivel van egy, más kérdésekben már dönteni hivatott hatóság, a főbírákat kivegyük az összeférhetlenségi bíráskodás alól. (Ügy van! Ügy van!) Én mint igazságügyminiszter minden erőmmel azon vagyok, hogy a bíráskodás tisztaságát és a bíráskodásban résztvevő kiváló emberek indokolt kívánságait tekintetbe vegyem. De