Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-27
58 Az országgyűlés felsőházának 27. ülé kéten, eléggé teleszedtem magam ezekkel a kifogásokkal bocsánatot kérek, nem mindet fogom elmondani — hoívv, nem kell a javaslat, mert túlideális. A másik azt mondotta, lyra az egész. A harmadik azt mondotta, hogy beesületkódexeket írnak elő a törvényhozás tagjainak. A negyedik azt mondotta, nem kell katekizmus. Az ötödik azt mondotta, hogy neki nem kell erkölcstan és így tovább. Bocsánatot kérek, nem kell ideál, nem kell eszme. Hát Magyarország ezeréves élete nem az ideálok útján jár? Hát tudunk mi más fegyvert, mint az ideálokat felmutatni, hiszen ^ az ideálok alapján folyt le a mi ezeréves életünk! Hát nem az ideálok útján törtünk előre és nem a regős líra után jöttek a nemzeti eposzok? Az ezer év éppen az ellenkezőjét bizonyítja annak, hogy nem kell becsületkódex. Engedelmet kérek, ez hizony még a legtisztességesebb embernek is jó néha a kezében egyrészt a maga lelkiismeretének a megnyugtatásara, másrészt a mások iránt való cselekvőségének irányítására és megfontolására. Ami pedig a katekizmust illeti, hát jó lesz ezzel sodró-forgó játékot nem csinálni. Ez nem gyerekjáték, uraim! A mai világnak ez a nyomorúsága éppen onnan származik, hogy nem kellett neki a katekizmus, (Ügy van! Ügy van!) mert a katekizmusban van megírva, hogy ne kívánd a másét és hogy ne lopj. Ami pedig az erkölcstant illeti, a jog annyit ér, amennyi morális rész van benne. 1 Ügy van! Ügy vom!) Ha nincs benne morális rész, ha nincs benne erkölcs, akkor az a törvény nem is élhet meg. Mert most is áll az, amit Berzsenyi mondott, hogy az erkölcs a talpköve minden államnak. Azt is mondották, hogy tessék előbb bevárni a választójog kiterjesztését. Csináljanak junktimot a választójog és az összeférhetetlenség között. Hát akkor minden jó lesz, amíg választójog lesz, hát addig minden baj, minden nyomorúság csak tovább pusztítson, amint neki tetszik? Nekem nem ez a nézetem, nekem az a nézetem, hogy ne dúljon a rossz, nekem az a nézetem, hogy gátat kell vetni ennek a dúlásnak és ne holnap jusson eszünkbe a gyógyítás, hanem amennyire csak lehet, gyógyítsunk mindjárt. Kell ez annyival is inkábib, mert egy gondosan megcsinált öszszeférhetetlenségi javaslatban az országgyűlés tagjainak minőségét, rátermettségét, kvalitását, személyi értékét is megvizsgáljuk. Vagyis módunk lesz rá, hogy a törtetést korlátozzuk, selejtezzünk és okos, józan, becsületes szelekciót csináljunk. Azt is felhozták, hogy a parlament nagy beteg, hogy elérkeztünk az imádott bálvány alkonyához. Miért nem veszi a javaslat ezt is tekintetbe? Az egész világ szól róla, csak mi ne vegyünk róla tudomást? Beteg, nagy 'beteg, némelyek már arról is beszélnek, hogy végelgyengülésben elpusztul. En azt vallom, hogy egy összeférhetlenségi javaslatnak éppen az a feladata, hogy a beteg parlamentnek betegségében segítségére legyen, gyógyítsa, amennyire lehet, hogy feltápászkodjék, hogy feladata magasságára emelkedjék. Ez a gyógyítás történjék pedig nem revolúciós, hanem evolúciós alapon és irányban. (Helyeslés.) Hallottam, — mit mondjak — azt a rosszmájú, maliciózus, gúnyos megjegyzést is; Az egész javaslatnak ; 1982. évi december hó 20-án, kedden. nincs elve, nem elvi alapon készült,^ sok a rés, sok a kiskapu, sok a nagykapu és ezentúl is úgy lesz, hogy az országgyűlés tagjairól elmondhatják, hogy szeretik a babérokat, de szeretik a tantiémeket is. Ezen a helyen, mint a Felsőház szerény tagja, kötelességemnek tartom egy kijelentést tenni, amellyel — azt hiszem, — ebben a Házban nem maradok egyedül : ezt az üresen szellemeskedő és célzatosan gonoszkodó megjegyzést a legteljesebb mértékben visszautasítom! (Helyeslés.) Mert itt minden közéleti munkát, minden becsületes szolgálatot, a tisztességes haszont kereső munkát is megbélyegezni senkinek nincs jogában, mert ebben a Házban ennek nincs is semmi alapja. Ezen a helyen nemcsak a kulturális, nemcsak a legmagasabb szellemi, hanem az érdekképviseleti, anyagi érdekű munka is mindig úgy teljesíttetett, hogy az e javaslatunk első szakasza szellemét vezérelvét: az egyetemes magyar nemzeti közérdeket sohasem sértette meg! (Ügy van Ügy van!) Itt ilyen kifogással senkinek nincs joga előállanL Ezt, bár szerény tagja vagyok a Felsőháznak, lelkiismeretem parancsára ki kellett jelentenem. Ami pedig az elveket illeti, ezzel úgy vagyunk, mint ahogyan nagyon illusztris helyről hallottam, hogy olyan valaki is kifogásolta a jelen javaslatot, akiről kiderült, hogy nem olvasta, sőt kisült az is róla, hogy az 1901. évi törvényt sémi ismeri. Ha olvasta volna a jelen javaslat 1. §-át, az felvilágosította volna őt arról, hogy nagy ragyogó vezérelv van benne a nemzeti egyetemes érdek védelmére. Azt is láthatta volna, hogy amikor a javaslat a maga öt kategóriájában az összeférhetlenségi eseteket taxatíve elősorolja, mindig mindenütt lehetőleg úgy szerkeszti a definíciókat, hogy azok tágak, rugalmasak legyenek, ne szenvedjenek arteriosclerosisban, megmerevedésben amely előtt, mint zárt ajtó előtt megáll a bíró ereje is, mert az ilyenben nincs dinamika, nincs mozgás, nincs élet, nincs latitüd. A javaslat meghatározásai, a définiciók, olyan tágak, olyan elasztikusak, hogy a jó bíró ebben a kérdésben mindig megtalálja a kellő erőt arra, hogy az összeférhetlenség ^inövéseit lenyesegesse, hibáit megszüntesse és a visszaéléseket megtorolja. Nem folytatom a kifogások elősorolását tovább, bár még szép csokrot tudnék kötni belőlük. E helyett magam azt kérdezem, hogy ennyi kifogás után mi lehet ennek a javaslatnak mégis az alapelve, hogy post tot discrimina rerum, mégis ide is eljutott és pedig nem ereje-díszeivesztetten, szépségétől megfosztottam hanem életképessége teljében, úgy, hogy íme általánosságban a Felsőház együttes bizottsága is egyhangúlag megszavazta, elfogadta. A javaslatot sem gyökerében, sem dereka, sem koronája tekintetében nemi lehet rossz, ha maga a Felsőház, nagyon alapos, a legjobb indulatú, de igazán nagyon mélyen szántó kritikája is elismerte róla, hogy ennek a javaslatnak gyökere a nemzet talajában van, hogy dereka kemény, kororaálja ékes, csak éppen, hogy vannak felesleges gallyai, száraz ágai is, azokat tehát lenyesegette róla, és bár elvi szempontból igen érdekes és értékes kifogásokat is emelt ellene, olyan javaslat nem hangzott el ellene, olyan indítvány nem tétetett, hogy ezt a javaslatot, mint teljesen meg nem felelőt, alapjában el kellene vetni. Mi tehát a ja l aslat főereje, mi az alapelve? Ennek a javaslatnak alapelve az önzetlenségnek a? er-