Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-27
Az országgyűlés felsőházának 27. ülése kölese. Ennek a javaslatnak alapelve a közéleti tisztesség! A volt kormány elnök úr ő excellenciája székesfehérvári beszédében és sok más esetben is arra hívta fel az országot, hogy az erkölcsi front kiépítését tegyék magukévá, álljanak melléje és dolgozzanak vele együtt. A mai kormány pedig az ő 95 pontos programmpontjával viszont mit vesz alapiul, na nem ugyanezt? Ugyanerre hívja fel és kéri a nemzetet, amikor az egységbef orradásra figyelmezteti, amikor azt kívánja, hogy minden tehetséges, munkálkodni kész ember álljon vele össze, hogy a hazát a bajból kiemelje. Erkölcsi alapból virágzik ki a kormányelnök lángoló heve, lelki lendülete, égő meggyőződése, szikrázó öntudatossága, amikor nagyszerű célkitűzéseivel elindult a nemzeti öncélúság útján. Mindez az egységbeforradás pedig másképpen elképzelhetetlen, mint erkölcsi alapom (Ügy van!) Ennélfogva ennek a javaslatnak, amelynek főalapja éppen ez az erkölcsi gondolat, azt hiszem, nem lehet a sorsa más, minthogy legalább is átlalánosságban a tárgyalás alapjául elfogadjuk. Es még egyet, mélyen t. Felsőház. Ez az országgyűlés, amely móresre tanítja törvényével az uzsorásokat, ez az országgyűlés, amely a hitel védelmének műveit kiépítette, ez az országgyűlés, amely a kartelltörvénnyel meg akarja fékezni a társadalomnak a modern gazdasági kizsákmányolással való megrontását és ez az országgyűlés, amely a szegény tisztviselői osztálynak amúgy is gyönge vállára az ország megmentése okából a végsőkig menő lemondás keresztjét rakta, ez az országgyűlés, amely a kálvária rögös útján visz bennünket a feltámadáshoz, ez az országgyűlés ezt a javaslatot nem veheti el. Ez az országgyűlés kell, hogy ezt az erkölcsi alapot felépítse és mielőbb tető alá juttassa. (Ügy van! jobbfelől.) Ha ez nem úgy volna, akkor, mélyen t. Felsőház, talán igaza volna annak a második publicistának, akinek nevét ugyan nem említem meg, de aki gúnyosan azt mondja az öszszeférhetlenségi javaslattal kapcsolatban (olvassa): «Ügyiiátszik az erkölcs kétféle: olyan, amely engem kötelez és olyan, amely mást terhel. Az erkölcsi egyensúly pedig előállhat úgy» — szószerint olvasom — «ha a kétféle kötelezettség egyenlő, de előállhat úgyis, hogy magamhoz szigorúbb vagyok, másokhoz pedig elnézőbb. De, sajnos, fájdalom, igen sokszor előjön és létrejölhet úgyis, bogy az én egész erkölcsi terhemet áthárítom másokra, a többiekre, ellenben mentől szigorúbb vagyok másokhoz, annál engedékenyebb vagyok önmagamhoz.» Nos, mélyen t. Felsőház! A javaslat ennek az utóbbi lehetőséginek áll az útjába! Ennek az utóbbinak létrejöttét nem akarja megengedni. Az igazi, a becsületes, a példátadó erkölcsi egyensúly uralmáért küzd ez a javaslat és azt akarja, hogy a törvényhozás munkája történjék mindig tiszta, történjék mindig erkölcsi alapon, vagyis legyen ahogyan a javaslat mondja «az egyetemes magyar közérdeknek megfelelő.» Ne legyen sokféle erkölcs. Ennek egységes parancsai szerint azután a sokféle politikai, a sokféle gazdasági stb. érdek, csak a közérdek keretében nyerhessen megengedett, nyerhessen szabad és nyerhessen törvényes érvényesülést. Maochiavellit elrettentésül idézgetni, azután pedig az ő szabályai szerint cselekedni, nem volt szokás és nem lesz szokása soha1932. évi december hó 20-án, kedden. 59 sem a magyar lélek becsületességének, a magyar igazságszeretetnek. Nekünk ezzel a két erénnyel, a magyar lelkiség becsületességével és a magyar igazságérzettel kell frigyet kötnünk. E két erénnyel képesek leszünk a hazát majd jobb sorsba átvezetni és képesek leszünk megcsinálni azt, hogy boldogabb legyen a magyar. A mi összes tevékenységünknek tisztán sub specie moralitatis et revisionis kell történnie! Az erkölcsnek közéleti példát nyújtó kifejezője ez a javaslat és így méltó arra, hogy rendelkezéseit megfontoljuk és magunkévá tegyük. Kérdés, mi a lényege ennek a javaslatnak! Részletező ismertetést a mélyen t. Felsőház valószínűleg nem vár tőlem és felment engem ettől, mert íbiszen a javaslatot és kimerítő szép indokolását nemkülönben az eddigi tárgyalások bő anyagát mindannyian ismerjük. Ehelyütt én csak a javaslat tartalmának Összefogilaió eszmei képét festem meg — ha mláltóztatnak megengedni. Csak lényegét, velejét, vezető gondolatait vetítem ide», természetesen kellő rövidséggel, mert hiszen ezekről a bizottsági üléseken már kimerítően szóltam és ezekről az összegező képet már a bizottsági jelentésben is mea: méltóztatik találni. Ki kell emelnem azt, ihogy bizottsági eljárásunkról és munkánkról, bár magam is résztvettem benne, mégis néhány elismerő szót kell szólnom. A bizottság munkája olyan kimerítő volt és az elnök úr ő excellenciája a javaslatnak minden fontosabb rendelkezését, eszméjét, gondolatát, célkitűzéseit, anynyira pontosan exponálva állította mindig elénk, hogy mindenki hozzászólhatott a javaslathoz és elmondhatta a maga érdekképviseleti és általános kifogásait, tehetett módosításokat, javaslatokat. Napokon keresztül töprengtünk egyes intézkedéseken, sőt éppen az én javaslatomra külön extra kis bizottságot is küldtünk ki szakértő, gazdasági és jogász férfiakból, akik a javaslat 10—18. §-ait valósággal átkutatták, úgy, hogy — lehet mondani — valósággal megrágtuk minden sorát, hogy azok amennyire lehet, — az élet igényeinek megfeleljenek. Módosításokat végeztünk, hogy a javaslat világosabb, elfogadhatóbb legyen és ne sértsen feleslegesen olyan érdekeket, amelyek közérdekek. Ez a mi főtörekvésünk arra irányult, hogy ne engedjünk áldozatot hozni a közérdek rovására. Amikor mindezt itt elmondom, nem akarok vele dicsekedni, nem akarok dicsekedni a bizottságok munkájával sem, hiszen ha elméltóztatnak olvasni a jelentést, látni fogják, hogy ez a munka igazán beható, becsületes és értékes munka. (Ügy van Ügy van!) Most rátérek a javaslat tartalmának ismertetésére. Itt van mindjárt az 1. §. A javaslat 1. §-a napként állítja oda azt a ragyogó vezérelvet, amit egyetemes magyar nemzeti közérdeknek nevez és azt mondja, hogy ezzel szemben minden illegitim befolyás tiltva van. Aki az országgyűlés tagja, semmiféle olyan befolyásnak nem engedhet, amely őt egyetlen esetben is az egyetemes nemzeti érdek ellenére hangolná. Ezt a javaslatot a bizottság magáévá tette, sőt a második bekezdésben még jobban kiemelte. Ez az elv, amely, mint a bizottságban kifejtettem, a javaslat lelke, amely az utána következő anyagot áthatja, átvilágítja. Mindenki, aki ezt a javaslatot olvassa és minden bíró, aki ennek alapján ítél, látni fogja, hogy ennek az egyetemes nemzeti érdeknek a 10*