Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés felsőházának 27. ülése 1932. évi december hó 20-án, kedden. 57 érték. Nem

( jött azzal, hogy mindent vádol, mindent elítél, ami a múlté, hanem ellenkezőleg: a muiLtból mindent idehozott, mindent fenntartott, amii érték; nem jött azzal, hogy ami a 'múlté, azt mind el is ítéli. Nem. Azzal jött, hogy új atmoszférában, új alapra fektesse az egészséges továbbhaladást és azzal jött ez a javaslat, hogy a gazdasági válság legnehezebb óráiban is szilárd erkölcsi egyensúlyt teremtsen. Az államkormánynak e javaslat elkészítésénél megnyilatkozó tevékenységével kapcsolatosan legyen szabad egy másik szemrehányásra is kitérnem, amely arról szól, minthogyha a volt igazságügyminiszter úr nem jól cselekedett volna, amikor ő maga készítette és 6 maga nyújtotta be ezt a javaslatot, holott úgy, mint az 1875. évi és az 1901. évi törvénynél is, ennél is az kellett volna, hogy azt pártkc'izi bizottság állítsa össze és az képviselje. Lehetett volna vagy kellett volna, mondja a kifogyás. Én úgy tudom, hogy irott szabály erre a kormányt nem kötelezi, olyan irott szabály nincs, amely ezt a Házra bízza. Ügy tudom, hogy ilyen kötelező jogszokás sem támadt, 1867 óta az idő rövidsége miatt nem is támadhatott és úgy tudom, hogy az 1875. évi és az 1901. évi törvénynél is úgy történt, hogy először egv nagy általános pártközi megbeszélés volt, azután jött a javaslat, amelynél a ^pártok minden embere megfontolt és megokolt véleményét ki is nyilvánította. Ez történt ennél a javaslatnál is. Amint az első tervezet megjelent, erre nézve a legkiválóbb emberek, mint szakértők, meghallgattattak. Amikor a javaslat ötödik tervezeténél tartottak, az ankéteken egy vagy két héten át, minden párt, minden ember elmondhatta a véleményét. Ismerjük a javaslatnak a Képviselőházban történt bizottsági és plénumbeü tárgyalását és itt a bizottságban való tárgyalását s én azt hiszem, ha van a közvélemény akarata megnyilvánulásának módja e javaslattal szemben, ezt egry év óta nagyon alaposan kiaknázhatta mindenki. Azonkívül tudtommal közjogi tárgyú javaslatok beterjesztése eddig is mindig az igazsáigügyminiszter részéről történt s azt hiszem, nem tévedek tehát, amikor azt mondom, hogy az igazságügyminiszternek ez a kötelessége éppen Deák Ferenc öröksége, mert az ö

f minisztériumában volt az első kodifikáló osztály, ahova a többi minisztérium dolgai is eljutottak. Azt hiszem továbbá, hogy miután ez a kifog-ás alaptalan, nem kell vele tovább foglalkoznom. A volt igazságügyminiszter úr nem egyéni akciót végzett, amikor ezzel a javaslattal jött, hanem a kormány akaratát és a tisztességes társadalom kívánságait képviselte és fejezte ki olymódon, amit lehet kritizálni, de amelyről nem lehet azt állítani, hogy drákói, hanem inkább hogy solon-i szellemben készült. Különben is, ha arról van szó, hogy kifogásokat emeljünk, ezekért nekünk valóban nem kell a szomszédba mennünk. Van itt bőven kifogás! Azt hiszem, a mostani miniszterelnök úrnak az a többször ismételt kijelentése, amely a kritika ellen szól, éppenséggel nem egészen alaptalan, mert meg kell adni, hogy a mi kritikai termésünk minden rekordon túl van. Mindent megkritizálunk, pedig igaza van a miniszterelnök úrnak, amikor azt mondja, hogy alkotni, tenni kell és hagyni, hogy békén dolgozhassék. Egyáltalában nem állítom, hogy a kritika nem szükséges. Ellenkezőleg azt vallom, amit ő vall, hogy legyen kritika, de legyen az nagyvonalú, terjeszkedjék ki a gondoFELSÖHÁZI NAPLÖ II. i latokra, eszmékre, célkitűzésekre, a hozzá vezető eszközök jóságára. Tisztelettel meghódol mindenki az oly kritika előtt, amilyen például a felsőházi kritika volt, amely a javaslatnak igazán minden gondolatát latra vetette, megmérte és minden intézkedését legjobb lelkiismerete szerint és a közérdek iránt való szeretettel megvizsgálta. Ez kritika; de hogy mindenki minden szóhoz, minden mondathoz kritikával járuljon, vagy azt lebecsülje, ezt a kritikát, őszintén megvallom, a magam részéről sem tudom nagyon helyesnek találni. Az e javaslattal szemben bőven elhangzott kritikai tömegből egypár megjegyzést szabadjon itt felhoznom, nem azért, mintha ezek önmagukban érdekesek volnának, de mert úgy találom, hogy ezek rávilágítanak a javaslat szükségességére, intézkedéseinek lényegükben való helyességére és arra, hogy aki ezt a javaslatot beadta és képviselte és azok, akik ezt elfogadták, azok a mai világ és társadalmi élet gazdasági és jogi követelményeit helyesen ismerték fel és helyesen akarták jogi formákba önteni. Az volt a legelső kifogás, hogy felesleges ez a javaslat, hiszen itt van a Szilágyi Dezsőféle kódex, amely a mi törvénytárunknak egyik ékessége, hagyjuk meg tehát azt és a legrosszabb esetben talpalni kell rajta valamit. Nekem ezzel szemben az a szerény nézetem, hogy Szilágyi Dezső-kódex nincs! Balogh Jenőnek ebben a tekintetben múltkor elmondott érveit az utolsó betűig teljesen magamévá teszem, amikor azt mondta, hogy nincs Szilágyi- és nincs Csemegi-kódex, hanem igenis van Országos Törvénytár, amelyben a nemzet akarata nyilvánul meg. Ez nem lekicsinylése annak, hogy egyes robusztus, hatalmas szellemű emberek egy-egy javaslatra nagy befolyást gyakorolnak; szó sincs róla, ez előtt meghajlik mindenki és ezt tudjuk, de meg vagyok róla győződve, hogyha az 1901-iki törvény 31 évi uralma után Szilágyi Dezső maga látná a mai viszonyokat és a mai gazdasági helyzetet, ő volna az első, aki ennek a törvénynek, az ő törvényének a megváltoztatását, módosítását, vagy esetleg az élet minden igényének megfelelő más törvénnyel való pótlását szükségesnek látná. Azt mondják, hogy a törvénytárnak kitűnősége ez a törvény. Nekem eszemágában sincs most utólag 31 év után ezt a törvényt kritizálni, de azt az egyet merem állítani, hogy az idő elhaladt felette, ha pedig az idő elhaladt a törvény felett, a magunk törvényhozói kötelességünket mulasztanék el, ha ahelyett megfelelő törvényt nem készítenénk. Azután méltóztassanak csak figyelembevenni, hogy nemcsak a szakértők mondják, hanem mindenki:, aki megnézi az 1901-es „törvényt, hogy az nem* kifogástalan. Az első kifogás az, hogy elv nélkül készült. Ez nem vitás, Hogy pedig a kazuisztikának egész őserdeje van benne, ezt az, aki az 5. §-t megnézi, vitán felülállónak fogja tartani. Aki pedig tudja, hogy mi a kazuisztika ősrengetege, az azt is fogja tudni, hogy mennyi búvóhelye, mennyi borzlyukja, mennyi rókalyukja, mennyi kiútja, mennyi egérút ja van az ilyen törvénynek, amelyről már bebizonyult, hogy a mai időknek nem felel meg, fenntartása nem volna okos dolog. Azután a szerkezete is gyönge, az eljárási részére nézve pedig még azok is, kik ezt a javaslatot jónak, szépnek vélik, azt mondják, hogy ez már igazán alapos reformra szorul. Van azután például olyan kifogás is, — részt vettem majdnem egy év óta minden an10