Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés felsőházának 26. ülése Ezzel tehát a kormány hivatalosan beismeri azt. hogy általában igenis van lelki válság, tehát beismeri azt ás, hogy ebben a nők is részesek. Én pedig azon oknál fogva, amelyet előbb kifejtettem, abban a véleményben vagyok, hogy annyira elsősorban a női lélek válságáról van szó, hogy ez szerintem a legsürgősebb és ennek orvoslására kell legelőbb igyekeznünk. (Helyeslés.) Arról is lehetne szó, hogy ami hajdanában a legjellemzőbb vonása, mondhatnám privilégiuma volt a nőknek, tudniillik az anyai szeretet, maga is meggyöngült, megromló ban van. Ezt láthatjuk például azokban a nem egészen, sokszor meg éppen nem tisztességes megállapodásokban, amelyek a gyermekekre vonatkozólag az elválásoknál létrejönnek. De láthatjuk abból is, hogy az apák és anyák ma sokkal kevésbbé hajlandók azt a kivánatos , erkölcsi kontrollt gyakorolni a gyerekkel, kivált a leányokkal szemben, amit valaha kötelességüknek tartottak gyakorolni. Hogy ebből azután milyen eredmények erednek, azt napról-napra láthatjuk s azt bővebben kifejteni nem szükséges. Én tehát mindezek alapján abban a véleményben vagyok, hogy a Felsőház igen nagy szolgálatot fog tenni a nemzeti ügynek és nagy mértékben hozzájárulhat a társadalom megromlani készülő erkölcseinek gyógyításához, a nemzeti lét megszilárdításához, megalapozásához, ha ezt a felfogást magáévá teszi és ennek kifelé az egyes tagok súlyának és tekintélyének felhasználásával érvényt szerez. Lehetetlen ezt a bajt tisztára törvényhozási intézkedésekkel orvosolni, annyit azonban megtehetünk, — és ez a helyzet javítását, illetőleg tisztázását fogja maga után vonni — hogy felkérjük a kormányt, hogy ebben a tekintetben tegye meg azt, amit megtenni módjában van. (Helyeslés.) Errevonatkozólag tehát a következő kérést vagyok bátor intézni az érdekelt miniszter urakhoz, nevezetesen a kereskedelmi és a közoktatásügyi miniszter urakhoz. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Tekintettel arra az alapvető jelentőségre, amellyel a női kérdésnek a mai viszonyokhoz illő és helyes megoldása a nemzet erkölcsi, szociális és gazdasági érdekeinek szempontjából bír, tisztelettel kérdem a vallásés közoktatásügyi, valamint a kereskedelemügyi miniszter urat, rendelkeznek-e olyan adatokkal és tapasztalatokkal, amelyeknek alapján a nők munkakörének az utolsó időben történt kiterjesztésének hatása megítélhető volnaî Es ha nem, hajlandók-e ez irányban a szükséges kiegészítést és pótlást elrendelni arra nézve, vájjon a jelzett intézkedések milyen hatással voltak a nők gazdasági helyzetére, a családra, ez úton a nemzet és társadalom erkölcsi színvonalára? A Felsőház elé terjesztendő válaszban kívánatos volna feltüntetni azt is, — amennyiben lehet — vájjon a választás jogának megadása az eddigi tapasztalatok szerint közpolitikai téren milyen eredményekre vezetett.» Ajánlom ennek elfogadását. (Helyeslés és~ taps a baloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Teljes mértékben át vagyok hatva annak a kérdésnek nemzetpolitikai fontosságától, amelyet Bernát István felsőházi tag úr felvetett. A nőkérdés és főképpen a kereső nő gazdasági és szociális problémái rendkívüli mértékben foglalkoztatják máris a kormányt, >32. évi december hó 1-én, csütörtökön. 41 nevezetesen a vezetésem alatt álló közoktatásügyi minisztériumot. En bizonyos adatgyűjtést is elrendeltem már korábban a különféle iskolatípusokba 1897. óta sereglett nők számának növekedése, gazdasági helyzetük megvizsgálása tekintetében és főleg abban a kérdésben, hogy a képesítést szerzett nők milyen arányban helyezkednek el tényleg a kereső pályákon, vagyis hány nő megy ki tényleg a gyakorlati életbe. Azt tapasztaltuk, ugyanis, hogy a 97-es Wlassics-féle törvény óta, amióta a nők az egyetemekre járnak, ezeknek az egyetemet végzett nőknek csak igen kis percentje kerül tényleg közszolgálatba. A bölcsészeti karon végzett nők nagyobb számban, az orvosi karon végzettek azonban sokkal kevesebb számban kerülnek ki a gyakorlati életbe, úgyhogy a gyakorló orvosok között a nők száma a végzettekhez képest aránytalanul csekély. Eámutatok lazokra a munkálatokra is, amelyek az általános statisztikai munkálatok körében a statisztikai hivatalban folynak, s amelyek az általános népszámlálás adatainak feldolgozása kapcsán a női munkaerők elhelyezkedésére, gazdasági és szociális viszonyaira is némi világot vetnek. Ebben a tekintetben ő méltósága, azt hiszem, ismeri a fővárosi statisztikai hivatalnak azt a kis kiadványát, amely a budapesti kereső nőkről összeállításokat tartalmaz. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy arra a kérdésre vonatkozólag, amelyre adatokat kíván ő méltósága, tulajdonképpen nem rendelkezünk adatokkal, nevezetesen arra nézve, hogy a nők munkakörének az utóbbi időkben történt kiterjesztése milyen hatással volt erkölcsi, szociális és gazdasági tekintetben, eddig adatgyűjtés nem történt, sőt az alapul szolgáló statisztikai adatok sincsenek együtt, mert ez csupán az 1930. évi népszámlálás eredményeinek és a nálunk most folyó statisztikai felvételeknek alapulvételével lenne megkezdhető. En mindenesetre fontosnak és igen jelentősnek tartanék egy ilyen munkálatot, de ezt bizonyos tekintetben egyenesen kivihetetlennek tartom. Nevezetesen a gazdasági és szociális hatást meg tudjuk ítélni statisztikai adatok alapján, de az etikai hatások tekintetében nem várok eredményt a munkálattól. Tisztán személyes kiszállások, a társadalmi egyesületek működése útján lehetne erről bizonyos adatokat gyűjteni. Mindenesetre a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is kijelenthetem, hogy a kérdést tanulmányozni fogjuk. En magam megbízást adok egy előzetes tanulmányozásra, és amennyiben ilyen munkálat kidolgozhatónak fog mutatkozni, erre nézve az intézkedéseket megtesszük. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps.) Elnök: Bernát István ő méltósága kíván a viszonválasz jogával élni. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök pr! Mélyen tisztelt Felsőház! A magáim részéről köszönettel veszem tudomásul a miniszter úr válaszát, és azt hiszem, hogy ő excellenciája komolyan el fogja rendelni ezeknek az adatoknak összegyűjtését. Ebben a tekintetben például azt hiszem, hogy ha ő Korniss Gyulának, akinek igen szép idevágó tanulmánya van, hatáskört biztosítana, az illető egyénisége és tehetsége garancia volna arra nézve, hogy pártatlanul, objektíve és teljes nagyságában exponáltatnék az egész kérdés, amire nézetem sze7*