Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-26

42 Az országgyűlés felsőházának 26. ülése rint az egész nemzetnek nagy szüksége volna. (Ügy van! Ügy van!) ÉlnÖk: Méltóztatik-e a vallás és közokta­tásügyi miniszter úrnak, a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is adott válaszát tudomá­sul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a ha­tározatot, Berzeviczy Albert ő nagyméltósága a ro­mániai magyarellenes erőszakoskodások ügyé­ben kért engedélyt a felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Azt hiszem, hogy Felsőházunk hangulatáról és felfogásáról egé­szen téves vélemény keletkezhetnék, ha mi tel­jes hallgatással mellőznők azokat az eseménye­ket, amelyek Romániában napirenden vannak (Ügy van! Ügy van!) és az ottani magyarság el­len irányulnak. Ezt a dolgot szóbahozták a Képviselőházban, a kormány is nyilatkozott, miután azonban nyilvánvaló, hogy ennek az agitációnak vége nincsen, sőt az folyton foko­zódik, és előttem feküsznek olyan falragaszok, amelyeken a románok már azzal fenyegetőz­nek, hogy amint ők már egyszer voltak Buda­pesten, el fognak jönni mégegyszer, hogy itt rendet csináljanak és az ő igazságuknak ér­vényt szerezzenek, (Mozgás.) azt hiszem, ne­künk szintén kötelességünk megszólalni ebben a kérdésben. (Elénk helyeslés.) Én főképpen azt óhajtanám konstatálni, hogy egészen nyilvánvaló, hogy ezek a romá­niai mozgalmak, erőszakoskodások, amelyek a legbrutálisabb jelleggel birnak, és a legsajná­latosabban jellemzik az ottani vezető köröket is, (Ügy van! Ügy wm!) amelyek ezeket a moz­galmakat elnyomni vagy megszüntetni nem tudják, nem akarják, arra vezetendők vissza, hogy nagyon is látják, hogy a békeszerződések igazságtalanságaira nézve (Ügy van! Ügy van!) itt uralkodó közvélemény milyen erős vissz­hangra talált ma már külföldön is (Ügy van! Ügy van!) és ettől való ijedtségükben remélik valószínűleg terrorisztikus eszközökkel a köz­véleménynek ezt a megmozdulását visszaszorít­hatni. (Ügy van! Ügy van!) En azt hiszem, hogy e tekintetben a ro­mánok teljes mértékben csalódnak. Azok a dolgok, amelyeket ők most ott művelnek, a magyarországi közvéleményt és közhangula­tot megváltoztatni abban az irányban, hogy itt a rajtunk történt igazságtalanságok jóvá­tételére irányuló óhajtás és törekvés meg­szűnjék, egyáltalábban nem fogják, (Ügy van! Ügy van!) legfeljebb még inkább fel fogják fokozni a közhangulatot azok ellen a nemzetek ellen, amelyek a nekik nyújtott előnyöket az ő hatalmiuk alá került magyarsággal szemben ilyen módon használják fel. De, azt hiszem, csa­lódnak a románok akkor is, ha ezzel a fellépé­sükkel talán azt remélik elérhetni, hogy a külföldi közvéleményben ne találjon a mi tö­rekvésünk visszhangra, ellenkezőleg, én azt remélem, hogy ez a magatartás és ezek a most végbemenő dolgok csakis arra szolgál­hatnak, hogy mindinkább meggyökereztessék Európa legszélesebb köreiben a meggyőződést afelől, hogy a békeszerződéseken változtatni kell (Ügy van! Ügy r van!) és hogy azok az uralmak, amelyek alá a magyarság jutott a békeszerződések következtében, nem képesek a magyarsággal és egyáltalában az ő kisebbsé­geikkel szemben oly módon járni el, amint azt tőlük a békeszerződések szerzői valószínű­leg megkívánták és elvárták. 1932, évi december hó 1-én, csütörtökön. Mi sohasem gondoltunk és nem gondo­lunk arra, hogy erőszakos eszközökkel sze­rezzük vissza a tőlünk meggyőződésünk sze­rint jogtalanul elvett területeket. (Ügy van! Ügy van!) Mi mindig csak békés eszközökkel való visszaszerzésről beszéltünk, mi mindig csak a békeszerződések komoly, tárgyilagos revízióját kívántuk. Ezt a kívánatunkat fenn fogjuk tartani változatlanul, akármi történik is Romániában, elvárjuk azonban kormá­nyunktól, hogy a maga részéről a legerélye­sebben oda fog hatni, (Ügy van! Ügy van!) hogy az ottani magyarság érdekében ezek a mozgalmak megszűnjenek és örülnénk, ha az igen t. kormány, ezt a mai igénytelen felszó­lalásomat felhasználná arra, hogy itt a Felső­ház körében is kifejezést adna annak, hogy B tekintetben a legerélyesebb eljárásra van el­szánva. (Elénk helyeslés, éljenzés és hosszan­tartó taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Megjegyzem, hogy a külügyminisz­ter úr ő excellenciája. aki most távol van, még az ülés folyamán fog erről a tárgyról nyilat­kozni. (Helyeslés.) Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Pap Jó­zsef ő 'méltósága napirendelőtti felszólalásra kért tőlem engedélyt a felsőházi póttagok be­hívása kérdésében. Minthogy a napirendelőtti felszólalásra az engedélyt megadtam, tehát Pap József ő mél­tóságát illeti a szó. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönöm ő excelíenciájának, hogy napirend előtt megadatott nekem a szó, hogy a küszö bön lévő felsőházi tagválasztásokkal kapcsolat • ban egy igen fontos kérdésre hívjam fel excel­lenciádnak és a mélyen t. Háznak a figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlés Felsőházáról szóló 1926. évi XX. te. 19. §-a úgy rendelkezik, hogy Bu­dapesten az összes ügyvédi kamarák együt­tesen választanak két rendes felsőházi tagot. Ez a választás a törvény rendelete szerint nem^ közvetlenül, hanem közvetve történik, akként, hogy minden egyes ügyvédi kamara két elektort, azon kamarák pedig, ahol 200-nál nagyobb a létszám, minden egyes 200 után egy-egy elektort választanak. Ennek következ­tében a törvény rendelkezésénél fogva ma a vidéki kamaráknak 33 elektor áll (rendelkezé­sükre, a budapesti ügyvédi kamara részére pedig csak 17 van biztosítva, dacára annak, hogy a budapesti ügyvédi kamara az ország ügyvédségének több mint felét foglalja magá­ban. Kézenfekvő dolog és könnyen elképzel­hető, hogy a vidék ilyen majoritás mellett minden egyes választás alkalmával majorizál­hatná a 'budapesti ügyvédi kamarát és saját akaratát vinné keresztül az ország első kama­rájával szemben. A törvény 19. §-ának végbekezdésében úgy intézkedik, hogy az érdekképviseleti szerveze­teknek és az intézményeknek figyelembe kell venniök a területi megosztást is. A törvény­nek ez a rendelkezése azonban teljesen homá­lyos és nem precíz, hiszen nem tudjuk, hogy a területi megosztást hogyan kell értelmezni, vájjon szembe kell-e állítani a budapesti ügy­védi kamarának a területét a vidéki kama­rák területével, avagy pedig a vidéki kama­ráknak a területe egymással szemben való relációban értendő. A törvénynek ez a, rendelkezése tehát abszolúte nem volt kielé­gítő, mert a törvénynek ezen rendelkezése mel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom