Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-46

448 Az országgyűlés felsőházának ^6. i Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a külügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása «a Rómában 1932 július hó 5. napján kelt magyarolasz légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről« szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat,, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni isaíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e «a Rómában 1932 július hó 5. napján kelt magyarolasz légiforgalmi egyezmény becilkkelyezéséről» szóló tör vény j vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igent) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem iá jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sorszámát. — A cimet és a szakaszokat a Felőház hozzászólás nélkül elfogadja.) Elnök: A törvényjavasltat ekként részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen, vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi, a közigazgatási, valamint a pénzügyi bizottságok együttes jelentésének^ tárgyalása «a pénzügyminiszter bányahatósági jogkörének a kereskedelemügyi miniszterre átruházása tárgyában» benyújtott törvényjavaslatról. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: A törvényjavaslathoz általánosságban Varsányi Emil ő méltósága van feliratkozva, őt illeti tehát a szó. Varsányi Emil: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az ország napokon keresztül, a nagy megdöbbenés és a szomorú hírek várakozó hatása alatt állott annak a bányaszerencsétlenségnek következtében, amely néhány héttel ezelőtt a budai oldalon történt. Azt hiszem, a mélyen t. Felsőház csatlakozik azokhoz az érzelmekhez, amelyek a különböző hatóságok részéről, legutóbb pedig a Képviselőház ülésén is kifejezésre jutottak, és a Felsőház maga is részvétét fejezi ki a szerencsétlenül járt két bányász személye és hátrahagyottai iránt, viszont örömét fejezi ki annak a kilenc bányásznak szerencsés megmenellése 1933. évi július hó 11-én, kedden. külése felett, akik nemcsak a véletlennek, hanem egyik bányásztársuk céltudatos működésének is köszönhetik megmenekülésüket. Mélven t. Felsőház! Amikor ez a szerencsétlenség történt, láttuk, hogy itt nem csupán a munkások éreznek részvétet munkástársaik iránt, hanem érez az ország első embere, a legmagasabb polcon álló kormányzó, a társadalom minden rétege, minden osztálya a legszegényebb emberrel együtt azon szerencsétlenek iránt, akiket ez a sors ért. A magam részéről bebizonyítva látom azt, hogy amidőn szerencsétlenség éri bármely munkástársunkat. bármely embertársunkat, akkor az egész ország egyértelmüleg mellettük áll. (Élénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatban legyen szabad néhány szóval hozzászólanom az előttünk álló törvényjavaslathoz. A bányaügy 1867-től 1980-ig a földmívelésügyi, kereskedelemügyi és ipari miniszter hatásücöre alá tartozott. Amikor az 1889:XVIII. te. kettéválasztotta ezt a minisztériumot, került a bányaügykör a pénzügyminiszter hatásköre alá. Hogy ez a hatáskör milyen fontos az ország egész gazdasági élete, az állam érdekeinek megvédése szempontjából, milyen fontos az illető foglalkoztatott egyének szempontjából, azt láttuk (mindabból a ténykedésből, amit a bányahatóság tevékenysége során kifejtett. A bányahatóság embereinek, alkalmazottainak különös képesítését az 1883:1. te. 11. §-a lírjia elő, lamely azt mondja, hogy a bányakapitányságnál alkalmazottaknak kettős minősítéssel kell bírniok, és pedig jogászi és bányamérnöki minősítéssel. Talán ennek a rendkívül szigorú előírásnak következménye az, hogy ez a hatóság mindenkor kiérdemelte az egész vonalon a közbecsülést. Nemcsak a minisztériumok voltak mindenkor teljesen megelégedve működésével, de megvolt elégedve maga az egész gazdasági élet is. Az a tiszteletteljes kérésein a mélyen t. ikeresikedelemügyi miniszter úr ő exellenciájához, hogy amikor ez a hatóság, ez a bányaügykör átkerül az ő tárcája keretébe, legyen kegyes gondoskodni arról, hogy ennek a hatóságnak jogköre, hatósági jellege éppen a köz érdekében úgy óvassék meg, ahogyan az eddig megvolt óva. A kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciájának és az egész kormánynak is egy nagyvonalú munkaprogrammja van. Ebbe a programúiba, ebbe az egész gazdasági életet rendkívül közelről érintő programmba nagyon bele fog tartozni ennek a nagyon értékes bányahatóságnak a működése. Amikor azonban ez az ügykör áttétetik a pénzügyminiszter úr híatásíköre alól a kereskedelemügyi miniszter úr ő exellenciajárnak hatásköre alá, legyen szabad néhány szóval kitérnem egy olyan kérdésre, amelynek talán itt a Felsőházban hang még nem adatott, amely kérdés megvalósításának azonban szerény véleményem szerint meg kell történnie. A bányakutatás és általában a kutatási munka — úgy tudom — ezentúl is a pénzügyminisztérium ügyköre alá fog tartozni. Ennek a jelentősége rendkívül nagy horderejű, hiszem, a mélyen t. kormány intézkedései eléggé bizonyítják, teljesen tudatában van annak, hogy mit jelent ez az állaim és a közgazdaság érdekében. Legyen szabad azonban megemlítenem azt is, hogy különösen mezőgazdasági szempontból rendkívül fontos az a munka, amelyet a geológusok — különösen a Földtani Intézet — már évtizedek óta végeznek. Ezt a munkát valami-