Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés felsőházának U6. ülé egyúttal a termelés irányítása, a mezőgazdasági népesség felvilágosítása, kioktatása szempontiából is. Ennélfogva ezeknek a kiállításoknak elősegítése, támogatása éppen úgy, mint a kereskedelmi és ipari kiállítások támogatása valóban gazdasági közérdek. Tehát az előttünk fekvő javaslat, amelyet megfelelő végrehajtási utasítás kiadása reményében elfogadok, akkor váltja majd be legjobban a hozzáfűzött várakozásokat, ha gyakorlati alkalmazása során minél jobban sikerül összeegyeztetni a szabad mozgás és önálló kezdeményezés, az autonóm hatáskörben való eredményes munkálkodás lehetőségét az állami ellenőrzéssel, a dudva irtásának szükségességével. Az állam így töltheti be legjobban és legeredményesebben a maga segítő, támogató, egyben pedig ellenőrző hivatását s így végrehajtva ez a javaslat is fontos pillére lesz a jobb magyar gazdasági jövő verejtékes munkával készülő, a romokból újra diadalmasan felemelkedő épületének. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciája kíván szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Felsőház! A tárgyalás alatt lévő javaslathoz most történt felszólalás folytán néhány rövid megjegyzést vagyok bátor tenni. Az egyik az, hogy nem vitás, és a felszólaló felsőházi tag úr ás helyesen hangsúlyozta, hogy a kiállítás-ügynek úgy a mezőgazdaság, mint az ipar terén napjainkban fokozott jelentősége van. Fokozott jelentősége van a külső, a belső propaganda szempontjából, de a munkaalkalmak teremtése szempontjából is, mert például, mint a sajtóból ismeretes, a tavasszal rendezett két vásár nagyobb összegeket hozott forgalomba pusztán ipari létesítmények céljára, és ennek a két tavaszi vásárnak sikere bizonyítja azt, hogy megfelelő rendezés és bürokráciamentes kezelés mellett az ilyen kiállítások helyesen és a köz érdekében megrendezhetők. Hivatkozom arra, hogy annak a lassú, de mégis mutatkozó javulásnak jelei, amelyek tavasz óta kétségtelenül ^mutatkoznak, először éppen a tény észállat vásáron jelentkeztek, ahol az idén megtörtént az, hogy úgyszólván 100 százalékig el lehetett adni az oda^ hozott állatokat, jó áron, amiben nem kis része volt annak az igen messzemenő vasúti tarifakedvezménynek, amelyet erre az alkalomra, nézetem szerint kötelességszerűen, nyújtottam. (Éljenzés.) A második megjegyzésem az, hogy ez a javaslat nem akadályozni és bürokratikus béklyókat felállítani, hanem segíteni, pártolni és előmozdítani akar. (Helyeslés.) Ennélfogva nem is jutott esizüníkbe az, hogy rég bevált intézményeket — mint amilyen éppen a tenyészállatvásár vagy az ipari árumintavásár — megrendszabályozzuk, hanem ellenkezőleg ezek sikerének előmozdítása érdekében a földmívelésügyi miniszter úr is és magam is állandó referenst jelöltünk ki, aki e kérdés előkészítésével már 6—8 hónappal előre foglalkozik, és pedig függetlenül attól, hogy a kérvény beadatik-e vagy sem, mert hiszen, hogy ezeket megrendezik, az kérvény nélkül is köztudomású. Arról, hogy a törvényjavaslat a részletekből sokiait vagy keveset ölel-e fel, ellentétesek a nézetek. Azt a szemrehányást kaptam tudniillik, egyrészt, hogy apróságokat is szabályoz a törvényjavaslat, másrészt viszont szemrehányást kaptam a Képviselőházban, hogy ez csak kerettörvény és semmiféle részletet nem szabályoz. Nem tudok egyszerre mindkét kívánság; 1933. évi július hó 11-én, kedden. 447 nak eleget tenni, meggyőződésem szerint azonban egészséges középúton halad ebben a vonatkozásban a törvényjavaslat. Minthogy azonban a törvények lényegét mégis a végrehajtás módja adja meg, a végrehajtási utasításokon van a súly. Sőt az én szerény magánvéleményem szerint tulajdonképpen azokat a törvényeket, amelyek a kerettörvények felé haladó tartalmúak, tehát a részletek nagy részét a végrehajtási utasításra bízzák, a végrehajtási utasítás tervezetével kellene beterjeszteni a parlament elé, (Ügy van! Ügy van!) mert esak akkor lehet róluk tiszta képet alkotni. Ez nem kifejezetten erre a javaslatra vonatkozik, ez csak általános kodifikatórius megjegyzésem, melyet a magam hatáskörében igyekszem is ezentúl követni. Ami a végrehajtási utasítást illeti, amint ezt a Képviselőházban és a t. Felsőház bizottságaiban is kifejtettem, azt az érdekeltségekkel egyetértésben, velük együtt fogom megszövegezni. (Helyeslés.) Sőt miután a javaslat életbelépésére súlyt helyezek, az erre vonatkozó értekezletek közül az első éppen a mezőgazdasági, érdekeltségek bevonásával már meg is tartatott. Azt hiszem, hogy így minden olyan jogos kívánság, amely ebben a vonatkozásban felmerülhet, a^ legteljesebb r mértékben honorálva lesz, és így ez a törvényjavaslat megfelelő végrehajtási utasításával együtt támogatója lesz a kiállítási és árumintavásári ügynek, viszont megakadályozója lesz a kellő üzleti és gazdasági alap nélkül rendezett vagy esetleg rendezni kívánt olyan visszaélésszerű kiállításoknak, amelyek éppen a jóhírű kiállítások és vásárok sikerét volnának hivatva nem helyes célzatból esetleg csorbítani. Kizárólag ez az előbbi meggondolás vezeti a kormányt, és így meg vagyok győződve arról, hogy ezt az eredményt a törvényjavaslat és az érdekeltségekkel együtt kidolgozandó végrehajtási utasítás teljesen el fogja érni. Tisztelettel kérem ezért a javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e «az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és árumintavásárokról» szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—22. §-ainak sorszőstnát. A címet és a szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt az imént tárgyalt végszerkezetben, igen, vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és árumintavásárokról szóló törvényjavaslatot :a