Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-44
434 Az országgyűlés felsőházának Uh. ul a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával ezt a i kérdést dűlőre vihetne. (Helyeslés.) Elnök: A fejezet meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a XVI. fejezet. Kiss Ernő jegyző: XVI. Igazságügyminisztérium. Elnök: Szólásra következik Hoepfner Guidó ő méltósága! Hoepfner Guidó: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen tisztelt Felsőház! Itt is rövid leszek, A bírósági műszaki szakértő díjazásáról van szó. A jelenlegi szokás szerint és a törvény szerint is ezeknek a díjaknak megállapítása egyedül és kizárólag magának az eljáró bírónak belátására van bízva, aki természetszerűleg igyekszik a leghelyesebben és a legméltányosabban eljárni. Mivel azonban a megfelelő műszaki szakképzettsége nines meg és nem képes megítélni az eljáró szakértőnek munkáját, munkájának, terjedelmét és nehézségeit, ennélfogva számtalanszor tapasztaljuk, hogy a díjmegállapítások nem történnek méltányosan, sőt sokszor olyan formában, hogy az mintegy a műszaki munka lebecsülésének minősíthető. A mérnöki kamarának van egy díjszabása, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr annak idején helybenhagyott volt, ez azonban nem kötelező a bíróságra nézve. En nem akarok fix propozicióval élni arra vonatkozólag, hogy ezt a díjszabást fogadja el a bíróság vagy pedig másféle kulcs alapján állapítsa meg esetenként a díjakat, azonban mégis kérem az igazságügyminiszter úr ő excellenciáját arra, hogy bizonyos módszert statuáljon, bizonyos irányelveket, bizonyos kulcsokat állapítson meg, hogy egységesen, nem pedig divergálva állapíttassanak meg ezek a szakértői díjak, még pedig mindig a munka értékének és jelentőségének, nem pedig egyes-egyedül a per substrátumának megfelelően. Kérem méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Varsányi Emil ő méltósága. Varsányi Emil: Nagyméltóságú Elnök Ur! Méltóságos Felsőház! Legyen szabad a nagyméltóságú igazságügyminiszter úr figyelmét felhívnom azokra a visszaélésekre, amelyek a társasházépítkezésekkel kapcsolatban történnek A legtöbb ilyen visszaélés alturista vállalkozás színében jelentkezik és kisül később, hogy üzleti vállalkozás volt, amelynek a végén rendesem pórul jár iá szegény ember, sőt igen gyakran vagyonát hagyja ott. Ez a kérdés rendkívül sok részletét tárhatná fel a különböző visszaéléseknek. Az idő talán nem alkalmas arra, hogy ezeket itt most előadjam, tisztelettel bejelentem azonban, hogy az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságának majd elő fogom terjeszteni ezt az ügyet és nagyon kérem, hogy legyen kegyes ezt a rendkívül fontos és a szegónyemberek érdekét védő dolgot nagybecsű figyelmére méltatni. (Helyeslés.) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő fejezet sorszámát felolvasni. Kiss Ernő jegyző (olvassa): XVII. Honvédelmi minisztérium. Elnök: Szólásra következik Varsányi Emil ő méltósága. Varsányi Emil: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! Olyan problémát fogok most szóvátenni, amely a méltóságos Felsőház színe előtt még nem fordult ugyan elő, de egy ése 1933. évi június hó 27-én, kedden. kérelemmel kapcsolatosan, azt hiszem, ismeretes. iSzokatlanságánál fogva bocsánatot kérek, hogy ezt a dolgot most teszem szóvá. (Halljuk!) A mérnöktársadalom végzetesen nehéz, sanyarú helyzete — azt hiszem — ismeretes. Ismeretes az a szerep és az a fontosság is, amelyet a mérnöki társadalom a honi életben elfoglal. A mérnöki társadalomnak semmi néven nevezendő jóléti intézménye nincs, és a mérnöki társadalomnak különösen magánmérnöki része, amelynek igen sok, valamikor jólétben élt tagja, ma kenyerétől csaknem teljesen megfosztva él a társadalomban, arra szorulna rá, hogy valami járulékban részesüljön. A mérnöktársadalom maga nem tud segíteni. Az államhatalomtól mi nem kérhetünk segítséget a mérnöktársadalom részére. Vannak azonban más feladatai is a mérnöktársadalomnak, nemcsak ezek a karitatív jóléti dolgok, hanem terheli a közgazdaságnak, továbbá a mérnöki tudománynak egy régóta fennálló kötelessége is, amely teljesítésre vár, tudniillik az úgynevezett technikai múzeumnak az elhelyezése. En arra hívom fel tiszteletteljesen a honvédelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága figyelmét, mint akinek tárcája körébe tartoznak a laktanyák, hogy itt a Klotild-utca, Nádor-utca és — azt hiszem —- a Markó-utca sarkán van egy épület, amely teljesen üresen áll. Azt hiszem, ez csak tehertétel, mert jókarban tartásáról sem gondoskodhatnak, hiszen nincsen rá megfelelő fedezet. Nagy dolog az, amit én kérek a mélyen t. kormánytól, elsősorban pedig annak mindnyájunk által nagyrabecsült elnökétől, Gömbös ő excellenciájától, mint hon védelemügyi minisztertől is. Kérésem ugyanis az, hogy ha lehetséges volna, ezt az épületet a mérnöktársadalom kapja meg saját jóléti céljaira. Abban elhelyezhetné az összes mérnöki intézményeket, a Mérnöki Kamarát, a többi testületeket és talán az ifjúság számára egy menzaszerű intézményt, elhelyezhetné benne továbbá a technikai múzeumot, szóval azokat a kulturális és Ijóléti intézményeket, amelyeknek megvalósítása a mérnöktársadalomra vár. Ezt a tiszteletteljes kérést vagyok bátor a honvédelemügyi tárcával kapcsolatban a honvédelemügyi miniszter úr ő nagyméltóságának figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Kiss Ernő jegyző: Következik a 18. fejezet: Posta, távirda és távbeszélő. 19. fejezet: Államvasutak. 20. fejezet: Állami vas-, acél- és gépgyárak. 21. fejezet: Állami erdőgazdasági birtokok. 22. fejezet: Állami mezőgazdasági birtokok. 23. fejezet: Selyemtenyésztés. 24. fejezet: Postatakarékpénztár. 25. fejezet: Kőszénbányászat. 26. fejezet: Állami üzemek nyugellátásai. Ezután jönnek a rendkívüli kiadások. Következik a 2. §. Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Az együttesen tárgyalt 1. és 2. § felett külön-külön fogunk határozni. Kérdem tehát, méltóztatnak-e az 1933—34. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat 1. §-át elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a?, 1. §-t elfogadta. Következik a 2. §. .......
