Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

Az országgyűlés felsőházának 4-4. ülése 1938. évi június hó 27-én, kedden. 433 terményekkel megfelelő vizsgálatokat és a szomorú tapasztalat az, hogy ha nagyon nedves volt az aratási idő, a rákövetkező esztendőben a legritkább esetben volt lehetséges jó termést nyerni, még pedig azért, mert & gabonában az aratási idő alatt volt nedves időjárás következtében olyan sajátságos elváltozás ment végbe, amely annak termőképességét hátráltatta. Mindezt azzal a megjegyzéssel vagyok bátor előhozni, hogy itt azután nem használ semmi néven nevezendő szárítás sem, hanem kizárólag csak az, ha az ember olyan vetőmagvat használ, amely maximum 10—12%-os víztartalommal bír eredeti állapotában. Legyen szabad ezzel a kérdéssel kapcsolatban megemlítenem azt, — a kereskedelmi tárca körébe tartozik ugyan — hogy ott azt látom, hogy a kereskedelmi kormány foglalkozik f a cséplőgépeknél előforduló szemveszteségek kérdésével, amit mindenkinek, aki a cséplőgépek munkáját ismeri, a legmelegebben kell üdvözölnie. Ha ez a kérdés a gazdatársadalom megterhelése nélkül fog megoldatni, akkor ezt mindenki csak örömmel üdvözölehti. En azonban nemcsak azért tartam szükségesnek ennek a törvényjavaslatnak benyújtását és törvényerőreemelését, mert valamennyire a szemveszteséget csökkentené, hanem azért is, mert a gazdának abból, hogy 2—3%-kai több lesz a termése, a mai nyomott árak mellett nem igen van haszna. Sokkal fontosabb az, amire megint a saját gyakorlatomból vagyok kénytelen hivatkozni, hogy a cséplőgépeken végzett bizonyos tanulmányok és továbbmenőleg laboratóriumi kísérletek is igazolták, hogy a nem megfelelő cséplőgéppel csépelt gabonaszem csiraképessége, illetve hozamképessége rendkívül süllyedt. Ezeket voltam bátor a t. Felsőház figyelmébe ajánlani. Elnök: Szólásra következik Kölcsey Sándor Ő méltósága. Kölcsey Sándor: Mélyen t. Felsőház! A gazdavédelmi rendeleteknek sok hiányossága mellett volt egy rendelkezése, amely az egész közélet osztatlan elismerését váltotta ki, ez a rendelkezés pedig az volt, hogyha a gazda nehéz sorsba került és zárlat miatt rendelkezési jogát vagyona felett elvesztette, akkor, különösen, ha maga törekedésével hozzájárult a termés biztosításához, ezért részére bizonyos megélhetési összeg — vagy nevezhetjük munkadíjÖsszegnek is — állapíttassék meg. Ez az elgondolás igen helyes és igen szociális volt. Az élet azonban azt mutatta, hogy kerültek elő hátsó hitelezők, akik az illető gazdának ezt a járandóságát lefoglalták, amely pedig elsősorban az ő megélhetésére volt rendelve. Ma hallottuk éppen a Kúria elnöke ő nagyméltóságának felszólalásában, hogy az igazságügyi kormányzat a maga ténykedéseiben a bíróság judikaturájába ne nyúljon bele és ha találkozik is az életben ilyen jelenség, akkor ez olyan módon orvosolható, hogy a bíróság utasítást nyerhetne, hogy tartsa be a törvények szellemét s intencióit és az ilyen lefoglalásokat ne engedélyezze, amelyek magának az alapelgondolásnak negációi, vagyis nem jut ez az összeg annak a kezéhez, akinek szánva volt, hanem egy harmadik hitelező elveszi ezt az ő megélhetése elől. Ezért nekem az a tiszteletteljes kérésem van a r fölcLmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságához, hogy a 33-as bizottság előtt röFELSÖHÁZI NAPLÓ II. vid rendelet útján mondas s ék ki, hogy az ilyen összeg mentes a foglalás alól, mert ha ezt nem tesszük, akkor nem csináltunk semmit, ha most egy ilyen bírói precedens révén megtörtént és éppen a másodfokon is helybenhagyott eljárással elviszik a szerencsétlen, bajbajutott gazda elől azt, ami gyermekeinek és családjának megélhetését jelentené. Elnök: Ennél a fejezetnél több feliratkozás nem lévén, kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő fejezet címét felolvasni. Dáni Balázs jegyző (olvassa): XV. fejezet: Vallás- és közoktatásügyi minisztérium. Elnök: Szólásra következik Hoepfner Guidó ő méltósága. Hoepfner Guidó: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház A kultuszminiszter úr ő nagyméltóságához fordulok egy javaslattal, mint kultúránk legfőbb őréhez. Méltóztatnak tudni, hogyha az ember egy külföldi utat megtesz, onnan visszatérve, rendszerint azok a benyomásai maradnak meg legélénkebben emlékezetében, amelyeket egyes városok képe, a lakosság házai mutattak. Ezek rendszerint a kultúrának is hű tükrei szoktak lenni s ezért nem egészen utolsó kérdés az, hogy nálunk akár a főváros, akár a vidéki centrumok miképpen épülnek be. Építési kultúra szempontjából ez az ország ma még meglehetősen elmaradt állapotban van. Alig tud az építtető különbséget tenni az építőmérnök, az építőmester vagy pallér között, a házat háznak tekinti, akármilyen a külső vagy belső beosztása, pedig a háznak külső és belső beosztása hű képe a nemzet és az ország kultúrájának. Ennek folytán miután a publikumot, az építtető közönséget borzasztó nehéz ehhez hozzánevelni, úgy gondolom, hogy egy anyagi rugónak a közbeiktatásával igenis lehetne e téren eredményt elérni. Ezért tisztelettel javaslom, hogy évente egyegy,, verseny alapján állapíttassék meg, hogy a fővárosban, valamint a nagyobb vidéki városokban épülő bérházak, családi házak, bérvillák, esetleg ipari építkezések között melyek azok, amelyek a legelső helyen állanak, melyik a legjobb, melyik áll a második vagy harmadik helyen s ezek bizonyos adómentességi kedvezményben részesüljenek. Ha az általános adómentesség ma harminc esztendő, akkor egy ilyenféle ' ház kapjon 35 évi adómentességi kedvezményt. Ez nem kerül momentán semmiféle pénzbe, ellenben alkalmas rúgó lenne abban az irányban, hogy az építtető ahhoz a mérnökhöz forduljon, akiről feltételezi, hogy a kérdést legjobban fogja megoldani; ahhoz az építő vállalathoz, amelyről feltételezi, hogy a házat szerkezeti szempontból ugvancsak a legjobban fogja megoldani s nem a legolcsóbb építőmérnökökhöz és mesteremberekhez, akik rendszerint silány házat építenek, aminek következményeit az építtetők csak később szokták megérezni. Ennek a versenynek lebonyolítása másodrendű kérdés, amelybe a különböző szaktestületek bevonhatók. Külön-külön állapítsák meg városonként, hogy abban az évben épült mely objektumokat tartják e célból kitüntetendőknek s a különböző szaktestületek összesítő véleménye alapján a pénzügyminiszter úr Ő excellenciája ítélje oda ezt a díjat. Ezt javaslom tisztelettel a kultuszminiszter úrnak, mint a kultúra legfőbb őrének szives figyelmébe, aki esetleg a Képzőművészeti Tanács útján a részletkérdéseket kidolgoztathatná és 66