Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

422 Àz országgyűlés felsőházának Uh- i helyes arányt minél jobban megközelítsük. Bátor vagyak a Nemzeti Munkaterv 24. pontjának erre a fogalomra vonatkozó mondatát felolvasni (olvassa): «A viselendő közterheket helyes arányba kívánjuk hozni a nemzeti jövedelemmel.» Hazai termelésünk válságos helyzete a legsúlyosabb gondunk kell, hogy legyen. A gazdasági világválság a mezőgazdasági termelési agnái kezdődött és azt sújtotta legerősebben, csak természetes tehát, hogy a mezőgazdasági államokban, így tehát nálunk is, az agrárválság a gazdasági bajok kútforrása. Az agrárválság azonban csakhamar átcsapott az ipari termelés nagy részére és a kereskedelemre is, és így ma már egy általános súlyos válság nehezedik egész gazdasági életünkre. A mezőgazdasággal együtt ma már az ipar és kereskedelem is komoly segítségre szorul. Kívánatosnak tartom, hogy a gazdasági bajainkban is megnyilvánuló sorsköaösségünket minél jobban értsük meg, és az indokolt partikuláris érdekek hangoztatása mellett elsősorban az országos érdekek megoldását keressük. Termelési ágaink egymásrautaltsága a trianoni határok között annyira szembetűnő, gazdasági életünk szerves összefüggése és öszszeműködése annyira helyzetünkből adódik, hogy a termelési ágak között minden féltékenységet gondosan el kell kerülnünk és örömmel kell üdvözölnünk minden gazdasági megkönynyebbülést, érje az mezőgazdaságunkat, iparunkat vagy kereskedelmünket, mert annak kedyező eredménye kevéssel utóbb egész gazdasági életünkben éreztetni fogja éltető hatását. Agrárkivitelünk fejlesztése példánakokáért kedvezően befolyásolná mezőgazdaságunk fogyasztóképességét és így élénkitőleg hatna ipari termelésünkre^ is, viszont indusztriális kivitelünk emelkedése esetén mezőgazdaságunk legmegbízhatóbb fogyasztói, iparunk és kereskedelmünk, erősödnének meg. Kégi igazságok ezek és a kölcsönhatásoknak igazolására igen sok példát lehetne még felhozni. Termelési, de általában gazdasági politikánknak annyira szükséges összhangjára a Gömbös-kormány Nemzeti Munkatervének számos pontjában történik utalás. Feltétlenül helyeslem a munkaterv 36. pontját, amely így szól (olvassa): «Termelési politikánknak vezető gondolata, hogy a termelést minél olcsóbbá és ilyen módon eredményessé tegyük.» Es valóban az eredményes termelés az, amire a magyar népnek, a magyar államnak, a dolgozó magyar társadalomnak szüksége van. Az eredményes termelés teszi gazdaságilag ellenállóvá úgy a nemzetet, mint az egyént, és teszi erkölcsileg és lelkileg ellenállóvá felforgatási törekvésekkel szemben. Igen helyesnek tartom a munkaterv 40. pontját, amely — a modern gazdasági irányzatoknak megfelelően — a nemzeti termelő munka tervszerű állami irányításáról és ellenŐrzéséről, tehát a tervszerű gazdálkodásról és annak korlátairól szól. Az autarchiára irányuló törekvések és a tervszerű gazdálkodás, ennek fokozásaképpen a tervgazdálkodás sokat hangoztatott gazdasági programmja ugyanazon modern, talán szerencsétlen gazdasági elgondolásának a megnyilvánulása. Ezekről a jelenségekről vélekedhetünk mi akármiféleképpen is, azonban mégis szemükbe kell néznünk, és kénytelen-kelletlen azon a gazdasági úton kell járnunk, amelyen szomszédaink és a többi államok is járnak. lie se 1933. évi június hó 27-én, kedden. Immár másfél évtizedes igazság, amelyet még sem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a gazdasági világválság dermesztő megnyilvánulásait a trianoni határok és a Duna-medence politikai és gazdasági elkorcsosítása folytán hatványozott mértékben vagyunk kénytelenek elszenvedni. A pénzügymiiszter úr már több ízben említett képviselőházi budget-beszédében az a jellemző és szomorú megállapítása, hogy ha a 87 "6 millió pengős összegre rúgó trianoni nyugdíjtener nem nehezedne ránk, nem volna nehézség teljesen kiegyensúlyozott költségvetést produkálni, élesen világít rá hihetetlenül megnyomorított helyzetünkre és szinte lázítóan hat. A trianoni őrület Fatia Negrája jelen van a magyar élet minden vonatkozásában és fagyos pillantására csakis a revízió szent gondolatának hangoztatásával és meleg ápolásával válaszolhatunk. Jövő gazdasági célkitűzéseinket illetőleg az utóbbi időikben egyre jobban előtérbe lépett az Ausztriával való gazdasági kapcsolataink kimélyítése. Felelős tényezők és az országgyűlés mindkét házának tagjai magyar és német napiés közgazdasági lapokban az eszme mellett meggyőződéssel szálltak síkra és a közvélemény is r örömmel üdvözli a kialakuló irányzatot. Kétségtelen, hogy a magyar mezőgazdaság számára egy megnagyobbodott fogyasztó terület értékesebb és komolyabb segítséget és bázist jelentene, mint á többé-kevés'bbé megfelelő kereskedelmi szerződések, amelyek hosszadalmas, konok és elkeseredett tárgyalások után csak nagynehezen születnek meg. Iparunkat az osztrák ipar versenyétől nem félteném túlságosan, mert nem szabad elfelejteni, hogy az osztrák ipar Saint-Germain óta, meglehetősen meggyengült, — ebben a tekintetben csak a wienerneustadti «Industrie-Friedhof» fogalmára hivatkozom — és gondolnunk kell arra is, hogy a termelését könnyebben értékesítő magyar mezőgazdaságunk iparunknak is jobb fogyasztójává válnék. A gazdasági elgondolás mellett érzelmi téren is félreismerhetetlen egy bizonyos austrofil hangulat kialakulása, amely a közös múlt ma már szépnek tűnő emlékeiből és a szeparált jelen keserű valóságaiból, a közénk ékelt megszállott Burgenlandon át egyaránt táplálkozik. Az Ausztriával való gazdasági viszony kimélyítésének kérdését nem, lett volna szabad a restauráció kérdésével megbolygatni és azzal bármilyen összefüggésbe is hozni. Ezt nem tartom szerencsés gondolatnak, mert a politikai kérdés felvetése könnyen veszélyeztetheti a gazdasági kérdés esetleges komoly kialakulását is. Az osztrák szorosabb gazdasági kapcsolatot mai gazdasági elhelyezkedésünkben a legtöbb perspektívát magában rejtő gondolatnak tartom, és kérem is az igen t. kormányt, hogy ezzel a kérdéssel minél előbb és minél alaposabban foglalkozzék. Ha mármost a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban felmerülő nagyszámú, igen fontos kérdés közül csupán néhányat ragadok ki és érintek egész röviden, ne méltóztassék ezt az összefüggés és alaposság hiányának tekinteni, hanem csakis annak, hogy mint ennek a magasröptű vitának utolsó szónoka, nem óhajtom a t. Ház türelmét hosszasabban igénybevenni. A gazdaadósságok kérdésében a pénzügyminiszter úr a Képiviselőházban olyan értelemben nyilatkozott, hogy folytatja azt a munkát, amely a probléma összes részleteinek teijês megismeréséhez és a helyes megoldás előkészítéséhez szükséges. Egy elhamarkodott megöl-