Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának U3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. tait ezzel az energiával vontatják. Olaszország Jjs£ elektrifikálj-a most a vizeit. Nincsen szénkészlete, tehát összes vonatait villanyárammal fogja hajtani. Itt van a Duna, itt van a Tisza, itt vannak azok a folyók, amelyek ezekbe torkollanak és sajnos, kieresztjük ezt a víztömeget az országból és egy kiló energiát sem veszünk ki belőlük. Ez olyan luxus, olyan pazarlás, amelyet mi, szegény magyarok, többé meg nem engedhetünk magunknak. Azt mondották, hogy nincs esése a Tiszának, be van bizonyítva, hogy igenis, van esése, sőt ki van számítva, 'hogy olyan nagy energiát lehet kitermelni a Tiszából, amivel egész Budapestet és az Alföldet villanyvilágítással tudnók ellátni néhány fillérért és mi mégsem fogunk ehhez a kérdéshez! Ezekhez a nagy kérdések- i hez hozzá kell fogni, különösen ha a külföld nekünk ezekre a beruházásokra kölcsönt ad. Azok a hírek terjedtek el, hogy csak erre ad a külföld kölcsönt, másra nem ad. Ha pedig kölcsönt ad, úgy egészen biztos, hogy akkor ezeknek sikere is be fog következni. Mélyen t. Felsőház! A szakoktatásról mondok még egyet-mást. Pálóczy-Horváth ig'en t. felsőházi tagtársam azt mondotta, hogy a kisgazdákat jobban kell szakismeretekre oktatni. Tökéletesen igaza van. Teljesen el vagyunk maradva ezen a téren. A mi kisgazdáinknak kitűnő gazdái rátermettségük van, ez kétségtelen, de gazdasági ismereteik rendkívül hiányosak. (Ügy van! Úgy van!) A gazda a fiát nem adja gazdasági iskolába, mert azt mondja, hogy akkor nincs fia. Még télen a tanfolyamokra inkább jelentkeznek, éppen ezért a jól szervezett téli tanfolyamok kitűnően sikerülnek. Mindenesetre nagyon is célszerű volna ezeknek a tanfolyamoknak szaporítása. De van nekem egy más panaszom is és ez katasztrófát fog jelenteni a jövőben. Megmondom egészen bátran, igenis, a baj ott van a gazdasági iskolák kérdésében, hogy a magyar intelligens fiatalember, a földbirtokos fia nem megy természettudományokat tanulni, hanem jogra megy, jogot tanul és a földből akar megélni. Mi werbőczyánuszokat nevelünk és a földből akarunk megélni. Ez nem megy, mert ma már a mezőgazdaság nem empirikus mesterség vagy úri mulatság, hanem komoly munka, (Ügy van! Űgy van!) ma a természettudományok ismerete nélkül a világversenyben helyt nem fogunk tudni állani. Ma nem azzal kell törődni elsősorban, hogy a finn nyelvnek hány mássalhangzója van és hogy mit mondott Csemegi és mit mondott Werbőczy. Ezek mind gyönyörű tudományok és én minden tudománnyal szemben mélyen meghajlok, amely a kultúrát emeli és fokozza, de nekünk agrár magyaroknak elsősorban a természettudományokban jártas intelligens ifjúságra van szükségünk, amely azzal törődjék, hogy az aratóbakterek és a bacterium radicicolák hogyan dolgoznak a földben és a levegő nitrogénjét hogyan lehet megkötni a talajban, mert különben termelési eredményeink nagyon gyérek lesznek. Végül nem közömbös, hogy ebben az országban ki és hogyan gazdálkodik. Ha a magyar intelligens ifjú apjától örökli a földet és a gazdálkodást az öreg béresre bízza, ő pedig* elmegy hivatalnoknak, akkor ez ennek a nemzetnek a nagy szerencsétlensége. (Úgy van! Ügy van!) De nem panaszkodom tovább, az Alföldön utaztam végig, ma szép termésre van kilátásunk. Elkésünk az aratással legalább is két héttel, az igaz, de a búza szeme nagyon szépen kifejlődött. Ha a Gondviselés megadja nekünk a verőfényes napot, akkor mégis lehet nekünk nagyon szép búzánk és akkor költségvetésünk egészen bizonyosan jó lesz. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Beliczey Géza ő méltósága. Beliczey Géza: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Minthogy azok a tagtársaim, akik előttem szólottak és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkoztak, hű képét festették annak a szomorú állapotnak, amelyben ma a mezőgazdaság van és mivel az én véleményem az ő fejtegetéseikkel találkozott, ismétlésekbe nem bocsátkozom, de az a határozott meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság sorsa esak akkor fog javulni, ha az összes értékesítési anyagok olcsóbbodnak és annak a fölös ter-menynek, amely Magyarországon megterem, a piaca megtaláltatik. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága majdnem minden beszédében, de különösen az idei Árumintavásár megnyitásánál azt mondotta, hogy a piacok felkutatása a kereskedelem feladata és örömmel látjuk, hogy a kormány igazán nagy munkával és odaadással megállapodásokat, szerződéseket köt idegen államokkal, hogy a magyar termények helyet találhassanak a külföldön. A piacok keresésénél önkénytelenül adódik az osztrák piacok felkeresése, öröm azt a szimpátiát, azt a barátságot látni, amellyel az osztrákok velünk szemben viseltetnek. Azt hiszem, hogy a kormánynak az volna most a feladata, hogy ezt a szimpátiát, ezt a barátságot annyira kimélyítse gazdaságilag, hogy azok a válaszfalak, amelyek vámok alakjában Ausztria és Magyarország közt fennállanak, eltűnjenek. Igaz, elismerem, amit a miniszterelnök úr szombaton mondott beszédében, hogy Ausztria ma már nem bírná, Magyarország feleslegét felölelni és magáhozyenni. Mezőgazdasági szempontból és az értékesítés szempontjából az osztrák piac feltétlenül nagy előnyére volna a magyar gazdatársadalomnak. Amikor azt állítom, hogy a kereskedelem és a kormány feladata a piacok megkeresése és előteremtése, akkor viszont a termelőosztály feladata az árut előállítani és pedig olyan árut állítani elő, amely vetekszik a külföldi árukkal. Itt legelsősorban is a magyar búzára kell gondolnom és pedig a tiszavidéki búzára, amely az amerikai búzával is vetekszik, sőt némely esetben még azoknál is jobb. A tiszavidéki búzának elismert a kiválósága. Az versenyképes minden más búzával. Ezelőtt két esztendővel megindult egy igen helyes búzakultusz a Bethlen-kormány alatt. Ezt némiképpen megakadályozta gróf Károlyi Gyula volt miniszterelnök úr ő nagyméltósága, aki — mint méltóztatnak emlékezni — székesfehérvári beszédében, amikor fellépett képviselőnek, azt mondotta, hogy a búza nem,' az a termény, nem az a növény, amellyel a gazdatársadalmat általánosságban segélyezni lehet. Ö akkor arra gondolt, hogy a bolettát el fogja törölni és helyette más dolgokkal fogja a gazdatársadalmat alátámasztani. Lehet, hogy talán igaza is volt, de végeredményben a sok tanácskozásnak eredménye mégis csak a boletta lett és a bolettával támasztották alá a gazdatársadalmat. Ugyanezt) tette meg most Kállay földmívelésügyi miniszter úr is, aki a boletta mellett szociális intézkedésekkel, a kereskedelemügyi miniszter úr pedig a tarifa leszállításával ki-