Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának US. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 401 vánt a gazdatársadalmon segíteni. Távol áll tőlem, hogy leszögezzem, hogy a boletta az egyedüli mód, amellyel a gazdatársadalrnon segíteni lehetne, de viszont gróf Károlyi ö nagyméltóságával szemben állítom, hogy a búza igenis az a növény, amellyel Magyarországon általában minden magyar gazda foglalkozik. Mostanában sokszor halljuk, hogy a hatalomnak bele kellene avatkoznia a termelésbe. Ezt mondotta az amerikai köztársaság elnöke is. Azt hiszem, rosszul használom ezt a szót, hogy «hatalom», de egyes esetekben, egyes termelési ágak irányításánál helyes volna, ha a kormány beleavatkozik az irányításba. Ilyen irányítás volna például a tiszavidéki búza zárt területté nyilvánítása. Ha ez megtörténik, akkor Kuffy Kálmán ő méltóságának az az óhaja, hogy egyforma búzát termeljünk, szintén be fog következni, mert a tiszavidéki búzának zárt területté nyilvánításával egyúttal megkezdődnek a búzatermelés rayonirozása is. Két évvel ezelőtt Békés vármegye, JászNagykún-Szolnok vármegye és Csongrád vármegye, feliratban kérte a kormánytól, hogy a tiszavidéki búzát nyilvánítsa zárt területté. Ezenkívül küldöttség is járt a miniszterelnök úrnál és a minisztériumokban. ígéretet kaptunk, de — sajnos — a Bethlen-kormány eltávozott helyéről és gróf Klebelsberg Kunó. aki a Nagy-Alföld minden égető kérdését szívén és lelkén viselte, elköltözött közülünk. Nem elegendő azonban, ha csak zárt területté nyilvánítjuk a Tisza vidék búzatermelését, hanem szükséges volna — amint szerintem helyes volt, hogy borházakat építettek a borértékesítés szempontjából — sabonatárházakat építeni a nagy magvar Alföld egyes nagyobb gócpontjain, azután szövetkezésre bírni, tömöríteni a gazdatársadalmat és ezeket a szövetkezeteket anvaenlag is támogatni, mert ezáltal egészen máskép alakulná a gabonaértékesítés. Különösen vonatkozik ez a magyar kisgazdatársadalomra. Ezenkívül nagyon természetesen, egyéb dolgokat is meg kellene itt tenni ezen a zárt területen, így különösen a Nagy-Alföldön a vasúti tarifa leszállítását még jobban, mint eddig, mert a vasúti tarifa megöli ezt a kiváló búzát. Eklatáns példa is van erre: amikor a kormány az idén tavasszal az utolsó 30.000 métermázsa búza kivitelére engedélyt adott, a kereskedelem, mivel a búza Olaszország, továbbá Ausztria és Svájc felé gravitált, nem kereste a minőségi búzát, hanem a közelebb fekvő dunántúli búzákat vitte ki külföldre, amelyek elismerem, hogy szintén jóminőségü búzák, de még sem olyanok, mint a tiszavidéki búza, úgyhogy ez a kivitel a búza minőségének rovására ment. Azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogv^ a Tiszavidéknak zárt területté nyilvánítása semmi nehézségbe nem ütközik. Nem is volna ez más vidéknek sem kárára. Hasonló rayon irozást már csinált a kormány a dohánytermelésnél is. Nagyon üdvös dolognak tartom, r hogy a víziügyeknél a kormány a költségvetést nem apasztotta. Szerintem azonban a kormánynak erélyesebb kézzel kellene ezekhez a kérdésekhez, különösen az öntözés kérdéséhez hozzányúlnia; például nem kellene autonómiát adni olyan legelőtársulatoknak és közlegelőknek, amelyek folyó mentén fekszenek s nem öntözik legelőjüket. Tgaz, hogy az ilyen öntözés pénzbe kerül, de a kormány hosszúlejáratú kölcsönökkel segítségére lehetne az ilyen legelőtársulatoknak. Felszólalásom célja az volt, hogy a mélyen t. kormány figyelmét felhívjan a Tiszavidékj nek búzatermelés szempontjából zárt területté nyilvánítására. A költségvetést egyébként elfogadom. (Taps a középen.) Elnök: Szólásra következik Patay Tibor ő méltósága. Nincs jelen. Utána következik Bittner János ő méltósága. Bittner János: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! A kézműipari társadalom, amikor ez a mostani kormány kormányra lépett, nagy bizalommal tekintett a jövő felé és különösen nagy örömmel fogadta, amikor néhány nappal később a miniszterelnök úr a Vigadóban tartott országos kézműves ülésen megjelent és ott olyan kijelentéseket tett, amelyek reménnyel és bizakodással töltötték el az iparostársadalmat. Hitték és remélték, hogy végre olyan kormányzat következik Magyarországon, amely az ipari társadalomnak és általában a termelőtársadalomnak a kívánságait lehetőség szerint teljesíteni is fogja. Meg kell jegyeznem, hogy még mindig reménységgel vagyunk, hiszen olyan kijelentések történnek, különösen a miniszterelnök úr részéről, az egyes szakmabeli értekezleteken és üléseken, amelyek reménnyel tölthetnek el bennünket, kézzelfogható eredmény, kézzelfogható intézkedés azon ban, amely azt bizonyítaná, hogy tényleg történnek olyan dolgok, amelyek a mai viszonyok mellett történhetnek, nagyon kevés következett be. A jóindulatot látjuk az összes kormányférfiaknál, tárgyalások is folynak, ígéreteket is kapunk, intézkedés azonban eddig nagyon kevés történt. Mindenesetre hálásan kell megemlékeznünk a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága kezdeményezéseiről, amelyek főként az igen égetően- sürgősen rendezendő kontárkérdés dolgában annyira előrehaladtak, hogy legalább is kilátásba- helyeztetett, hogy az osztrák törvény alapulvétele mellett végre törvényhozás útján kívánják ezt a kérdést rendezni. Azok végezzék azt a munkát, ami kínálkozik ebben az országban, akik arra képesítettek és arra jogosultak is. Nagyon sok esetben azonban kontárok végzik él a munkát és az az intézkedés, amely a hatóságok részéről a kontárok üldözése szempontjából történik, nagyon gyenge és bizony kevéssé hatásos. A kontárok tehát tovább dolgoznak és fognak is dolgozni mindaddig, amíg ez a kérdés a törvényhozás útján nem lesz elintézve úgy, hogy azok is büntetést kapjanak, akik kontárokkal dolgoztatnak. Nagyon nagy aggodalommal néz az iparosság a jövő elé az üzemek kérdésében, mert annak ellenére, hogy nagyon sokat vitatják és tárgyalják ezt a kérdést, mégis kevés remény van arra, hogy olyan radikális intézkedések történjenek, amelyek az ipari társadalmat megnyugtatnák és biztosítanák arról, hogy az a munka, amely ezek mellett a nehéz gazdasági viszonyok mellett is adódik még ebben az országban, az arra illetékes iparnak és kereskedelemnek jusson. Az Ipartanács a közelmúltban foglalkozott egypár állami üzemmel és örvendetesen állapíthatom meg, hogy olyan javaslattal megy a kormány elé, amely szerint egyes üzemeket meg kell szüntetni és azt a munkát, amelyet ezek az üzemek végeznek, a legális iparnak kell juttatni. Hogy hogyan fog intézkedni a 61*