Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának 4,3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 375 erejével bírja a fenntartókat annak belátására, hogy ezekre a főiskolákra ma már többé szükség nincsen. Miután ez a felhívás sem hozta meg a várt eredményt, az 1920: XXIV. te. intenciójával nyilván össze nem egyeztethetően — (ez a numerus elaususról szóló törvény) — az 1926/27. és az 1927/28. tanévekre a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a három felekezeti jogakadémiának első évfolyamára felvehető hallgatók létszámát 40—40-ben állapította meg, tehát olyan végtelenül csekély létszámban, amely mellett a jogakadémiák eredményesen nem folytathatják működésüket, pénzügyi okokon kivül, tanügyi okok miatt is. Igaz, s ezt elismeréssel kell megjegyeznem, hogy a fenntartó felekezet kérésére Klebelsberg Kunó gróf akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úr — a 40-es létszám helyett méltányosságból 50—«50—70—80, sőt az egyik esetben 100 hallgató felvehetését engedélyezve, — ílykép felemelte. Ezután jött a még nagyobb csapás, amenynyiben az 50.139/1929. számú rendeletében a vallás- és közoktatásügyi minisztérium arról értesítette a felekezeti akadémiákat. fenntairtó hatóságokat, hogy a köztisztviselői pályára minősítő jogi és államtudományi államvizsgákat, — amely jog a jogakadémiákat addig éppúgy megillette, azonos nyilvánossági jogukból kifolyólag, mint az egyetemeket, — ezentúl addig is, amíg ezek az államvizsgák fenntartatnak, csak az egyetemeken lehet letenni. A jogakadémiák ez ellen óvást emeltek, ez az óvás azonban, bár deputáció is ment a kormányhoz, eredményre nem vezetett. A dolog ma is úgy áll, hogy a jogakadémiák az államvizsgáztatási jogukat nem gyakorolhatják, mert ez a jog az egyetemkre korlátoztatott. Feltűnő, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a jogakadémiák megszüntetését, utóbb már csak szüneteltetését, a lefolyt évtized folyamán más és más indító okok megjelölésével támasztotta alá. 1921/23-ban az ország leromlott pénzügyi helyzetére utalva vonta meg a jogakadémiák újonnan kinevezendő tanáraitól, majd pedig a jogakadémiáktól maguktól is, az államsegélyt. Amidőn pedig a felekezeti jogakadémiák állami támogatás nélkül is eredményesen folytatták működésüket, a yallásés közoktatásügyi minisztérium a jogásztúltermelés és a szellemi proletariátus növekedésének megakadályozása címén sürgette a szerinte egyébként is célját és idejét múlt intézményeknek, a jogakadémiáknak a beszüntetését. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium eme kívánságának az által adott különösebb nyomatékot, hogy a jogi és államtudományi államvizsgákat, — amelyek végleges megszüntetését kilátásba helyezte, — csupán az egyetemekre korlátozta, de amellett a jogi szakoktatás reformjáról közzétett Magyary-féle tervezetbe is a jogakadémiáknak lassú elsorvasztását célzó különböző rendelkezéseket vett fel. Kérdés, mélyen t. Felsőház, fennforog-e a felekezeti jogakadémiáknak az állam részéről való megszüntetésének kényszerítő szüksége. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által felhozott három indító ok közül ugyanis az állam leromlott pénzügyi helyzete nyilván elesik, mert a jogakadémiák az államnak anyagi áldozatába nem kerülnek és így az állam ezekkel a pénzbe nem kerülő intézményekkel csak nyer. FELSŐHÁZI NAPLÓ II. Ami a jogásztúltermelést illeti, e tekintetben nyilvánvaló, hogy a jogásztúlprodukció végeredményben nem a jogi főiskolák számától függ, hanem attól, hogy milyen számban látogatják ezeket az intézményeket. Kétségtelen ugyanis, hogy minél több intézmény áll fenn a létszámhoz képest, — annál jobb a jogászképzés, annál többet foglalkozhatok ,a tanár hallgatóival és ha az állam ilyen intézményeket ingyen kap, azok részére felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Ha tehát már mindenképpen szükségesnek mutatkozik a hallgatók számát korlátozni, ami azonban felette kétséges dolog, mert nem tudni, nem helyesebb-e, ha ebben a talán már rövid válságos időben, midőn az ifjak másutt sem tudnak elhelyezkedni, legalább nyugodtan tanulni engedjük .az arra vágyó ifjúságot, nem lenne-e ezeknek a^ tanult egyéneknek nagyobb ellenálló képességük nemzeti érdekekből az átmeneti nehéz anyagi helyzettel szemben és egyáltalában nem hozna-e a társadalomnak több hasznot, ha a banktisztviselők, a községi jegyzők, azután a magánvállalkozás terén is sok pályán működő entellektüel egyének megszerezhetnék a jogi képzettséget úgy, amint azt ők kívánják. A jogásztúlprodukciót szerény nézetem szerint nem azzal kell ellensúlyozni, hogy a jogakadémiákat^ megszüntetjük, hanem akként, hogy a képzés terén egyenrangú jogakadémiák életképessé tétessenek, megmaradjanak és nézetem szerint a jogi szakoktatást kell sokkal intenzívebbé tétetni, aminthogy ez a szakoktatás a csekélyebb létszámmal bíró jogakadémiákon mindenesetre erőteljesebben eszközölhető, mint a túlnépes egyetemeken. Meg kellene találni annak módját és alkalmát — éspedig úgy az egyetemeken, mint a jogakadémiákon egyetértőleg, egyöntetűen — hogy az úgynevezett papiros jogászságnak ,mezei jogászságnak eleje vétessék, tehát erővel oda kell nézetem szerint törekednie a kormánynak, hogy úgy az egyetemeken, mint az összes főiskolákon, így a jogakadémiákon is, behozassék a leckelátogatási és kollokviumi kényszer. r Annakidején magam is királyi jogakadémiának voltam a két első éven át hallgatója, Juhász őexcellenciája, a királyi Curia érdemes elnöke ugyancsak jogakadémián kezdte jogi tanulmányait, a kassai királyi jogakadémián. Ott tanultuk meg a szigorúan gyakorolt tanítványi és leckelátogatási fegyelem kereteiben a jog- és államtudományok rendszerét és alapjait s a tanárokkal való közvetlen érintkezés mellett azt, ami

i a szemináriumi működéssel és munkálkodással kapcsolatos. Figyelmébe ajánlom a mélyen t. Háznak, hogy annakidején olyan emberek, mint Deák Ferenc és Kossuth Lajos, jogakadémiákon nyerték képesítésüket és képzettségüket. Nem áll tehát az, hogy a jogakadémiákon nem lehetne alapos képzettséget szerezni. Aki akar tanulni, éppen olyan tudományos és gyakorlati jogászi műveltséget szerezhet, mint az egyetemeken. Mondom tehát, ezeknek a módszereknek alkalmazásbavétele mellett, amelyekre a kormánynak hatalma, ereje van, a jogászi túlprodukciót ellensúlyozni és határok közé szorítani lehet. így a jogakadémiák fenntartása mellett is, tehát az egyházak főiskolafenntartó jogának elenyésztése nélkül is ellensúlyozható a túlprodukció. Ha tehát mindezek ellenére a korlátozás mutatkoznék helyesnek, akkor a jogászképzés szempontjából csakis ott volna helyénvaló a további korlátozás keresztülvitele, 58