Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

S76 AZ országgyűlés felsőházának %È. ül ahol a létszám túlmagas, minthogy pedig a jogásztúlprodukció az egyetemeken mutatkozik, nézetem szerint a többiek létszámához indokolatlan hozzányúlni mindaddig, amíg van olyan hely, ahol ez a létszám aránytalanul magasabb. Nyilvánvaló, hogy ha jogásztúlprodukcióról és annak korlátozásáról lehet is szó, a túlprodukciót nem a jogakadémiákon látjuk és így a túlprodukció korlátozásának útja sem lehet a jogakadémiák megszüntetése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr harmadik érve az, hogy a jogakadémiák elavult intézmények. Utalok elsősorban arra, hogy a jogakadémiákon nemcsak minden közpályára való jogi képesítésről szóló bizonyítványt, hanem tudvalevőleg annakidején ügyvédi oklevelet is lehetett szerezni, még a hetvenes években is. Másrészt pedig utalok arra, hogy a jogakadémiák csak abban különböznek természetszerűen az egyetemektől, hogy a jogakadémiák csak egyfakultásos intézmények, míg az egyetemek több fakultást egyesítenek. A doktori cím pedig természetszerűen csak több fakultással bíró intézményeken, főiskokon, tehát egyetemeken szerezhető meg, ellenben jogakadémiákon nem. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad rámutatnom ,a Magyar Katholikus Kultúra című folyóirat 1927. augusztus 5-iki számának következő cikkére. (Olvassa): «A katholikus egyház az egri érseki jogakadémia, mint utolsó világi főiskolájának feladása után aligha kerülne abba a helyzetbe, hogy főiskolafenntartási jogával élhessen. Ez a egyébként is a magyar katholikus egyháznak úgy, mint a kecskeméti a református, a miskolci pedig az evangélikus egyháznak, ha nem is jogilag, de tényleg egyetlen jogakadémiája, amely hivatva van a jogi oktatás terén a magyar katholikus jogászvilág végváraként szolgálni, az esetben, ha a magyar politikai élet fejlődése keresztényellenes irányzatot venne fel, sőt arra van hivatva, hogy továbbfejlesztve a mai kedvező politikai légkör mellett a felállítandó katholikus egyházi egyetemnek magva legyen». Ha ez áll a katholikus egyházra nézve, aminthogy áll, még inkább áll a protestáns egyházakra és különösen az ág. hitv. evangélikus egyházakra nézve. A római katholikus egyház ugyanis rendelekzik a legalább bizonyos mértékben felekezeti jellegű budapesti «Pázmány Pétev»tudományegyetemmel, valamint a pécsi «Erzsébet» tudományegyetemmel, a református egyház pedig a némi részben szintén felekezeti jellegű debreceni «Tisza István» tudományegyetemmel. A magyar evangélikus egyháznak a háboró utolsó évében felállított Erzsébet-tudományegyetem volt bizonyos felekezeti .leleggtíi létesített állami főiskolája. Ez az egyetem, — mint méltóztatik tudni — Pécsre került, a mellette • szervezett evangélikus teológiai fakultása ellenben a magyar evangélikus pgyház óhajának is megfelelően Sopronban működik eredményesen. Mint méltóztatnak látni, az evangélikus egyháznak nincs «némileg» felekezeti jellegű államig egyeteme, holott a múltban volt. Az evangélikus egyház pedig saját érdekében nagy súlyt fektet arra a paritásra, hogy az ő céljai érvényesítését is előmozdíthassa egy némikép evangélikus jellegű állami egyetem. Ezt a célt egyelőre másképpen nem remélheti elérni, mint éppen az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémiájának boldogabb időkben történő kiegészítésével. Ezért kétszeresen is ragaszkoése Í9S3. évi június hó 26-án, hétfőn. , dunk ennek a jogakadémiának fenntartásához, amelyet a felsőmagyarországi protestáns Ka| rok és Kendek óriási áldozattal alapítottak 1679-ben és amelyet az evangélikus egyház meg; tudott menteni Caraffa-, majd pedig Thun- és . a Schmer!ing-korszak támadásaival szemben, I mely utóbbi rendszer olyan pénzügyi terheket ; igyekezett rárakni a jogakadémiára, amelyek! nek terhe ulatt összegörnyed, tehát kerülő úton | ment volna a jogakadémia megszüntetése. J Annak érdekében, hogy a felsőmagyarországi részek evangélikus kultúrája még legj alább is további 400 éven át tündököljék, hogy j ennek fókusza az Eperjesről Miskolcra' menei kült főiskola legyen, esetleg majd a teológiai fa| kultással, esetleg egy filozófiai fakultással összekapcsolva, a magyar evangélikus egyház — tiszai egyházkerülete, mint említettem — a boldogabb idők bekövetkezése idején reméli és óhajtja megszervezni azt a csonka egyetemet, amelynek nemcsak, hogy a jellege lesz evangélikus, de amely egyben evangélikus alkotás is lesz. ' Azzal az érvvel szemben pedig, hogy ma mar túlhaladott álláspontnak kell tekinteni a jogásznemzedéknek felekezeti jellegű főiskoíákon való kiképzését, annak bizonyítására, hogy a modern tudományos törekvések mennyire megtűrik a felekezeti főiskolák fenntartását, hivatkozom a miskolci jogakadémia egyik tudós tanárának, Hacker Ervin professzornak «Az egyházak szerepe a főiskolai oktatásban» eimű müvében foglalt következő megállapításara (olvassa): «Katholikus jellegű a Belgiumban 1834-ben alapított louvaini egyetem, a Franciaországban 1875-ben megnyílt lillei egyetem, az Északamerikai Egyesült Államokban az 1918-ban alapított St. Louis-i továbbá a quebecki és montreali egyetemek, Svájcban az 1889-ben alakult freiburgi egyetem, Olaszországban az 1920-ban megnyitott milánói egyetem, vaiamint a Németalföldön 1923-ban megnyitott egyetem; számtalan egyéb főiskolát nem is említve, ezek mind katholikus egyházi, tehát felekezeti jellegű főiskolák. De nemcsak a katholikus egyház, hanem a protestáns egyházak is élnek a főiskolafenntartási joggal; íg;y az 1869-ben megnyitott bostoni egyetem és a Chicagóban levő egyetem is felekezeti főiskolák, nevezetesen methodista episcopalis jellegű főiskolák. Ezek a most felemlített főiskolák mind egyúttal jogi karral is bírnak. A katholikus egyház világszerte körülbelül 60 főiskolajellegű intézetet tart fenn rna, amelyek közül 17 Európában, 30 angol nyelvet beszélő Amerikában, 3 a spanyol nyelvet beszélő különféle koloniális területen, 10 pedig Ázsiában működik. Legyen szabad rámutatnom, méltóságos Felsőház, arra, hogy a magyar katholikus Egyháznak egyik kiváló főpapja, Samassa egri bíboros érsek ő emineneiája szintén nagy pártolója volt a jogakadémiáknak. Ugyancsak nagy pártolójuk volt Darányi Ignác református egyházkerületi főgondnok, volt földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája is, aki annakidején az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjével együtt deputációt vezetett úgy Bethlen miniszterelnök úrhoz, mint pedig gróf Klebelsberg Kunó akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, akik mind a ketten azt jelezték, hogy csupán az állam leromlott pénzügyi helyzete folytán előállott kényszerűség következtében határozták el magukat a felekezeti főiskolák leépítésére. Klebelsberg ő nagyméltósága maga elismerte, hogy ez