Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

14 Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése át a Bethlen-kormánnyal szemben gyakoroltam. Tisztelt Felsőház! Ha Gömbös Gyula miniszterelnök úr el van szánva arra, amit beszédéből és programmjából is kivehettünk, hogy a nép széles rétegeinek érdekeiért mindent el fog ikövetni, hogy a kisexisztenciákat át akarja segíteni a nagy gazdasági krízisen és meg alkarja őket menteni, amely irányban én évek hosszú során át dolgoztam, akkor az én támogatásomra ebben a gazdasági és szociális építő munkában teljes mértékben számíthat. (Elénk hety es lés.) Elnök: Szólásra következik Jankovich Béla ő excellenciája. Jankovich Béla: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Több felsőházi tagtársam szólított fel arra, hogy üdvözöljem itt a kormányt a Felsőházban való első megjelenése alkalmával. Amikor ennek a feladatomnak őszinte hódolattal eleget teszek, csak annak a reményemnek adhatok kifejezést, hogy a kormány hatalmas, széleskörű programmját, amelyet eddig olyan ékesszólóan és annyi hazafias lelkesedéstől áthatva,, kifejtett, épp olyan tetterővel és szaktudással fogja a jövőben megvalósítani. Mielőtt azonban programmjának egy-két részletével röviden foglalkoznám, engedje meg a t. Felsőház, hogy Somssich László gróf tagtársamnak politikáját követve, én is egy viszszapillantást vessek a múltba és megemlékezzem az előbbi kormány működéséről. Károlyi Gyula gróf kormánya a legnehezebb viszonyok között vette át a kormányzást, akkor, amikor a súlyos gazdasági és pénzügyi válság közepette az államháztartás majdnem a tönk szélén állott. Amíg ő kormányon volt, a világpiac helyzete egyre roszszabbodott. (Ügy van! Ügy van!) Ennek ellenére sikerült neki fáradhatatlan szorgalmával és yasakaratával rendbehozni az államháztartás egyensúlyát, ami fő érdeme volt egyrészt neki, másrészt pedig Korányi Frigyes báró pénzügyminiszternek. Azt hiszem, mindketten hervadhatatlan^ érdemeket szereztek a haza érdekében. Hozzájárult ehhez polgártársaink áldozatkészsége is, akik tudják azt, hogy ilyen súlyos helyzetben meg kell hozni az áldozatot. Amit tettek, eleinte nem is lehetett mást tenni, mint redukálni a személyes fizetéseket és felemelni az adót, mert az intézmények leépítéséhez idő kell és eleinte költségtöbbletet is okoz. Amikor azonban ez megtörtént, ugyanakkor konstatálnunk kell azt is, hogy azt az adót, amelyet a közönség, az állampolgárok viselni kénytelenek, sokáig el nem bírják. Ezek után szükség van arra, hogy az intézményeket fokozatosan tovább is leépítsük, hogy ezáltal további megtakarításokat eszközölhessünk az államháztartás terén. Gróf Károlyi Gyula ebben a tekintetben is jó példával járt elől, amennyiben megszüntette a népjóléti minisztériumot. Minthogy úgy látom, hogy a miniszterelnök úr őexcellenciája súlyt helyez arra, hogy a bürokrácia se tengjen túl, ezt a kijelentést biztosan akként értelmezi, hogy ő is arra törekszik, hogy a bürokrácia hatását és ténykedését a szükséges korlátok közé szorítsa. Ha tehát e tekintetben azt akarjuk, hogy az intézményeket és az állami tevékenységet korlátozzuk, 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. ez csak akkor lehetséges, ha nem folytatjuk állandóan a magánügyekbe való beavatkozást, mint az előző években tettük. El kell ismernem, hogy nagy része van ebben a hibában magának a közönségnek is. A közönség mindent a kormánytól vár, még olyan dolgokban is, amelyekre a kormány nem képes. A közönség nagy része elfelejti azt a jelszót, hogy: segíts magadon. Isten is megsegít. Ennekfolytán a kormánynak más feladata nem lehet, mint az, hogy elhárítsa a termelés terén azokat az akadályokat, amelyek fennforognak, de nem lehet feladata az, hogy maga is közbelépjen és aktív részt vegyen a termelésben. E tekintetben nagy megnyugvásomra szolgál az, hogy a miniszterelnök úr őexcellenciája programmjában benne van az is, hogy állást foglal a közüzemek 3llen, azokat korlátozni óhajtja, minthogy azok nem gazdaságosak és indokolatlanul konkurrenciát csinálnak a magánvállalkozásnak. Kernelem, hogy e felfogás alapján be fogja szüntetni azokat az állami üzemeket, amelyek annyira veszélyeztetik az államháztartást állandó deficitjükkel. Nagyon jól tudom, hogy az újjaepüles es a kormány tevékenysége elé nagy akadályokat gördít az a körülmény, hogy mindeddig nem sikerült szerződést kötnünk nyugati szomszédunkkal. Ez annál sajnálatosabb körülmény, minthogy évtizedek óta fennálló kapcsolatok megszűnéséről van szó. Ma az a helyzetünk szerződés hiányában, hogy nemcsak nem exportálhatunk, hanem napról-napra állandóan piacot veszítünk. Ez a sajnálatos körülmény, úgy látszik, Európaszerte kóros tünetként mutatkozik, mert a közönség általánosságban visszaesett a régi merkantilista felfogásba, amely azt képzelte, hogy az államok boldogulása attól függ, hogy minél több árut vigyen ki és nem vette figyelembe azt, hogy minden államnak akkor van köizgazdasági haszna, ha az árucseréből, a kivitel és behozatal mérlegéből, annak kicserélése útján munkát megtakaríthat és ez a munkamegtakarítás teszi ki az igazi közgazdasági hasznot. Amíg ez a felfogás ismét nem fog elterjedni és érvényre jutni, addig azt hiszem, viselnünk kell ezt a nehéz helyzetet. A kérdés most már csak az, hogy az adott körülmények között is nem lehetne-e ezen a helyzeten némileg enyhíteni. A kormányelnök úr ő excellenciája különösen súlyt helyezett különböző beszédeiben arra, hogy a termelést elősegítse. Nem volna-e tehát e téren lehetséges —' felvetem azt a kérdést, s esetleg a százas programúiba nem volna-e felvehető — keresztülvinni azt, hogy megkönnyítsük a bevitelt a termelés részére egyrészt anyagokban, másrészt termelési eszközökben, olyan anyagokban és árukban, amelyek a termelésben nélkülözhetetlenek és pedig úgy mezőgazdasági, mint ipari téren, mert mindkét termelési ág terén csak akkor leszünk versenyképesek és életképesek, ha olcsón tudunk termelni. A mai^ helyzet pedig az, hogy nagyon sok téren az állam a vámokkal és akadályokkal megnehezíti a behozatalt és ennek következtében a termelés sokkal drágább, mint volna anélkül. Utalnom kell csak például azokra a nagy vámokra, amelyeket a traktorokra és azok alkatrészeire kivetnek, aminek következménye az. hogy a mai magas árak mellett maholnap lehetetlen már alkatrészeket beszerezni, (Ügy van! Ügy van!) a gazdák sorjában abbahagy .iák a traktorok felhasználását és ennek foly-