Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 24-, illése tán az azokba befektetett tőke mint hasznavehetetlen elúszik. Nagyon feltűnt nekem a kormány programme ában a miniszterelnök .úrnak az a kijelentése, hogy súlyt helyez arra, hogy itthon az élet olcsó legyen. Minthogy ez az olcsóság a mezőgazdasági termények terén már úgyis megvan, azt hiszem, ennek a programmnak megvalósítása elsősorban az ipari termények lerére vonatkozik, amint azt a kormányelnök úr ő excellenciája is említette. Én teljesen egyetértek vele etekintetben, de tovább megyek. , Nemcsak szükségesnek és jónak tartom nálunk az olcsóságot, hanem tovább is megyek és azt mondom: ez a gazdasági válság mindaddig nem lesz megoldható, amíg az árak színvonala általánosságban le nem süllyed. Egy pillanat elég arra, hogy ezt a tényt megállapítsuk. Mert miből ered a mai gazdasági válság az egész világpiacon?' Abból ered, hogv sok a termény és kevés a fogyasztás. Mivel lehet ezt gyógyítania Avval lehet gyógyítani és akkor fog: megjavulni a helyzet, ha a fogyasztás emelkedik. A fogyasztás emelkedésénél természetesen nem lehet figyelembe venni, mert nem esik latba a gazdag emberek, a jómódúak fogyasztása, mert ez csak igen kis része a fogyasztott terményeknek. A nagy tömegek, a munkások, a kisalkalmazottak, a kézművesek és az iparosok fogyasztása a mérvadó. Ennek a fogyasztásnak a növekedése pedig mikor lesz lehetséges? Akkor, tea az olcsó élelmicikkek mellett a munkabér olyan, hogy abból nemcsak élelmicikket, hanem iparcikket is lehet venni. Minél több iparcikket vesz a munkás abból a munkabérből, annál nagyobb lesz a fogyasztás. Ennekfolytán ez a mód az, amely megoldhatja a gazdasági kérdést az egész világon, mert ha megindul a fogyasztás, megindul a termelés, megindul a tőke befektetése és visszaáll a hitel, akkor az egészen normális viszonyok fognak 'visszatérni. Ezért voltam bátor utalni arra, hogy különösen súlyt helyezek a kor mánynak azon prorammpontjára, amely szerint arra törekszik, hogy minél olcsóbbá [egye az életet, mert ez valóban! nemcsak a hazai nehéz viszonyoknak, hanem egyáltalán a világpiac helyzetének megold ci S £M*cL vezet. Természetesen teljesen egyetértek a miniszterelnök úr program m jának azon részével is, amely a kartellekre vonatkozik és amely szerint ezeknek tevékenységét korlátolni óhajtja. Midőn a kartelltörvényt itt a Felsőházban tárgyaltuk, magam is hozzászóltam a kérdéshez és általánosságban kifejtettem azt, hogy az akkori kartelltörvénytől sok eredményt nem várok- Nem pedig azért, mert hiszen a kartellbizottságok útján nézetem szerint a kartelleket nem lehet szabályozni. A kartellek megrendszabályozására van egy másik hathatósabb mód is. (Ügy van! Úgy van!) A nemzetközi kartelleknek tényleg megvan a jogosultságuk, mert hiszen azok nem magas árra törekszenek, hanem olyan árnak megvalósítására, amely a legnagyobb forgalmat idézi elő. Ez természetesen nem áll a helybeli kartellekre nézve, mert ezeknél az árengedményt a nagyobb forgalom nem tudja kompenzálni. Amint a külföldi újságcikkekben is olvasható, az ilyen kartellek éltető elemét és előfeltételét azok az állami rendszabályok alkotják, amelyek részükre akár a forgalom, akár a vámemelésnek terén előnyöket biztosítanak. Ennek folytán tehát, ha azt látja és azt állapítja meg az Árvizsgáló Bizottság, hogy az egyes kartel- 1 932. évi október hó 13-án

3 csütörtökön. 15 lizált cikkek ára magasabb, mint az megfelelne a külföldi színvonalnak, hozzáadva a beviteli és egyéb költségeket, akkor egyszerű módja lenne a kartell szabályozásának az, hogy kinyitjuk a határokat és vámmentesen engedjük be azokat a cikkeket, amelyeknek árát a kartell nem akarja leengedni. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, idáig nem is fog már kerülni a rendszabály, mert ha az illető (kartell tudja, hogy ez be fog következni, azonnal le fogja engedni az árat a nemzetközi piac árszínvonalára. Ezekben voltam bátor pár kérdéssel foglalkozni és az igen t. kormány figyelmébe ajánlani, hogy ezeket a százas programm megvalósításánál is vegye figyelembe. Nem hivatásom, bogy részletesen foglalkozzam tovább a kormány programmjával. A magam részéről és azt hiszem, a Felsőház részéről is az az óhaj, az a tendencia nyilvánul meg, hogy amennyiben a kormány programmja megielel meggyőződésünknek és a kormány azt a tetterőt fogja kifejteni, amelyről a mostani kormányelnök úr amúgy is ismeretes, ezt a programmât a magunk részéről is mindenkor támogatni fogjukf Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Bernát István ő méltósága. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Ralisuk! Halljuk!) Szívesen csatlakozom azok soraihoz, akik a miniszterelnök úrnak és kabinetjének a legjobbat kívánják és remélik, hogy nagy eredményeket tudnak még ezek között a nagyon nehéz viszonyok között is elérni, amelyek közé bele vagyunk sodorva. De magának a miniszterelnök úrnak kijelentése és egyébként a dolgok természete szerint is ennek a sikernek egyik feltétele az, hogy legalább is a jóakaratú kriti•vkban nyilvánuló felfogások az ő részükről bizonyos méltánylásra találjanak. Ezt a miniszterelnök úr megígérte és éppen ezen az alapon vagyok bátor szólni és a mélyen t. Felsőháznak, valamint a kormánynak t. tagjait is bizonyos dolgok figyelembevételére felkérni. Két olyan dologról akarok beszélni, amely nincs benne abban a nagyon tágas, nagyon sokfelé tekintő programúiban, amelyet őexcellenciája az imént előadott. Ezek közül az egyik benne van a képviselőházi programúiban, de itten — nem tudom szándékosan-e, vagy nem f— kimaradt, tudniillik az a lépés, amelyet kormányunk szándékozik f tenni az általános választójog teljes titkossága mellett, JA. második pedig egy dolog, amely úgy a képviselőházi, mint a felsőházi programúiból is kimaradt: a gazdaosztály szervezése. Ami az elsőt illeti, én már június havában egy itt elmondott beszédemben utaltam arra, hogy azok az illúziók, amelyeket az általános és titkos választójoghoz kötöttek, valanogyan a dolgok természete és az utóbbi évek tapasztalatai szerint meglehetősen szétfoszlottak éppen azokban az országokban, ahol az ilyen választójogot legrégebben kultiválják. (l)gy van! Ügy van!) Ez annyira fontos és a kérdésnek olyan sok oldala van, hogy meg fogja talán engedni a t. Felsőház, ha én ezzel a kérdéssel újból foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Amikor az általános választójog, hogy úgy mondjam, első ifjúságát élte, amikor a nemzetek egyik a másik után, zászlaja alá sorakoztak, azt hitték, hogy a választójog általánosítása révén, beleértve a titkosságot is, a nemzetek vagyonosabbak, boldogabbak és jobbak lesznek. Most vizs-