Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése (Ügy van! Ügy van!) nem igazodik eléggé az élethez. A rádió és a repülőgép korában nem érünk rá — ahogy mondottam már — Pató Pálok módjára éldegélni az irodákban, 11 órakor bejárni és félkettőkor már hazamenni, (Élénk helyeslés és taps.) hanem igenis korán felkelve, friss erővel nekilátni a munkának és nem arra gondolni,

1 hogy aktákat intézünk, hanem arra, hogy minden egyes tollvonással az életet szolgáljuk. (Élénk helyeslés és taps.) Ez nem akar kritika lenni a magyar tisztviselőkarral szemben. Jeles tisztviselői karunk van, amely közismerten müveit és tehetséges egyénekből áll. Talán a rendszerben van a hiba. Mert, ha például csak a mezőgazdaság exportkérdéseit veszem tekintetbe, lehetetlennek tartom, hogy a kereskedelmi miniszter úr is, a földművelésügyi miniszter úr is, a külügyminiszter úr is és talán még én is, a miniszterelnök, hozzászóljunk az exportkérdésekhez akkor, amikor pillanatokról, azonnali elhatározásokról van szó. (Úgy van! Ügy van!) Az élet nem vár arra, hogy az akták helyesen vannak-e elintézve, az élet azonnali cselekvést kíván. (Hosszantartó taps.) Itt tehát, méltóságos Felsőház, átszervezésre van szükség. A kormány organizációja sem helyes. Itt is a tárcák között sok a bifurkáció; az «aktatologatás» rendszere teljesen ki van feljődve és bármennyire erős és tehetséges is a miniszter, ha ezt a kérdést meg nem oldja, a legjobb akarat mellett is tehetetlen marad. (Ügy van! Ügy van!) Közjogi helyzetünkről is kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Én azt tartom, hogy a mai súlyos helyzetben ezen változtatni nem kell és nem szabad. (Élénk helyeslés.)^ Magam is meggyőződéses ember vagyok s így mindenkinek a meggyőződését tiszteletben kívánom tartani, ameddig ez nem érinti a nemzet egyetemes érdekeit. Sem puccsokra az egyik oldalon, sem kalandokra a másik oldalon szükség nincs(Élénk helyeslés.) Szent István koronája akkor fog legszebben ragyogni, amikor boldog lesz ez az ország. Mai helyzetünkben tehát, nézetem szerint, ragaszkodnunk kell a mai közjogi helyzethez; ahogy tegnap mondottam a Képviselőházban : ha sötétül a magyar ég, legyen fix pontja a magyar nemzetnek, a magyar államfőben, Magyarország kormányzójában. (Hosszantartó éljenzés és taps) Mélységes ragaszkodással kell iránta viseltetnünk, mert tudjuk, hogy inkarnációja a nemzetnek, és majd eljön az idő, amikor boldogabb és szebb napok virradnak reánk s akkor majd ragyogjon megint régi fényében Szent István koronája. (Élénk helyeslés és taps.) Ha pedig áttérek a gazdasági kérdésekre, amelyek manapság a legfontosabbak, akkor azt mondom, hogy itt is világosan kell beszélni. En kapitalista mentalitású ember vagyok. (Egy hang a közéven: Mindnyájan azok vagyunk.) Tévedés. Nem mindenki az. Főként pedig nem mindenki bátran az. (Ügy van! Üay van!) Mert ne méltóztassék sohasem kizárólag a méltóságos Felsőház atmoszféráját tekinteni; nyolcmillió magyar él ebben az országban és e nyolcmillió magyar a háború utáni időkben, zavaros ideák közepette sokszor elferdült világnézeteknek lett a híve és míg az ember azt hiszi, hogy minden rendben van a felszínen és előkelő burokban, — úgy járhat, mint l!918-ban, amikor ugyancsak azt mondták, hogy minden rendben van. — Nem volt rend1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. 7 ben, mert a föld alatt megindult az élet. Es nekem az a hivatásom, hogy e földalatti munkára szegezve pillantásomat, azokra is figyelemmel legyek kormányzati cselekvésemnél. Tudom hogy az urakkal egyetértünk ezekben a kérdésekben. Kapitalista vagyok, ez az irányelvem, s ez azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozást szeretem és alátámasztom, mert azt hiszem, hogy semmiféle kollektív termelés nem termelhet ki tehetséget, viszont a nemzettel szemben nagy harakiri volna, ha eleve kizárná a tehetségesek érvényesülését. (Ügy van! Ügy van!) Amikor azonban hangoztatom a kapitalizmust, egyben azt az álláspontot is hangoztatom, hogy a túlzott és mohó kapitalizmust szívből utálom. (Ügy van! Ügy van!) Azt a kapitalizmust, amely nem igazodik bele a nemzet életébe, amely nem magyar, amely nem magyar ügyet akar szolgálni termelésével és rendszerével, én nem tartom igaz kapitalizmusnak. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ezek modern vámszedők, akik abból élnek, hogy spekulálnak, túlzott követelésekkel márói-holnapra meggazdagodnak. Az pénz is, a tőke is a nemzeté, a nemzet eszköze. Nem mindegy ne kern, hogy ki hogyan termel, hogy ki milyen hitelt kap, ki milyen kamatot fizet, mert lehet, hogy egyesek ebből máról-holnapra meggazdagodnak, az egész nemzet pedig — és itt elsősorban az agrártársadalomra gondolok — elszegényedik. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Én tehát azt kérem azoktól a tényezőktől, itt erről az előkelő helyről, t. Felsőház, akik a kapitalista irányzatnak íreprezentánsai, hogy nyirbálják le a kapitalizmus túl növéseit, harmonikusan illeszkedjenek bele a magyar társadalmi és gazdasági struktúrába, ne akarjanak pénzt is gyűjteni és iparvállalatokat is szervezni, ne akarjanak mohón terjeszkedni, mert ez végeredményben saját bukásukat idézheti elő. (Ügy van! Ügy van!) Azt is hangsúlyozom, hogy a pengőérték állandóságához való ragaszkodás is egyik elsőrendű feladata a kormánynak, (Helyeslés.) dacára az ezen a téren tapasztalható minden féle zűrzavaros propagandának, és azt is be jelentein, hogy általános moratóriumról szó sem lehet, (Helyeslés ) mert nem akarjuk megölni a gazdasági életet máról-holnapra. Azt^ is bejelentem, hogy semmi olyan intézkedést amely a szorgalmas ember vagyongyűjtését megakadályozná, illetőleg illuzóriussá tenné, nem fogunk tenni. (Helyeslés.) Ezért hangoztatom a realitás politikáját. Bármilyen sajgó is egy seb, nem a seb fájdalma után. hanem a józan ész után kell menni. És én tudom, hogy sok társadalmi réteg van, amely ma nehéz gazdasági helyzetben él. Ezek ne kívánjanak tőlem csodát vagy olyan radikális intézkedéseket, amelyek végeredményben megdöntenék az egész gazdasági rendet. (Helyeslés) Ha én általánosságban gazdásági kérdések ről beszélek, nem mulaszthatom el érinteni az államháztartás kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatott hallani felfogásom determináláSát, amit az előbb hangoztattam, hogy t. i. az ál

1 am csak eszköz a nemzet kezében. Az állam háztartás kérdésében is ebből a szempontból kell kiindulnom, mert egy túldimenzionált államháztartás, különösen a mai gazdasági helyzetben, veszélyt jelent a gazdasági termelés és. a nemzet megerősödésére nézve. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek idők, amikor az állam fokozott mértékben fogja megint gazdasági erőit is latbavetni, ma azonban ebben a tekin-