Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-24
6 Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése 1932. évi október hó 13-án } csütörtökön. háború, t. Felsőház, továbbtart, és pedig gaz dasági vonatkozásokban! Tegnap állapítottam meg a Képviselőházban, hogy én ezt a gazda sági háborút hatásaiban talán súlyosabbnak tartom, mint magát a világháborút, (ügy van! Ügy van!) Éppen ezért szükséges, hogy a lau sannei konferencia szelleme érvényesüljön minden vonalon és szükséges az is, hogy a le szerelés kérdésében is végre-valahára merész, bátor és nagyvonalú lépések tétessenek. Nem háborús politikát akarunk folytatni Nem vagyok háborús uszító, nem is leszek az, A békének vagyok az embere, de az igazi bé két az garantálja leginkább, ha a hatalmi tényezők kiegyensúlyozott állapotban vannak, (Ügy van! Úgy van! — Taps.) A gazdasági krízis előtérben áll. Azt állítom, hogy az által, hogy a békeszerződések széttépték Európát, különösen Keleteurópát, széttéptek olyan területeket is, amelyek történelmi, de főleg gazdasági viszonylatban zse uiálisan voltak megalkotva. Ezen a széttépett testen új államok támadtak, amelyek nem tud; ják egymást megérteni. Elsősorban politikai szempontok miatt, de azért is, mert gazdasági lag olyan teriiletek bontattak szét, amelyeket az Isten is egységesnek teremtett. (Ügy van! Ügy van!) De van egy másik krízis is, t. Felsőház, az erkölcsi krízis. (Ügy van!) Az anyagiak után va'ó hajsza, az a törekvés, hogy az anyagiakat piedesztálra emeljék, a nemzeti célok és az erkölcsi tényezők fölé. Egy nemzet, amely történelmet akar csinálni és amely átérzi történelmi elhivatottságát, nem süllyedhet le addig a szinvonalig, hogy kizárólagosan anyagi szempontok szerint nézze az életét. (Ügy van!) óva intek minden magyar embert attól, hogy csak a mával és csak a saját dolgával foglalkozzék! Egy nemzetnek, amely élni akar, kizárólag az összességért kell gondolkoznia, mert inkább élek egyszerű életet, inkább szenvedek, ha biztos vagyok abban, hogy e szenvedésen és egyszerű életen keresztül a nemzet fog megerősödni. (Éljenzés.) Valláserkölcsi életünkből is kivetkőztünk, nem mélyedünk el igazán hitünkben, nem hiszünk igazán Istent; a gyermek és szülő közötti viszony meglazult és az a régi patriarchális szellem, amely a magyar társadalmat mindig jellemezte, hiányzik. (Úgy van! Ügy v\an!) A húsz éves gyermekek ne valuta-spekulációkon törjék a fejüket, hanem tanuljanak. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps.) Ha mindezekből a szempontokból nézem Ma gyarország helyzetét, akkor azt látom, hogy a független Magyarországnak új politikai vonalon kell elindulnia. Egy bizonyos és ezt mindenki tudja, nemcsak mi, hanem rajtunk kívülálló tényezők is, hogy itt a Duna medencéjében Magyarország nélkül politikát csinálni nem lehet. (Ügy van! r Ügy van!) Ehhez megvan a történelmi^ adottságunk nemcsak politikai, hanem gazdasági és kulturális szempontból is. (Ügy van! Ügy van!) Amikor a Képviselőházban elmondott beszédemben azt hangoztattam, hogy az európai nagy tranzitokereskedelem kelet és nyugat közt tulajdonképpen Budapesten kell, hogy átmenjen, ezt való meggyőződésből mondottam. A mi földrajzi fekvésünk tényleg arra predesztinál, hogy nyugat és kelet közt közvetítők legyünk. Es az a biztos tudat, hogy Magyarország nélkül nem lehet a Duna medencéjében politikát csinálni, arra késztet engem, hogy igenis kormányom is, magam is a célszerűség jegyében folyó öntudatos külpolitikát folytassak. Ebben a külpolitikában a revízió gondolatát vetettem fel. (Helyes'lés.) Tudom, hogy a külpolitikában nem helyes az irányok változtatása és éppen azért kijelentem itt a méltóságos Felsőház előtt is, hogy külpolitikai tekintetben azon az úton kívánok haladni, amelyen Bethlen István indult el elsőnek, s amely úton Károlyi Gyula gróf is járt, (Helyeslés.) mert nem tartom helyesnek, hogy ezen a téren változtatások történjenek egyrészt, másrészt nem zárja ki ez az elhatározás és ez az elindulás azt, hogy ha az idők változnak, ezen a koncepción tágítani ne lehessen. (Helyeslés.) Éppen azért hangsúlyozom, hogy mindig hálával kell gondolnunk Olaszországra, (Éljenzés.) amely ország elsősorban vette pártfogásába a magyar érdekeket. Hálával gondolunk Angliára, hálával gondolunk Amerikára s örömmel állapítjuk meg, hogy az utóbbi években Franciaország is nagy érdeklődést mutat a magyar ügyek iránt. (Ügy van! Ügy van!) Azt mondanom sem kell, hogy nemcsak a világháború, hanem a sorsközösség és az adottságok következtében is a Németországgal és Ausztriával való jóviszonyt tovább kívánom ápolni. (Helyeslés.) Lengyelország iránti barátságunk történelmi vonatkozású, tehát fenntartandónak tartom. (Éljenzés.). A szomszédokkal pedig álláspontom t. Felsőház, hogy békét hirdetek és megértést keresek. {Helyeslés. — Gróf Széchenyi Aladár: Az a baj, hogy ők nem!) Méltóságos Felsőház! Ha a belpolitikai vonalvezetést méltóztatik tőlem számonkérni, erre az a válaszom, hogy: nemzeti öncélúság. Nem új fogalom ez, ismeretes fogalom. En csak a végrehajtás szempontjából, de a magam célkitűzése szempontjából is, tartottam szükségesnek ezt jelmondatként előtérbe helyezni. A nemzeti öncélúság gondolata szerintem azt jelenti, hogy mindent a nemzetért: hadsereget, gazdaságot, hitelt, kereskedelmet egybevetve. Ha érdekösszeütközések állnak elő, a nemzet alapvető érdekei döntsék el, hogy^ melyik úton kell járni. Magyar embernek nehéz erről a kérdésről beszélni, mert azt mondja, hogy: egész életemben nemzeti alapon álltam. Ne méltóztassék rossz néven venni tőlem, ha ezzel szemben azt állapítom meg, hogy ezek az érzések inkább felszínesek voltak, mint mély érzések- (Ügy van!) Én nem azt a magyarságot keresem, amely ünnepek alkalmával díszmagyarban jelentkezve reprezentálja a nemzetet, hangoztatja a nemzeti kérdések fontosságát és másnap már az ellenkezőjét csinálja. (Úgy van! Ügy van!) Mélységes elmerülést a magyar nemzet problémáiba, kutatni a magyar tehetségek kimeríthetetlen kútjában, kikeresni mindazt, ami erő, fokozni, hatványozni, akkumulálni mindazt, ami magyar és minden körülmény közt fölé helyezni a közérdeket a magánérdeknek: ez az a nemzeti öncélúság, ez az a nemzeti politika, amelyet követni kívánok. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Ebből a szempontból nézem magát az államot is, amely azonban, felfogásom szerint, csak eszköz a nemzet kezében. Ez az állam nem lehet öncélú állam. Ennek az államnak a bürokráciája nem élheti a maga önálló egyéni életét, (Ügy van! Úgy van!), mert a bürokrácia is csak eszköz azok kezében, akik az államot irányítják a nemzet javáért. (Éljenzés és taps.) Ebben a tekintetben az a felfogásom, hogy a magyar bürokrácia elavult,
