Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-7

84: Az országgyűlés felsőházának 7. ülése összes kérdések között gazdasági életünknek tőkével való ellátása. De egy bizonyos, t. Felsőház, az, hogy »inflációval ezt elérni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Inflációval lehet az emíberek kölcsönigényeit mesterségesen teremtett pénzeszközökkel kielégíteni, de amikor ezek &

r mesterségesei^ teremtett pénzeszközök tőkévé akarnak átváltozni, akkor a tőkehiányba ütköznek bele, előidézik a drágaságot és előidézi az infláció — amint az előbb említettem — a még létező tőkék elpusztulását is, úgyhogy ezen a másik bajon, amelyiken sokan, beismerem, teljes jóhiszeműséggel, infláció útján akarnak segíteni, a gazdasági tőkehiányon az infláció nemhogy nem segít. hanem ellenkezőleg, még súlyosbbítja a hajt. Ugyanígy áll a harmadik kérdés a gazdasági élet folytonossága biztosításának kérdése, részünkre szükséges devizamennyiség elégtelensége dacára. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Ebben a kérdésben is a legkülönbözőbb eszmék merültek fel. Ez is egy olyan kérdés, amelyben a kormány és a Nemzeti Bank a legnagyobb megtámadásoknak van kitéve. Olyan kérdés ez, — mellesleg megjegyezve — amelybe énnekem eddig semmi beleszólásom nem volt. De mégis azt mondom, hogy az egyetlen mód, amely a mai ' viszonyok között lehetséges és amely az infláció rémét tőlünk távol tudja tartani, az a mód, .amelyet a kormány és a Nemzeti Bank alkalmaz. Hogy ez a mód nem

( ideális, hogy a gazdasági élet legális szükségletei ezzel a móddal kielégítve nincsenek, azt józan ésszel senki tagadásba nem veheti. Nincsenek kielégítve, mert nincsen devizánk, minthogy a magyar gazdaságii életnek a mai viszonyok között nincsen elegendő deviza-termelése. De, hogy cLZ cl kevés deviza, amely rendelkezésünkre .áll, csak egy szigorú centrális gazdálkodás útján osztható meg úgy, ahogyan az az ország gazdasági érdekei szempontjából a legkívánatosabb, ezt tagadásba, azt hiszeim senki sem vonhatja. Amint az előbb arra kértem a kormányt, hogy a hiteligények kielégítésének kérdésébe mesterséges eszközökkel ne nyúljon bele és mesterséges eszközökkel ne terelje el a rendelkezésire álló tőkét természetes csatornáitól, úgy most azt kell mondanom, hogy a nagyon szűkösen rendelkezésünkre álló devizák csakis akkor lesznek az ország érdekében felhasználva és csak akikor lesznek az ország érdekében felhasználhatók, ha e tekintetben a legszigorúbb ellenőrzés gyakoroltatik. Ebben a tekintetben^ azt kell mondanom, hogy nem vagyok megelégedve az eddigi intézkedésekkel és feltétlenül kívánom az eddigi intézkedéseknek a szigorítását. (Helyeslés a közéven.) • Kívánom az eddigi intézkedések szigorítását azért, hogy az a kevés deviza, amely rendelkezésünkre áll, a legjobban legyen felhasználható. Hogy száz százalékig ez nem lesz elérhető, az természetes. Emberek vagyunk mindannyian, tévedhetünk mindannyian. Ez rendkívül nehéz kérdés, rendkívül nagy felelősség terheli azokat, akik döntenek abban, hogy mi az. ami feltétlenül szükséges, ami megelőz egy másik igénylést. E tekintetben teljes igazságosság természetesen nem érhető el, de az, hogy teljes igazságot nem tudok szolgáltatni, az, én szememben sohasem ok arra, hogy ne kíséreljem meg az igazságnak olyan nagy mértékben való szolgáltatását, amilyen nagy mértékben való szolgáltatás egyáltalban lehetséges. Devizahelyzetünk rendkívül komoly, nem1 931. évi december hó 17-én, csütörtökön. csak azért, mert aránylag kevés kivitelre alkalmas jószáo-gal rendelkezünk, és azoknak ára olyan nyomott, hogy az értük kapott ellenszolgáltatás napról-napra zsugorodik össze, hanem azért is, mert látjuk, hogy kivitelünk túlnyomó része olyan országok felé gravitál — és ez olyan szempont, amelyre a Nénszövetség pénzügyi bizottsága nem volt kellő tekintettel —, amely országok termeivényeire nekünk elsőrendű szükségünk nincs és mégis kénytelenek vagyunk ezeket a nem elsőrendű szükségleti cikkeket beereszteni országunkba azért, mert ha ezt nem tesszük, akkor az illető országok — a maguk szempontjából teljesen helyesen — elzárják előlünk a határokat. A devizagazdálkodásnak azt a legfőbb célját tehát, amelyet a mi egyéni érdekeink szempontjából elsősorban kellene kitűzni, hogy semmiféle, csak némileg is nélkülözhető szükségleti cikk behozatalára devizát ne engedélyezzünk, azért nem tudjuk érvényesíteni, mert beleütközünk azoknak az országoknak az érdekeibe, amely országok legjobb vevői kiviteli cikkeinknek. Itt van tehát már egy tér, ahol kompromisszumra kell lépni. De van itt egy másik baj is. Kivitelünk legnagyobb része olyan országokba gravitál, amely országok pénzrendszere többé-kevésbé ugyancsak meg van rendülve. Kapunk tehát devizát, de ennek a devizának semmi hasznát nem vehetjük, mert ezzel a devizákkal sem külföldi adósságaink kamatjait nem fizethetjük, sem nem szerezhetjük be azokat az elsőrendű fontosságú nyersanyagokat* amelyek gazdasági életünk folytatására feltétlenül szükségesek, úgyhogy az a devizamennyiség, amely rendelkezésünkre áll, tényleg igen kis mértékre zsugorodik össze. Ennélfogva nem a kormány inflációellenes politikája, nem a kormány devizaszabályozó politikája az oka annak, hogy kellő devizamennyiségekkel gazdasági életünk el nem látható, hanem oka az a helvzet, amelyet említettem volt.s amelyen az infláció vagy szabad devizagazdálkodás semmi körülménvek közt nem segíthet. Sőt ellenkezőleg, egy inflációnak, egy szabad devizagazdálkodásnak az lenne a hatása, hogy a legrövidebb idő alatt az összes, kivitelre még rendelkezésre álló cikkeinket kiszippantanák azok. az országok, amelyeknek szintén nincs devizájuk és amelyeknek devizáját szintén nem használhatjuk és itt állanánk momentán egy látszólagosan fellendült külkereskedelmi mérleggel, de teljesen tönkretéve, teljesen — ahogy mondják — kimerítve. Ez volna a következménye a szabad devizaforgalomnak. Nagyon _ kérem tehát a kormányt, igenis ragaszkodjék a devizarendelkezéseknek igen szigorú alkalmazásához és tartsa feladatának ezeknek szigorítását. Azt hiszem, abban nincs közöttünk nézeteltérés, hogy devizagazdálkodásunk célja — és ezt aláhúzom — elsősorban az ország gazdasági élete kontinuitásának fenntartása és ezt követőleg külföldi adósságaink terheinek lerovása. De az első az ország gazdasági élete kontinuitásának biztosítása. (Helyeslés.) Ez a főcél. Ennek a célnak keretében természetesen törekednünk kell kereskedelmi és clearingegyezmények létesítésére, hogy mezőgazdasági exportcikkeinket aránylag a legkedvezőbb árakon tudjuk elhelyezni külföldön. Itt különösen nagyon fontos volna, ha lehetséges volna — de I lehetetlent & kormánytól itt sem várhatunk — J olyan megállapodások létesítése, amelyek állati I termékeink kivitelét és jobb árakon való értéj kesítését mielőbb lehetővé fogják tenni. Nagyon fontos dolog ez. Nem kétlem, hogy a kormány