Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

58 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1931. évi december hó 16-án, szerdán. kiadások csökkentésével, olyan intézkedéseknek rendeleti úton való megtételével, amelyek különben a törvényhozás hatáskörébe tartoznak, kísérelje meg fenntartani; végül annak okából, hogy itt valami tanácsadó szerv gyanánt, hangsúlyozom, csak tanácsadó szerv gyanánt, a kormány mellett egy a parlamentből kikerülő szakértő testület — mert ennek jellegével loív — működnék, a törvény elrendeli a 33-as Országos Bizottság

1 létesítését, tudvalevőleg^ képviselőházi és 11 felsőházi tagból öszszeállítva. Ennek működési köre, ismétlem, véleményező és bár a kormány köteles azon intézkedéseket, amelyeket az ő megkerülésével tesz, mert sürgőseknek véli őket, ennek a bizottságnak bejelenteni, a kormány politikai felelőssége egészen független ettől a 33-as bizottságtól, és ha a 33-as bizottság valamely intézkedés ellen fogjál állást, a kormány akkor is jogosítva van mégis meghozni azt a rendeletet. Másfelől magától értetődik, hogy az a körülmény, hogy a 33-as bizottság valamely intézkedés mellett foglal állást, nem oldja fel a kormányt a maga felelősséere alól. Ennek megfelelően a kormány utasíttatik a törvény 8. §-ában arra, hogy az országgyűlésnek időrőlidőre jelentést tegyen arról a működésről, amelyet a felhatalmazási törvény alapján kifejtett. m Ennek a törvényes parancsnak folyománya, teljesítése az a kormányjelentés, amely előttünk fekszik es amely a mostani tárgyalások alapját alkotja. Ennek a jelentésnek tartalmát nem akarnám részletekbe menően megismételni. Utalok a részletek tekintetében arra a nyomtatott -Jelentésre, amelyet a pénzügyi bizottság a t. Felsőház elé terjesztett és amelyben a fontosabb részletek is megtalálhatók. Méo-is legyen szabad igen nagy vonásokban és különösen egves irányokban messzebbmenően kiépítve vázolnom a jelentést és képet adnom nem csupán arról, hoey mi történt, hanem arról is. hogy mely előzmények után^ történtek a dolgok és ta^án bizonyos tanulságokra is rámutatni, amelyek levonhatók. A jelentés elsősorban felsorolja azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány túlnyomórészt a felhatalmazási törvény alapján, részben a felhatalmazási törvénytől füffgetlenül, de ugyanabban a tárgykörben hozott. A rendeletek természetesen túlnyomó részben az államháztartás egyensúlyba hozatalát célozták, igen fájdalmas jellegű adóemeléseket, fizetésleszállításokat és hasonló irányban mozgó más rendelkezéseket tartalmaznak. Ezeknek részleteit itt ismételni felesleges. Vannak azonban igen nagyfontosságú közgazdasági és pénzügyi jellegű rendelkezések köröttük — nem az államháztartásra korlátozva értem, hanem általános pénzügyi '- jellegű értelemben — és ezek közül egynéhányat, tulajdonképpen két csoportot, legyen szabad néhány szóval közelebbről is vázolnom azért, mert közérdekű fontosságúnak látszik, hogy bizonyos félreértések, bizonyos kritikák, amelyek erre vonatkozólag a közönség körében gyakran felhangzanak részben rektifikáltassanak, részben pedig ezekkel szemben az ellenérvek előtérbe helyeztessenek. Ezért kívánatosnak látszik az is, hoey a nyomtatott jelentésnek kisebb, zártabb köréből a nagyobb nyilvánosság pódiumáról hangozzanak el az ország számára ezek a megállapítások. Gondolok elsősorban a devizarendeletre, a devizakorlátozásokra, másodsorban az aranypengőre és főképpen az utóbbira vonatkozó rendeletkomplexusra Ami a devizakorlátozásokat illeti, tisztában kell lennünk egy dologgal. A devizák terén egészséges helyzet csak az, amikor semmiféle korlátozás nincsen. {Ügy van! Úgy van!) Más, mint ez a helyzet, sohasem tekinthető egészségesnek, és egy ilyen megkötött, korlátozott helyzetből természetszerűleg mindig bizonyos fokig félszeg következmények kell, hogy adódjanak. Ezt tudni kell eleve is, amikor valamely devizakorlátozó intézkedésre, vagy a szabad régimétől való bármely eltérésre határozzuk el magunkat, tehát eltérünk attól, hogy az ország jegybankja tetszőleges mennyiségű külföldi pénzt ad a belföldi pénz ellenében és vice versa, még pedig az aranyparitásnak megfelelő árfolyamon: ez az egészséges, a normális és ' mihelyt ettől kénytelen valamely ország eltérni, abban a pillanatban két dolog áll elő. Az egyik az. hogy akarva, nem akarva a külföldi pénznek a közönség szemében bizonyos paritási értéke keletkezik, ez a paritási érték sokszor szertelenül túloztatik. — a mi esetünkben is így volt, — de ez a lélektani momentum fennáll és fennállott mindig, amikor devizakorlátozást vezettek be egy országban. A másik körülmény abból az okból folyik. amiért a devizakorlátozásokat bevezetik. Ez tudniillik azért történik, mert a külföldi fizetési eszközök mennyisége és az a mennyiség, amelyet el lehet várni, hogy a nemzeti termelés belátható időben produkálni fog. nem elegendő, nem elegendő az összes szükségletek. e— aláhúzom — a legitim, szükségletek kielégítésére és bárki legyen az elosztó szerv, a Nemzeti Bank-e vagy az ezzel karöltve eljáró egyéb organizációk, a kormány vagy akárki, végül is egy mínuszból, egy rövid takaróból hosszút csinálni nem tud. Ennek az a következménye, hogy számos legitim érdeket nem tud kielégíteni. Ebből kifolyólag természetesen kritikák következnek, mert hiszen minden érdek, és különösen, ha egyformán legitim, önmagát tartja rangsorban előbbrevalónak. Ez emberileg így van és érthető is. Ha azonban azt kérdjük, hogy mit tehetünk — felhangzanak különböző oldalakról mindenféle rjrorjozíciók — és ha végigmegyünk ezeken, azt látjuk, hogy sokkal nagyobb baiokat vonnának maguk után — ez valószínű, sőt biztosan is mondható — mint a devizakorlátozásnak és a devizaelosztásnak mostani módszere. Szabadra bocsátani a devizát: ebből múlhatatlanul az következnék, hogy a pengő megtámadtatnék állandóságában — erre rá fogok térni az aranypengőrendeletre vonatkozó előterjesztésemben, — úgyhogy ezzel együtt elej1 tenők azt az igen jelentékeny és becses eredményt, amelyet egyfelől a devizakorlátozásokkal, másfelől az aranypengőre vonatkozó rendelkezésekkel az ország javára sikerült elérni. | Igenis, szükséges bizonyos káros következményeknek részleges módosítására orvoslását keresni. Ez meg is történik. A devizakorlátozásoknak egyik nagy hátránya például az, hogy a külkereskedelmi forgalomban szükségkéopen zavarólag hat, hiszen ; látjuk, hogy mindazok a^ kereskedelmi szerzői dések, amelyeket nagy kínnal és részben meg! lehetősen mesterkélt eszközökkel lehetséges : volt a papíron felépíteni az elmúlt 6—8 hóI nap alatt, igazában nem tudtak érvényesülni l a gyakorlatban, sem Németországgal, sem ! Ausztriával, sem Olaszországgal való viszonylatban. Ennek jelentékeny mértékben oka az, hogy a külkereskedelmi forgalom áruk vételéből, eladásából, tehát megfizetéséből is állván, ka a fizetés lehetősége korlátozva van, sőt esetleg egyáltalában lehetetlenné válik, úgy meg-