Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1931. évi december hó 16-án, szerdán. 59 akadnak egyéb okok mellett ezért is, a külkereskedelem lehetőségei. Tegnap olvastuk, hogy Ausztriával létrejött a deviza-clearing megállapodás. Ezek úgynevezett Notbehelfek, amelyek természetszerűen sohasem tudják pótolni azt az állapotot, amelyet a szabad devizaforgalom ad. De viszont szabad devizaforgalmat esak akkor lehet létesíteni, amikor elegendő deviza áll rendelkezésre, aminthogy általában tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a kérdések csak látszólagosan pénzkérdések, ezek a kérdések végeredményben a gazdasági életnek a monetárius oldalra való vetületei, és nagy tévedés általánosságban azt hinni, hogy ezen a ponton lehet orvosolni a gazdaságot. Fordítva, a gazdaság orvoslásából automatikusan adódik ennek az oldalnak az orvoslása, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet ezen az oldalon is igen végzetes hibákat elkövetni. A rendeleti komplexusból még az aranypengőrendeletről akarok beszélni. A közönség körében és meg kell vallanom, hogy gyakran még olyan körökben is, ahol az ember bizonyos fokozott gazdasági belátást várhatna, ilyenféle kérdésekkel vagy felfogásokkal találkozik az ember: «hát kérem, hol van tulajdonképpen az az aranypengő»; «mutassa meg nekem az úr azt az aranypengőt», vagy hogy: «kérem, hiszen ez modern alehimia, aranycsinálás, ez valami svindli!» Ez természetesen a legteljesebb mértékben téves. Az alapeszmét nem ismerték fel azok. akik ilyen tárgyú kritikát mondanak ki. Magától értetődik az. hogy az aranypengő nem pénz olyan értelemben, ahogyan például pénz egy húszfrankos aranydarab vagy e^rv körmöci arany. A pénzoldalát nézve aranypengő az, amit a nemzetgazdasági teóriában számolási értéknek neveznek és aminek példája gyanánt a német Mark-bankó Hamburg szokott felhozatni. Ez azt jelenti, hogy van egy egység, ugyanúgy mint az a méteregység, amely Párizsban van elhelyezve és a világ összes métereinek modelljét alkotja. A másik oldalon pedig — és ez tulajdonképpen a dolog lényege — az aranypengőre vonatkozó rendeleti intézkedéseket a maguk összességében úgy kell felfogni, hogy azok egy magánjogi jellegű jogszabályt alkotnak. Egy magánjogi jellegű jogszabályt, amely mit mond? Azt, hogy a hitelező akkor is, ha a kötelem keletkezése és a kötelem teljesítése közötti időben a pénz megromolnék, ugyanannyit kell, hogy kapjon az adóstól, mint amennyit neki adott. Ez és semmi más az aranypengő-intézmény lényege. Ugyanaz a gondolat ez, amely az infláció -idején, sajnos, esak a végefelé, az ú, n. takarék-koronában megtestesült, amely szintén ezt mondotta ki, de nagyon későn és ezért aránylag igen csekély hatással. Már most miért mondották ki ezt? Apriorisztikusan már azért, mert tudott dolog, hogy minden veszélybe jutott valutát, így tehát a pengőt is két oldalról fenyeget veszély: az egyik a külföldi spekuláció, a másik a belföldi aggodalom, a menekvés a belföldi pénztől. A kettő közül talán a belföldi aggodalom a veszélyesebb, mert hiszen kézenfekszik, hogy annak az embernek, aki Zürichben vagy Amsterdamban, vagy egyebütt pengőben vagy pengő ellen spekulál, mindenféle más spekulacionális objektuma is akad, egyik nap ez, a másik nap más. Ellenben az ország minden lakosánál, akinek minden gazdasági élete ebben a pengőben játszódik le, ez egy állandó, mindennap, minden órában, minden percben jelenlevő kérdés, amit Önmagának feltesz: hogyan fogok járni ezzel a pengővel, amikor mögöttem van az a keserves tapasztalat, hogy hogyan jártam annakidején a koronával. Ezért ennek a belső veszélynek, FELSŐHÁZI NAPLÓ I, belső aggodalomnak kiküszöbölése voltaképpen még fontosabb feladat, mert hiszen a kettő egymással kölcsönhatásban is áll és a kölcsönhatásnak — ismétlem — erősebb centruma a belföldi félelem. Ennekfolytán, ha el tudom érni egy jogszabállyal, hogy a hitelező ne féljen, hanem ellenkezőleg legyen annak tudatában, hogy ő teljesen valorizált mértékben fogja visszakapni azt, amit neki követelni joga van, akkor kiküszöböltem, legalább is ami a követeléseket illeti, ezt a nagy belföldi veszedelmet. Nem küszöböltem ki a pénzjegyekre vonatkozólag, mert hiszen ha a zsebemben van az a 100 pengős bankjegy, úgy erre vonatkozólag nem áll fenn. nem érvényesül, nem működik ez a jogszabály. De ez nem baj, ellenkezőleg, még az az előnye — igen üdvös, áldásos eredménye van. — hogy az emberek nem tezaurálnak pénzt, nem megy a pénz a harisnyákba és a matracokba, tehát nem fokozódik a bankjegyforgalom, ami tudvalevőleg mindig az első etapja, de tulajdonképpen már több, mint első etapja az inflációnak (Ügy van! Ügy van!) és amelynek már látszata is csaknem olyan veszélyes, mint az infláció maga. Az ember tudja: a pénz a zsebemben elértéktelenedhetik, akkor azonban, ha ezt a pénzt odaadom valakinek, ha bankba teszem be, nem értéktelenedik el. feltéve természetesen, hogy a bank szolvens. feltéve, hogy nincsen okom félni attól, hogy az adósom nem fog majd nekem fizetni. De ha a pénzromlás oldalán engem ezen jogszabály folytán nem fenyeget veszély, akkor a pénz körforgása, a pénz vérkeringése szempontjából kétségtelenül a legegészségesebb alakulás ez, ami elképzelhető. Hogy ez az elgondolás azonban nem csak az elméletben, hanem a gyakorlatban is, mégpedig igen gyorsan bebizonyította a maga életrevalóságát, azt láttuk augusztus 14-ike és augusztus 28-ika között. Semmi sem lett volna természetesebb, mint az, hogy ismerve az előzményeket, ismerve azt amin keresztülment az egész ország, — annak minden lakosa, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, a legintelligensebbtől a gazdaságilag legképzettlenebbig — a korona dolgában, a bankzárlat három napjának eltelte után eszeveszett run. eszeveszett ide-odafutkosás, idegesség következzék be, amelynek következményei annakidején, mint különben máskor is mozgalmas időben, beláthatalanok lettek volna. Ezt megakadályozta és meggyőződésem szerint egyedül akadályozta meg az aranypengő-rendelkezés, amelyért meggyőződésem szerint az ország ezen intézmény tervezőivel és végrehajtóival szemben a legnagyobb hálára van lekötelezve. (Ügy van! Úgy van!) Ennek köszönhetjük, hogy Magyarországon augusztus végén nem következett be gazdasági és pénzügyi téren olyan bonyodalom, amelynek hatásai, nemcsak gazdasági, hanem politikai és szociális téren is igazán kiszámíthatatlanok lettek volna. Van azonban ebben a matériában a kritikának egy másik talaja, nevezetesen a következő. Evvel is egészen nyiltan kell számolni, mert hiszen csak úgy lehet igazán r meggyőzni másokat arról, hogy <az ember álláspontja és argumentumai őszinték. Az első aranypengőrendeletben az volt mondva, hogy a pengő aequale aranypengő, egyelőre — de legfeljebb 14 napig, addig az időpontig, aimíg a pénzügyminiszter el fogja rendelni, hogy a pengő a Nemzeti Bank által jegyeztessék automatikusan, azt követően pedig — az automatikus időszak, ismétlem, legfeljebb 14 napra volt korlátozva az első rendeletben. — nem lesz automatikusan egyenlő a pengő az aranypengővel, 11