Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

52 Az országgyűlés felsőházának 6. ülési azon kívül elkésve kölesönözgetik, sok bajt ímeg lehetett volna előzni. A katasztrófát, amely azóta reánk szakadt, mindenesetre. Az a Programm sok értéket mentett volna meg a szép nemzeti hagyományokból, amelyeknek elkésett, segítés-kapkodásaiból már csak a halál harangja hallik ki. Mindennek rendeltetett ideje van a szentírásbeli bölcs mondás szerint, a belátás megjöttének is, amelynek késedelme mindig veszedelmet szokott jelenteni. A multiból a jövendőbe építő tanulságul le kell vonnia mindenkinek, hogy senkise tartsa magát felettébb bölcsnek és ne gondolja soha senki, hogy a nagyobb értelem, bölcseség és belátás okvetlenül a politikai állás magasságához volna kötve. íme, a világ nagy és kis hatalmasságainak, államainak rettegett, részint bámult vezérpolitikusai milyen szánalmas vergődésben mutatják be kicsinységüket, mihelyt a világ valóságos válsága, a mindennapi kenyér válsága, a nép válsága, az élet válsága megjelenik a szintéren, tôlemi erőinek lenyűgöző fegyverzetével. Ami ezeknek az elemi erőknek az útjában áll, legyen bár egyes ember, legyenek emberek, pártok, osztályok, országok, világrészek, vagy akár maga az egész hivatalosan berendezett világ, összetörik minden az élet előremozgó hengere alatt. Hát még a politikai dogmák, a gazdasági, pénzügyi elméletek,. a politikai üres mesterkedések, a kongó hangoskodások! Ezeknek haszontalan voltára reá sem megy a henger, mert már közelgésének légnyomása alatt eloszlanak, mint a buborék. A magyar válság elsősorban gazdasági, anyagi válság, ami természetesen maga után vonja a politikai, a társadalmi, az erkölcsi és a

: lelki válságot is. Akik a válság egyedüli orvosságát régi, idejétmúlt, értékét vesztett politikai káték szerint csak az államháztartás egyensulybahozásában, csak a pénz bármely nemének uralomra juttatásában és uralmon tartásában látják, akiknek a császároktól Örökölt, egyetlen bölcsessége a polgárság erőinek korlátlan igénybevétele, a fizetési képességre való tekintet nélkül, azok sok levelet forgassanak vissza a történelem könyvében és ott jegyezzék be magukat a megfelelő muzeális környezetbe, mert a mai válság tűzhányása vérvörös fénnyel világít rá nemcsak időszerűtlenségükre, hanem a leghatározottabb kártékonyságukra is. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy az államiháztartást a lelkek egyensúlya nélkül egyensúlyban lelhet tartani, és hogy a közterheket a teherviselési képesség emelése nélkül a behajthatóság reményével emelni lehetne. A kérdés komplexumában a lélektani mozzanat, a lelkek egyensúlya igen nagy szerepet játszik. A lelkeket nem lehet egyensúlyba hozni addig, amíg a legelemibb szükségletek hiányában nyomorognak az' emberek, amíg az emberek azt látják, hogy minden józan számításuk, minden becsületes törekvésük, minden verejtékhullatásuk eredmény tel en^ és hiábavaló, amíg azt látják, hogy a szabadság és egyenlőség hiányának rovására sok minden írható a közélet területén, a/míg a föld és a termelőmunka reménytelensége mellett a terméketlen foglalkozások intézményei a lezüllött, a koldus nemzeti jövedelemből egy virágzó társadalomgazdasági élet színvonalának mértéke szerint veszik ki hasznukat. ^A lelki egyensúly hiányának a mementója vésztjóslóan áll a korhadt kapitalizmus felett addig, amíg a lelketlen gépeket az élő ember

t pusztítálsával szaporítják, amíg a holt gép értéke egyesek nagyobb uraságáért 1ÙB1. évi december hó 16-án, szerdán. sok százmillió ember életfeltételének romlása felett érvényesül, s amíg a gazdasági katasztrófa érezhető súlya alól csak egyetlen egy gazdasági ágazat is kivonhatja magát. Alig érthető, hogy a szociális kérdések lényegének isimeretére elvégre mégis eljutott világ még mindig természetesnek találja azt, hogy az élettel a leglazább összefüggésiben levő csereeszköz, a pénz, és még inkább, hogy a teljesen nélkülözhető, a haszontalan arany, a kezdetleges pogány emibernek ez a néma bálványa, ez a bolondító fényűzési cikke uralkodjék a való élet, a kenyeret kereső, a kenyeret evő élet munkája, becsülete, szorgalma, jelentősége, értéke és hatalma felett. A műveltségnek és az emberszeretetnek csak mérsékelt fokáig elérkezett embert is felháborítja, hogy az aranyborjú a maga érdekeltségi táborával együtt érzéketlenül nézi azt a haláltusát, amelyben a világnépesség nagyobb felének millió vergődnek az emberiesnél lejjebb sülyesztett állati színvonalon és hogy a teljesítési képesség, a fizetési képesség lehetetlensége mellett milliókat szorongat lelki halálba és testi öntgyikosságba a könyörtelen pénzhitelezés és a kegyetlen kamatkövetelés. A pénznek vissza kell térnie rendeltetési körébe, eszköznek kell lennie és nem olyan hatalomnak, amelynek módjában legyen szeszélye szerint a gazdasági élet vérkeringését megindítani, avagy megállítani. Osztályos sorsúnak kell lennie a föld és a munka jó és balsorsában egyaránt (Gróf Széchenyi Aladár: Tessék ezt Franciaországnak mondani.) A pénz jelentményének át kell alakulnia oda, hogy ne holt arany vagy képzetes követelést jelentő papiros, hanem az ember, az emberekből álló nemzet, a nemzet szelleme, testi, erkölcsi értékének és termelékenységének foka képezze az alapját és fedezetét. Ha ilyen lesz a pénz, akkor bizonyára nem fog a vérkiszívás vámpírja, a vérontás bestiája, az ártatlanság kerítő je és a lelkiismeret kibérlője lenni. Mielőtt még tisztelettel kérdésemet a magas kormányhoz intézném, kinyilvánítom először is azt, hogy a pénz kárhozatos munkájáért csak kis részben tartom felelősnek a belföldi piacot, mert hiszen a mi pénzintézeteink külföldi pénzt forgatnak, ennélfogva úgy^ forognak, ahogy az idegen pénz diktál, másodszor pedig azt, hogy a felelős belföldi pénzintézmények közé első helyre sorolom a Nemzeti Bankot, amelynek az élettől elszakadt egyoldalú pénzügyi politikája a nagy gazdasági halál ravatalához elsőrenden hívható tetemre. Mivel pedig a pénz kártékony értelmezése és munkája a magyar válságnak is főokozója és mivel az eddig tett intézkedések és rendszabályok csak a biztos halál előtti rövid idő csekély meghosszabbításának hatására tarthatnak számot, a magas kormányhoz a következő tiszteletteljes interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa): «Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a pénz és a pénz intézményei a többi gazdasági ágak és egyedek rovására aránytalanul és kérlelhetetlenül veszik ki bőséges részüket magas kamat útján a szűkös nemzetig jövedelemből, ami a magángazdaságok és adóalanyok tönkretételén keresztül az egész nemzetgazdaság és államháztartás összeomlására vezet? Es ha van erről tudomása, <a baj r orvoslására milyen további intézkedéseket szándékozik tenni?» Elnök: A miniszterelnök úr o excellenciaoa kíván válaszolni az interpellációra. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: Nagy-