Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése ben szerettem volna kiterjeszkedni (Halljuk! Halljuk!) De lesz majd módunk az országos bizottságban azokkal a kérdésekkel foglalkozni. Csak arr,a> kérem még a t. Felsőházat, méltóztassék tudomásul venni, hogy amiben csak lehet takarékoskodni, abban takarékoskodni fogunk, (Helyeslés.) ami kiadást meg lehet takarítani, azt meg fogjuk takarítani. (Gróf Széchenyi Aladár: Ezt atkarom én is!) De ha ezzel nem fogjuk tudni az államháztartás egyensúlyát biztosítani, akkor a legalkalmasabb más módon is gondoskodunk arról, hogy az államháztartás deficitbe ne jusson. Kérem a javaslatnak a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az igazságügymi'niszter úr kivan szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Pénzügyi és gazdasági vonatkozásokban a pénzügyminiszter úr nyilatkozott, a politikai és lényeges alkotmányjogi kérdésekben a miniszterelnök úr fog nyilatkozni. Méltóztassanak megengedni, hogy én a vita során tett egyik megjegyzésre válaszoljak és jogi vonatkozásban csupán a 2. §-szal foglalkozzam. Hadik ő excellenciája szóbahozta azt a kérdést, amely eléggé érdekli a közvéleményt, hogy végrehajtások folynak, zárlatokat vezetnek s az amúgy is megszorult adósokat olyan helyzetbe hozzák, hogy teljesen reménytelenné válik a tálpraállításuk. Ide vonatkozólag a közelmúltban nyilatkoztam a Képviselőház előtt, itt csupán annak a nyilatkozatomnak lényegét ismétlem meg. Elkészült az a rendelettervezetem, amelynek alapján intézkedni szándékozom, hogy az ezen a téren észlelt visszaellések megszűnjenek. A holnapi nap folyamán az érdekeltségek, a közgazdasági élet tényezői hozzászólnak és még ezen a héten azt a rendeletet ki fogom adni. (Élénk helyeslés.) Kérem, hogy ezt méltóztassék tudomásul venni és biztosíthatom a t. Házat, ahol hatáskörömben a visszaéléseket meg lehet torolni, a legkíméletlenebbül fog ez történni. Ez a rendelet elegendő lesz arra, hogy a jövő visszaéléseknek elejét vegye. (Helyeslés.) Ami mármost a 2. §-t illeti, Hadik ő excellenciája ezzel kapcsolatban közjogi aggályokat táplált s határozati javaslatot terjesztett elő. Leg-yen szabad hangsúlyoznom és megmagyaráznom, miért volt erre szükség annak ellenére, hogy az 1. §. 2. bekezdése már bizonyos felhatalmazásokat tartalmaz. A mi közjogunk tanítása szerint magánjogi szabályokat rendeleti úton statuálni nem lehet, ha csak nem a törvény kifejezett felhatalmazása alapján, (Ügy van! Ügy van!) ennek következtében régi alaptétel, hogy a rendelet nem magánjogi jogforrás. Mármost, ha szükségrendeletet ad ki a kormány, nem a mi alkotmányunk alapján, hanem a kényszerhelyzetnél fogva, akkor rögtön vitássá válik, vájjon annak a rendeletnek magánjogi vonatkozásai jogforrás erejével bírnak-e és ebben az esetben mulasztást követett yolna^ el a kormány, ha amikor felhatalmazást kér bizonyos tárgykörnek rendeleti úton való szabályozására, nem hivatkoznék kifejezetten arra is, itogy ez kiterjedhet magánjogi térre is, mert hiszen mindaz, ami rendelkezéseket a pénzforgalom terén kiad a kormány, az mélyen messze belevág a magánjogi viszonyokba. Nyilvánvaló tehát, hogy a 2. §-ra szükség volt az 1. § 2. bekezdése ellenére is, mert az 1. § 2. bekezdése csak jóváhagyja az eddig ki1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. 35 adott rendeleteket, tehát törvényesíti az addig törvénytelent és a felhatalmazást korlátozza ezeknek a rendeleteknek a lebontása, kiegészítése és módosítása tekintetében. De igazat fognak adni nekem a t. Felsőház jogászai, hogy kétségessé tették volna, vájjon abban a tárgykörben, amelyben kiadattak az eddigi rendeletek, kellett volna-e megmaradni vagy szabadott volna-e a módosítások terén ezen még túl is menni % (Vgy van! Ügy van!) Hogy az én felfogásom helyes, utalok a háború alatt kiadott különböző, a pénzforgalmat korlátozó és ehhez hasonló rendelkezésekre, amikor pedig a kivételes hatalomról szóló törvény felhatalmazása alapján járt el a kormány, mégis kétségessé tették a joggyakorlat során az ítélkező fórumok, vájjon ez ia felhatalmazás a magánjogi jogviszonyokra is kihatással lehet-e vagy sem (Szőke Gyula: Természetesen) és ezért kellett a háború alatt új törvényt is hozni, ameiy az e tekintetűén a kormánynak kétségessé vált jogkörét kétségtelenné tette. E tapasztalatok birtokában szükség volt a 2. $-ra, de szükség volt rá azért is, ihogy necsak azt mondjuk meg, hogy magánjogi és eljárási szabályokat kétségtelenül alkothat a kormány rendeletalkotási hatáskörében ebben a tárgykörben, de szükséges volt kifejezetten hangsúlyozni, hogy egyéb törvényhozási rendelkezéseket is tehet nemcsak abban a tárgykörben, amelyben eddig mozogtak rendeletei, mert hiszen az eddigi rendeletekben nincs benne az az egész anyag, amelyet a jövőben be kell vonni a rendeletalkotás t körébe, amikor a hitelélet rendjét, a valutával való visszaéléseket és az államháztartás egyensúlyát különböző rendelkezésekkel, amelyek rendes körülmények között a törvényhozás hatáskörébe tartoznak, szabályozni kell. Mindezeket egybevetve tehát világosan kellett beszélni, ez a világos beszéd azonban nem jelentheti semmi körülmények között korlátlan hatalomnak a kormány részére való átnyújtását és pedig azért nem, mert ez a felhatalmazás idöbelileg erősen korlátozva van kétszeresen is nemcsak azzal, hogy 1932. június 30-áig élhet ezzel a joggal a kormány, nanem azzal kezdődik a 2. §, hogy: «mindaddig, amíg ezen célok érdekében szükséges». (Gróf Széchenyi Aladár: Ez tovább tart!) tehát 1932. június 30-a előtt is megszűnik ez a felhatalmazás, ha ezek az állapotok megszűnnek. De korlátozva van a felhatalmazás tárgyilag is, korlátozva van egészen világosába hitelélet, a gazdasági élet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosítása körére. Soha nem gondolt a kormány másra, — az eredeti szövegben is úgy foglalt már állást — minthogy kizárólag ezen célok érdekében és nem e célokon túlmenően éljen és élhessen ezzel a felhatalmazással. Volt alkalma már a bizottságnak értesülnie arról, hogy tulajdonképpen az eredeti, a kormány által benyújtott javaslatban már benne belefoglaltatott «az e célok érdekében» való beszúrás, mely beszúrás alakjában jelenkezik tisztán sajtóhiba folytán a t. Ház előtt fekvő szövegben, mert ez egy sorozatos sajtóhiba eredménye és amikor az «e célok érdekében» belefoglaltatott a 2.^-ba, ebben kifejezésre jutott a ^ felhatalmazásnak tárgykörben való kellő korlátozása. ö excellenciája azután azt mondotta, hogy kár volt nem taxációval jönni, és mert nincs taxáció, ő egy kontra, egy negatív taxációt szeretne azzal biztosítani, hogy tulajdonképpen a kormány nyilatkozzék, hogy mire nem gondolt. E téren nem mehetünk odáig, hogy nega-