Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

36* Àz országgyűlés felsőházának U-ik ülése 1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. tív taxáció mellett foglaljunk állást és már eleve lemondjunk a lehetőségről,, amellyel élni kell, de ami az én tárcámat illeti, megnyugtathatom ő excelleneiáját. — ő említette ugyanis a bírói függetlenség és bizonyára az elmozdíthatatlanság és áthelyezhetetlenség kérdését —hogy ez nem az államháztartás rendjének kérdése, ez nem a hitelélet és gazdasági élet kérdése, ez alkotmányunknak egy nagy biztosítéka és soha nem is gondolt a kormány arra, hogy ilyen téren élhessen ezzel a felhatalmazással. Ezen a területen tehát az a jogállapot fog maradni, ami abban a bizonyos bírói függetlenségről szóló törvényben van, hogy tudniillik bekövetkezhetik a bírói áthelyezés, de csakis akkor, ha_ egy bíróság megszüntettetik, és az illető személyzet áthelyezéséről van szó. De ne kívánja ő excellenciája, hogy azokon az eseteken, amelyeket ő felsorolt, végigmenjek, hogy vájjon bekövetkezhetik-e ez alapon az eljárás vagy sem, mert belemennék abba a vágányba, hogy negatív taxációt * állítok fel; márpedig van-e szükség arra, hogy előre nem látott esetekre felhatalmazása legyen a kormánynak yagy nincs? Ha van szükség rá, akkor az előre nem látott eseteknek előrelátott kontúrjait sem lehet látni, ennek következtében azokat eleve lekötni, fixirozni és ezzel a mentés lehetőségeit megnehezíteni nem lehet sem törvényjavaslatnak, sem helyes törvénymagyarázatnak, sem ennek az igen bölcs Felsőháznak a célja. Ennek következtében azt tartom, hogy teljesen megnyugtathatja a t. Házat és az öszszes alkotmányos érzékkel és közjogi érzékkel rendelkezőket az a határozati javaslat, amelyhez a kormány ezennel hozzájárul, amelyet ő excellenciája térj esztett elő, mert hiszen az teljesen megfelel a kormány intenciójának is, hogy alkotmányunknak törvényen vagy szokásjogon alapuló szabályait rendeletileg ne módosíthassuk ezen rendelet alapján, se hatályon kívül ne helyezhessük. Erre sohasem gondolt a kormány, ez nem lehet célja ennek a törvényjavaslatnak sem. Ezzel semmiféle kormány nem élhet e törvényes felhatalmazás alapján, mert az előadottak szerint a jogi értelmezésből is az ellenkezője folyik, vagyis az, hogy időben és tárgykörben szigorúan korlátozva van az a jogkör, amelyet a kormány kapott. Ezen túlmenően egy lépést sem tehet a kormány, mert akkor nemcsak az alkotmányba ütközik, de éppen ennek a törvénynek rendelkezésébe is, amelynek 2. §-a azt is tanúsítja, hogy a kormány a maga teljes Őszinteségéről és az alkotmányhoz való ragaszkodásáról tett tanúbizonyságot, mikor belefoglalta. Mert ha eleve látjuk, hogy lesznek intézkedések, amelyeknél szükségrendeletre lesz szükség, ezt be nem venni és arra előre, amikor alkalom kínálkozik, felhatalmazást nem kérni, kevesebb alkotmányos érzékről tenne tanúbizonyságot, mint eleve kérni a felhatalmazást, kellőképpen korlátozva időben és tárgyban. T. Felsőház! Nem tettem nyilatkozatot arra, mert senki sem kifogásolta alapjában véve, sőt elfogadták általában, hogy mi a magyar alkotmánynak rendelkezései és szelleme ellenére kényszerhelyzetben éltünk, a szükségrendelet kibocsátásának nem jogával, hanem tényével. Noha senki kifogást nem tett, de éppen alkotmányos szempontból elismerem, hogy alkotmányunk nem ismeri a szükségrendeletet, de ez olyan hiány, melyet ma már világszerte éreznek. De e miatt ne tegyünk szemrehányást a mi alkotmányunknak és pedig azért ne, mert az írott alkotmányok szoktak ilyen modern szükségletekre provideálni, a történelmi alkotmányokban ilyen nincs, hanem a történelmi alkotmányokban precedensek hozzák létre az ilyen alkotmányváltozásokat. Utalhatok Sir Robert Pillre, akinek nevét egyik felszólaló mélyen t. felsőházi tag úr az előbb említette s aki az mondotta az angol viszonyokra vonatkozólag, hogy a kormányok mindig gyakorolni fogják e jogot, habár az alkotmány szerint nem is illeti meg őket, miután bíznak az emberek józan eszében, hogy a szükségrendelet kibocsátóit a parlament fel fogja menteni, ha meggyőződik a rendelet szükségességéről. Ez voit az eset a jelen helyzetben is. Én nagy megnyugvással látom, hogy úgy a Képviselőház, mint a Felsőház túlnyomó többsége és a magyar jogászvilág is tisztában volt vele, hogy mi nem precedenst akarunk teremteni, nem az alkotmánynyal akarunk szembeszállni és azon rést törni, hanem kényszerhelyzetben éltünk olyan ténynyel, amellyel a világ összes kormányai élnek, s amellyel nem a tételes jogok, hanem a közjogi tudomány elmélete szerint kellett, hogy éljünk, mert az elmélet szerint azért lett volna felelőssé tehető a kormány, ha szükség esetén, kényszerhelyzetben nem

1 él minden lehetőséggel, amellyel élhet. Ilyen körülmények között tisztelettel kérem, méltóztassék minden közjogi aggálytól eltekinteni s méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány az alkomány r keretei között mozog és méltóztassék úgy a második szakaszt a részletes vita során, mint az ahhoz az ő excellenciája által benyújtott és a kormány által elfogadott határozati javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: A miniszterelnök úr Ő excellenciája kíván szólani. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nagyméltóságú Etnök úr! Melyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon fejtegetések után, amelyeket a pénzügyminiszter úr és az igazságügyminiszter úr részéről méltóztattak hallani, tekintettel az előrehaladott időre, én tisztán arra szorítkozom» hogy a kormány nevében kijelentsem, hogy hozzájárulunk ablhoz a határozati javaslathoz, amelyet gróf Hadik János ő excellenciája nyújtott be és amely tisztázza a 2. §-nak azt a kontroverz kérdését, hogy mire ad az tulajdonképpen felhatalmazást a kormánynak, minthogy alkotmányjogi szempontból bizonyos aggály merült fel, hogy az adott felhatalmazás túlmesszemenő. Én azt hiszem, egyformán érdeke a kormánynak és a parlamentnek, Ihogy ez a kérdés tisztáztassék, és úgy állíttassanak oda a korimány szándékai és felhatalmazása, mint ahogy az erededetileg is szándokolva volt és amint az adatott. Én ehhez a kijelentéshez még csak egy szót kívánok fűzni, és ez az, hogy ez a felhatalmazás sohasem nyújthat semmiféle kormánynak alkalmat arra, hogy a parlamentet félretolja, sőt ellenkezőleg, abban a feltételezésben kéretett ez a felhatalmazás, hop^ annak mikénti gyakorlása tekintetében a parlament, az országgyűlés a maga ellenőrzési jogát kétszeres pontossággal gyakorolja. Mert parlamenti, illetőleg politikai felelőssége a kormánynak egy ilyen felhatalmazással kikapcsolva egyáltalában nincs, sőt ellenkezőleg, kétszeres erővel lép előtérbe, mert amennyiben a kormány a felhatalmazás rendjén jogkörével olyan módon élne a gazdasági téren, amely nem kívánatos a parlament többségének felfogása szempontjából, a parlament abban a percben összeül, és