Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

34 Az országgyűlés felsőházának U-ik ük zása terén, hogy ezzel se nagy országos érdekeket ne sértsünk, se pedig exisztenciákat ne semmisítsünk meg, hanem azt úgy vigyük keresztül, hogy lehetőleg kevés megrázkódtatással járjon. Azt méltóztatott mondani, hogy tartsuk együtt a Házat, majd a Ház határoz. Bocsánatot kérek, talán tizedik napja tárgyaljuk ezt a sürgős javaslatot, és ha még lett volna kétségem vagy valakinek lett volna kétsége az iránt, hogy lehet-e ilyen kérdéseket a plénumban tárgyalni, ez a vita mindenesetre az ellenkező nézetre terelte volna. (Üay van! Ügy van!) Mert amikor a mi házszabályaink és alkotmányos rendünk mellett csak 10—12 napon belül, akkor is csak nagy sürgetéssel és sürgősséggel lehet ezeket a kérdéseket letárgyalni, akkor azt hiszem, nem lehet erre a metódusra olyan intézkedéseket bízni, amelveket néha 24 óra alatt vagy még rövidebb idő alatt meg kell tenni. (Ügy van! Ügy van!) Ezenkívül nem kívánatos, hogy sokszor azok a rendelkezések, amelyeket teszünk, a nagy nyilvánosság előtt széles körben tárgyaltassanak, mert ezáltal a lelkiismeretlenebbek, akik előbbre helyezik a maguk érdekét az ország érdekénél, előre megtehetnék az ellenkező intézkedéseket- amelyekkel kilátszanak és lehetetlenné tennék annak a célnak elérését, amely célt a rendelkezésekkel el akarunk érni. Ezt nem lehet házszabályokkal, formákkal, nehéz összehívási formalitásokkal megterhelt alkotmányos apparátussal elvégezni, hanem csak egy országos bizottságe-al, amely gyorsan összejön, amelven a tárgyalás nem a nyilvánosság előtt folyik le, amelv nincs envnyire formákhoz kötve és amely bizottság egvütt ülhet, ha kell. az éjjeli órákig és még az éjjeli órákban is ki lehet adni a megfelelő rendelkezést. Nem tudom, micsoda diktatúrára való vágy vezette volna a kormányt, amikor ennek a javaslatnak megszavazását kérte. Ez, a kormánynak úgy is súlyos felelősségét még csalt növeli. Ha lett volna metódus arra. ho<r a törvényhozás határozataival megerősítve tegyünk intézkedéseket, tessék elhinni, hogy ezt a metódust választottuk volna, mert ez felelősségünket kisebbítette volna, ez a bizottság azonban csak megnyugtathat bennünket a. tervezett intézkedések jósága iránt, vagy rávihet, vagy visszatarthat bennünket bizonyos tervezett intézkedések megtételére, illetőleg megtételétől, de a felelősségünket nem csökkenti semmivel. Ez kifejezetten benne van magában a VÖTvénvbp-n, Felmerül az a kérdés, hogy tulajdonképpen mekkora az az államháztartási hiány, amelyre mi gondolunk. Ez az államháztartási hiány, ha a mai kénről akarok előrevetíteni, valószínűleg egy 50—60 millió köriili hiány lesz, amelyhez mindenesetre hozzá kell hogy vétessék az az összeg, amely egy esetleg felveendő únabb államkölcsön kamataiból áll elő. Ez a deficit nem olyan nagy. hogy kétségbe kellene esnünk miatta. Ezt a deficitet megelőzhetjük és meg is kell előznünk. Nem igazolásomul és nem is yíerasztaíásul. hanem az igazság alátámasztására hozom fel, hogy nem a kormány hibás politikája az, ami idevezetett, hogy az összes nagy- és kisállamok, amelyek mint kultúrállam ok szerepelnek Európában, államháztartásukban éppen ezen világgazdasági helyzetből kifolyólag jóformán mind deficittel küzdenek. T. Ház! A legnagyobb hiba, amit kritikában el lehet követni, nézetem szerint az, ha egy hosszabb rezsimet valaki utólag a bekövetkee 1931. évi augusztus hó U-én, kedden. zett események tudatában ítél meg, és azért hibáztatja, mert az nem tudta azt, ami évek múlva bekövetkezett. Ez az előrelátásnak, a nrofeciának olyan mértékét követeli meg epy kormánytól, amelyet sem attól a kormánytól, sem semmiféle más kormánytól megkövetelni nem lehet. Bizonyos, hogy utólag, visszamenőleg kritizálni, amint Ő excellenciája mondta, mindig sokkal könnyebb. (Gróf Széchenyi Aladár: Az biztos! De évekkel ezelőtt megmondtuk!) Bocsánatot kérek; mit méHóztatott évekkel ezelőtt megmondani? (Gróf Széchenyi Aladár: Figyelmeztettük a t. kormányt!) Kifogásolni méltóytatot* bizonyos költségvetési tételeket, gondolom abból a szempontból, hogy kulturális célokra mennek el és nem inkább állattenyésztési célokra. (Gróf Széchenyi Aladár: Azt is!) Kérdem, mit változtatna az mai bajainkon, ha nekünk kevesebb, nem tudom micsoda kultúrintézményünk volna, ellenben volna helyette egy más intézményünk, amelyet a t. felsőházi tag úr kívánni méltóztatott. (Gróf Széchenyi Aladár: Nem ez a fő!) Akik azt méltóztattak mondani, hogy általábanvéve túlméretezett a mi költségvetésünk (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van! Ezt mondtuk!) és ezt a túlméretezett költségvetést nem bírjuk el, azok ma több joggal rekriminálnak, de azok is csak akkor, ha azt is megmondják, hogy egészen biztosak abban, hogy ki tudtunk volna tartani ezen a helyen, ahogy kitartottunk mostanig, ha elmaradtak volna azok a beruházások, amelyeket diffikultálni méltóztattak. Bocsánatot kérek, t. Felsőház, én most nem fogok belemenni minden detailba, amit fel méltóztattak hozni; megvallom különben, semmi újat sem hallottam a felhozottakban, csak a régiek rekrimináltattak. Csupán két dologra vagyok bátor utalni, amelyek új'aibb jellegűek. Azt méltóztatnak mondani, hoígy a honvédelmi miniszter úr villákat vásárol Balatonföldváron. Ezeket a villákat azonban a honvédelmi minisztérium nyugdíjalapja vásárolta abból a célból, — amire való az az alap — hogy a tisztviselőiknek, illetőleg katonáknak nyara'ltatásáriól és gyógykezeléséről gondoskodás történhessék. Ez tehát egészen másképpen fest. mert így arra redukálódik a dolog, hogy Vájjon jó gondolat volt-e a pénzt odatenni s nem lett volna-e jobb máshová tenni s azt a villát, vagy a szomszéd villát megvenni. Ez a vásárlás nem az állam iköltségvetését terhelte, hanem azt az alapot, amelynek rendeltetése az ilyen célok szolgálata. Ami pedig ,ai megrendeléseket illeti, megnyúlta tíh atom a t. felsőházi taar urat, hogy az államháztartási helyzetre r való tekintettel semmi néven nevezendő úiabb megrendelés nem történik, most tehát csak azokat a munkáiatokat f oly táti á!k. amelyek már korábbi időpontban adattak ki s azokat is csak olyan mértékig, amelyre okvetlenül szükség van. Le kell ezt is szögeznem, mert nem hagyhatom szó nélkül azt az állítást, hogy ez a kormány ebben a nehéz helyzetben gondtalanul járt el és tovább is úgy él, mintha itt minden rendben volna, mintha világgazdasági bajok nem volnának. Nem, t. Ház, előre láttuk ezt és előre intézkedtünk is, de csak most jöttünk ia t. Ház elé. Hamarabb pedig nem jöhettünk, mert a Ház egyáltalában nem volt együtt. Bocsánatot kérek, de a t. Ház ökonómiája szempontjából sajnálatomra nem terjeszkedhetem ki olyan kérdésekre, amelyekre külön-