Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése visszhangjáról ma még bajos ítéletet mondani. ' Ha a kifejtésen kifogásolni valót akarnánk találni, az az lehet, hogy az egyoldalú intézkedések feltételeinek sorrendjét meg kellett volna fordítani és előtérbe helyezni a nemzet vitális érdekeit a külföldi hitelezőkkel való megállapodás elé. Az egyoldalú intézkedéseket, amelyekről a pénzügyminiszter úr szólt, nem jelölte meg közelebbről és feltételezem, hogy ezt nagyon tudatosan mellőzte. így tehát bárkinek, kül- és belföldinek fantáziájára bízta, hogy kijelentésébe mit kíván belemagyarázni. Készemről azt szeretném belemagyarázni, hogy: először is a hitelezők jogai elvileg érvényben maradnak, de másodszor hivatkozással arra, hogy pénzügyi és gazdasági végromlásunk máskép elkerülhetetlen, a transzferálást elvileg felfüggesztjük és az annuitások! felosztását kompenzációs alapon akként eszközölhetnek^ amilyen mértékben és időben a hitelezők hajlandók lennének leírásokat alkalmazni. Egy példát hozok fel. Ha a hitelezők követeléseikből 50%-ot hajlandók leírni, akkor a felfüggesztett annuitások törlesztését hosszabb időre, tegyük fel 30 évre osztanók fel, ha azonban 70^-75 %-ot írnánk le, akkor 15 évre és így tovább. Másrészt ugyanilyen (befolyással bírhatna a leírás időtartama, vagyis, ha 10 év alatt írnák le, kisebbek lennének a törlesztések, viszont ha 5 vagy 3 év alatt, akkor nagyobbak. A magyar kölcsönök zálogleveleinek árfolyamai szerintem bizonyítják, hogy leírásra igenis hajlandóság van. Harmadszor ezen elgondolás alapján a transzferálás alól felszabaduló összegeket az állam a hitelezők jogainak szemmeltartása mellett a belföldi vásárlóképesség fokozására fordítaná. Nem tartom magam elég illetékesnek, hogy ezt a rövid gondolatmenetet részletezzem, yagy hogy neki különösebb eredetiséget vindikáljak, de mindenesetre kizártnak tartom, hogy változást ne eszközöljünk a transzfermoratórium tekintetében a legrövidebb idő alatt. Kizártnak tartom, hogy a pénzügyminiszter úr kijelentését, amelyet a miniszterelnök úr tegnap megerősített, ne kövessék döntő lépések. Az egyik fontos aggály, amely az egyoldalú intézkedések ellen felhozható, az, hogy a példát a belföldi adós követhetné és hitelezőjével szemben szintén egyoldalú intézkedéseket léptetne életbe. Ez az aggály azonban csak akkor tetazetős, ha nem vagyunk tekintettel az egyoldalú intézkedés folyományára, tudniillik arra, hogy a belföldi adós helyzete ezáltal igen jelentékenyen javul. Ez kompenzálja szerintem a rossz példa hatását. A rossz példa a belföldi adósnak segítséget jelent és így megfosztja őt attól a jogcímtől, hogy ezenfelül még magán is segítsen. Viszont, hogy de facto segítsenek rajta, ahhoz valóban minden jogcím megvan. A második ellenvetés arra következtet, hogy külföldi pénzügyi hitelünk a fentemlített esetben végérvényesen megrendülne Erre ellenvetésképpen legyen szabad rámutatnom két példára, ahol az egyoldalú intézkedéseknek nem ez volt a következménye. Az egyik délamerikai nagyhatalom egy világhírű bank által nyújtott államkölcsön törlesztését rövid időre felfüggesztette, de azóta ugyanazzal a bankházzal ismét kölcsönfolyósítás i tárgyalásokban van. A legegyoldalúbb intézkedés az orosz szovjetköztársaság részéről történt, amikor a cári rezsim külföldi államadósságai elismerését kereken megtagadta. 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 413 Ennek dacára az ötéves terv leglényegesebb momentuma úgy a német, mint az amerikai magántőke gigantikus befektetéseiben keresendő. Végeredményben pedig rámutathatunk hazánk példájára is, ahol a forradalmak és a/ infláció pénzügyi zivatarai után a külföldi tőke olyan abundáns mértékben helyezkedettel, aminek megismétlése a jövőben bizony nem kívánatos. (Ügy van! Ügy van!) A második fontos probléma, amely kormányintézkedést igényel, a záloglevél-visszavásárlás engedélyezése. Úgy vagyok értesülve, hogy az idevágó kormányrendelet elkészült. Igen fontosnak tartom, hogy a rendelet minél előbb lásson napvilágot, (ügy van! Ügy van!) Félő ugyanis, hogy késés esetén a ma fennálló előnyös konjunktúra megszűnik. Hogy e konjunktúra kihasználása a legkülönbözőbb intézeteknek, közületeknek és magánérdekeltségeknek mekkora könnyítést jelentene, úgy hiszem, eléggé köztudomású, semhogy ezt külön ki kellene emelnem. A harmadik és talán legégetőbb kérdés a földteherrendezés, (Ügy van! Ügy van!) amelynek sürgetésére, még pedig igen erélyes sürgetésére készültem, de a miniszterelnök úr tegnapelőtti bejelentései teljesen megnyugtatóak és így csak arra a kérésre szorítkozom, hogy a rendelet megjelenését július l-ig feltétlenül tegye lehetővé, mert a visszamenőleges hatály éppen ebben az esetben a késedelmesség bélyegét hordaná magán. A kereskedelemügyi miniszter úrhoz egyrészt, — hivatalos intézkedés céljából — de gyáriparunk vezetőihez is címzek egy kérdést, amely az állástalan magyar mérnökök során van hivatva enyhíteni. Mindenekelőtt egy pár adattal legyen szabad szolgálnom. Ha az egész gyáriparban foglalkoztatottak összlétszámát veszem figyelembe, — tehát tisztviselőt és munkást egyaránt beleértve — akkor 244.642 alkalmazott között 4.819 az idegen, ami 2 százaléknál alig tesz ki többet. Ezt a percentet így általánosságban véve, nagynak egyáltalában nem lehet nevezni. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy az egyes iparágakban milyen percenttel vannak foglalkoztatva az idegenek, akkor hellyel-közzel megdöbbentő arányszámokat kapok. Lássuk például textiliparunkat, amely circa 46.000 embernek ad kenyeret. Ebben az iparban a pamut- és a gyapjúipart választhatjuk külön s a vonatkozó adatokat felsorakoztatva, itt a következő képet kapjuk: A pamutiparban 98 gyárvezető közül 30, tehát 31 százalék és 244 művezető közül 87, azaz 36 százalék, a gyapjúiparban pedig 69 gyárvezető közül 20, azaz 29 százalék és 114 művezetőből 58, azaz 51 százalék a nem magyar állampolgár. Ezek az adatok 'még megdöbbentőbbek akkor, ha figyelembe vesszük, hogy itt magasabb állásokról, nagyobb hatáskörről és természetesen jobb fizetésekről is van szó. Ezeket az adatokat látva, azt kell hinnünk, hogy az ilyen nagy percentben alkalmazott idegenek túlnyomó többsége magas műszaki képzettséggel rendelkezik és pótolhatatlan technikai tudásánál fogva nélkülözhetetlen, azonban nem így áll a dolog- Az országban 297 fonó- és szövőgyártelep van. Ezek vezetői közül mindöszsze 41, azaz 14 százalék rendelkezik csupán műszaki képzettséggel. Az egész textiliparban mindössze 61 mérnök áll alkalmazásban, ezek is többnyire a nagyobb gyárakban vannak elhelyezve és így a textilüzemeknek alig 10 százaléka áll mérnöki vezetés alatt. A 873 müve65*