Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

412 Az országgyűlés felsőházának 21. ülé. A válságos idők szükségessé teszik a statiszti­kai munka kibővítését, hiszen a rendeletterve­zetek és törvényjavaslatok igen fontos vonat­kozásokban statisztikai adatokon alapulnak. Például: a földreform adatai tudtommal még nincsenek teljes egészükben feldolgoznia, szint­ügy igen tanulságos következtetéseket lehetne levonni, ha a földbirtokmegoszlás arányszámai vidékenként és megyénként ismeretessé válná­nak. A honvédelmi tárca keretében kívánok fqg­, lalkozni a leszerelés kérdésével. T. Felsőház! Nagy Örömmel állapítom meg, hogy a magyar delegáció és annak élén gróf Apponyi Albert ő excellenciája igen nagy aktivitást és agili­tást fejt ki. Ö excellenciája patriarchális kora dacára rendkívüli szorgalommal és lelkiisme­retességgel mélyed bele a bonyolult problé­mába és Magyarország szava rajta keresztül súlynak és tekintélynek örvend. Illendőnek tartom e helyről ő excellenciájának ezeket az érdemeit kiemelni és őt ezért mélységes há­lámról biztosítani. (Elénk éljenzés.) A dunai államok gazdasági együttműködé­sére vonatkozó tervezetben Magyarország gaz­dasági egyenjogúsága vita tárgyát nem ké­pezi. Ebben precedenst látok, amely feljogosít minket arra a reményre, hogy a leszerelés kérdésében egyenjogúságunk szintén általáno­san elfogadtatik. A leszerelés tendenciájának alsó határt szab a biztonság, a sécurité elve. Belbiztonsági vonatkozásban helyeslendő is ez az elv, ameny­nyiben a belső rend fenntartására szükséges karhatalmi szervek létszámát egy bizonyos minimum alá nem engedi csökkenteni. Ennek az elvnek a békeszerződés alapján meg is fe­leltünk. Ezzel szemben azonban le kell szögez­nünk, hogy Magyarország békés szándékai nem találnak honorálást, ha tekintetbe vesszük a békeszerződésben megállapított katonai lét­számunkat az egyik, és szomszédaink 600.000-es békelétszámát a másik oldalon. Magyaror­szág külbiztonsága nem lehet kompenzációs tárgya annak, hogy békeszeretetünkről meg­győződjenek. A^ minimalizálás külbiztonsági vonatkozásban általános miliciarendszer esetén alkalmazható, amely rendszer megfelelőbb a zsoldos hadseregnél. Reményiem, helyesléssel találkozik annak megállapítása, hogy a magyar országgyűlés Felsőháza a magyar leszerelési delegáció fára­dozásait dícsérőleg méltányolja és legteljesebb mértékben a háta mögött áll s egyúttal annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a nagy­ihatalmak feladata annak iniciálása, hogy Kö­zépeurópában a katonai egyensúly létrejöjjön. (Helyeslés.) Külpolitikánk jelenleg a lausannei konfe­rencia jegyében áll és feléje minden európai állam, amelyben a gazdasági válság pusztítá­sai érezhetők, a legfeszültebb figyelemmel te­kint. Ez a konferencia hivatott megvitatni olyan problémákat, melyek legtöbbje részünkre abszolút exisztenciális, tehát fontosság dolgá­ban felülmúlja az eddigi hasonló nemzetközi összejöveteleket. Ez illlusztris konferencia el­nöki megnyitójában a brit birodalom, minisz­terelnöke a következő kijelentéseket tette: «Ünnepélyesen vállalt kötelezettségeket nem lehet egyoldalú megtagadással megszüntetni». Ezt az elvet senki sem akarja megtámadni, ezzel az elvvel szembenáll azonban annak szük­ségessége, hogy az olyan kötelezettségeket, me­lyek teljesíthetetleneknek bizonyultak, kölesö­1932. évi június hó 25-én, szombaton. nös megállapodás útján revideálják. A meg­állapodást kötő feleknek mindig készen kell lenniök arra, hogy tekintetbe vegyék a ténye­ket és a tények hatása alatt nemcsak azt kell megállapítani, vájjon a szerződések lehetetlen helyzetet teremtettek-e, hanem, hogy ezek a megállapodások gazdasági, pénzügyi és keres­kedelemügyi észszerűtlenségek következtében ahhoz a sajnálatos gazdasági állapothoz vezet­tek, amelyben a világ ma van. Igen hálásak lehetünk MacBonald minisz­terelnöknek ezért a nyilatkozatáért, amely a legünnepélyesebb keretek között hangzott el. Ha a «revízió» szó használata beszédjének ér­telmezésében csak gazdasági és pénzügyi vo­natkozású is, mindazonáltal vigasztaló momen­tum rejlik benne e vonatkozások magyar ré­szére is és határozottan okot látok optimiz­musra, ha vesszük a revízió szó használatát, mely azt jelenti, hogy a fogalom tért hódított, de főképpen azért, mert ebben a lausannei megnyitóbeszédben kiütközik az a jobb belátás, melyet úgy szeretnénk elnevezni: a kölcsönha­tás elvének elismerése; vagyis a másik sorsá­nak romlása az én jólétemet is megtámadja. Ez, t. Felsőház, szerintem az idézett nyilat­kozat lényege. S ha helyes e megállapítás, ak­kor a hangoztatott gazdasági és pénzügyi re­víziót szükségszerűen követni fogja a revízió elvének tágabb alkalmazása. A külügyminisz­ter úrnak tehát fokozott éberséggel kell őrköd­nie, nehogy elmulasszuk a jövőben a fellő pil­lanatot, a megfelelő alkalmat és módot, hogy a revíziós elv karrierjébe kapcsolódjunk. Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen tisztelt Felsőház! Tekintettel az idő előrehaladottsá­gára, azt kérem, hogy a délutáni ülés folya­mán folytathassam fejtegetéseimet. (Helyes­lés.) Elnök: Az idő előrehaladván, délután négy órakor folytatjuk az ülést, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Albrecht királyi herceg ő fenségét illeti folytatólagosan a szó. Albrecht királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök "Cr! Tisztelt Felsőház! (Halljuk! Hall­juk!) Az államügyek és gondok gócpontjában a pénzügyi kérdések állanak, amelyek közül há­rom kimagasló problémával kívánok foglal­kozni, még pedig a transzfermoratóriummal, a jelzálog visszavásárlással és a földteherrende­zéssel. Mindhárom problémának egy főkelléke van: az időnyerés! Ha az időnyerés szempontjából vizsgáljuk az első problémát, a transzif erőn oratóriumot, akkor felvetődik) az a kérdés, vájjon meddig tartható fenn ez az ideiglenes intézkedés, anél­kül, hogy továbblétezése időnyereség helyett időveszteséget jelentsen*? Az időveszteség mé­rője gazdasági és pénzügyi erőink hanyatlásá­nak tempója, míg az időnyereség hitelezőink belátásának fokozódása. E kettő közti közép­megoldást jelentette a transzfermoratórium. Ez félévvel ezelőtt volt. Közben a hitelezők belátása közeledett ugyan az ellenétes állás­pontok fele útjához, de gazdasági és pénzügyi erőink hanyatlása folytán a távolság ugyanaz maradt, ha nem növekedett. Ennek az. eltoló­dásnak a pénzügyminiszter úr a iminapjában a Képvisedőházban kifejezést is adott ismeretes kijelentésével. A pénzügyminiszter úr nyilatkozatának belföldi hatása kedvező volt, míg külföldi

Next

/
Oldalképek
Tartalom