Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése Ha kellő védelem és kellő támogatás lett volna, akkor az anyagi eszközöket is könnyen elő tudtuk volna erre állítani, hiszen ennek módját három évvel ezelőtt egy igen terjedel­mes felszólalásomban már részletesen és szám­szerűen mutattam be itt a t- Felsőháznak, azon­ban, sajnos, minden siker nélkül. Az erdő sza­porítása volna tehát a termelés átszervezésére a legelső és leghelyesebb lépés, mert azt ter­meinők, amire nekünk idehaza szükségünk van, ahelyett, hogy ezt külföldről nagy pénz­áldozatokkal hoznánk be és ezáltal már ma is igen lényeges munkaalkalmakat tudnánk nyúj­tani ezer és ezer embernek. Kérdezem: érdemes-e a mai mezőgazdasági világválságban mezőgazdasági erőszakkal mű­velés alatt tartani olyan területeket, amelyek arra nem alkalmasak, amelyek csak kivételes években adhatják vissza a reájuk fordított munkát ós költséget, azért, hogy még több el­adatlan mezőgazdasági produktumunk legyen, amely még jobban fogja ezeknek piacát terhel­ni, amivel szemben vígan hozzuk be a kül­földi fát. Azt a fát, amelyet idehaza tudnánk előállítani saját földjeinken és amellyel ki tudnánk szorítani a külföldi termeivényeket. Hiszen elsősorban mindenkinek azt kell előállítania, ami neki kell, mi azonban meg­fordítva csináljuk. Nyakra-főre termelünk oly mezőgazdasági termeivényeket, amelyeket nem tudnnk elhelyezni és amelyek elhelyezésére kormányzatunknak súlyos politikai és gazda­sági áldozatokat kell hoznia, a másik oldalon pedig behozzuk külföldről azokat a termelyé­nyeket, amelyeket idehaza is elő tudnánk ál­lítani és ennek fejében mázsaszámra visszük ki a pénzt a kis entente államaiba. Ez a gaz­dasági rendszer beteg és ezen okvetlenül sür­gősen segíteni kell. Sajnos azonban nem látom erre a komoly elhatározást a kormány részé­ről. Mert az alföld-fásítási költségvetés úgy szólván teljesen töröltetett a költségvetésből­Igen kérem a t. kormányt, okvetlenül revi­deálja ezt a hibás állásfoglalását, amely a leg­komolyabb veszedelmekkel járhat nemzetgaz­daságunkra. Mert a magyar közgazdaság tes­tén a fakéirdés vérző seb, amely állandóan gyengíti a már úgy is vérszegény szervezetet és könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy azt végnusztulásba sodorja. Ezeket voltam bátor az igen t. kormány figyelmébe ajánlani. Bízva abban a magas er­kölcsi felfogásban, abban a nagy lelkiisme­retben és önzetlen hazafiságban, amellyel a miniszterelnök úr a legnehezebb időkben vette át az ország vezetését, a költségvetést elfogadom. (Él^nk helyeslés, taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Albrecht kirá­lyi herceg ő fensége! Albrecht kir. herceg; Nagyméltóságú El­nök úr! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint a Felsőház legfiatalabb tagja szólalok fel, mégpedig első ízben a magyar törvényhozás színe előtt. Ennélfogva felszólalásom elé rö­vid bevezetést fűzök. Sokáig töprengtem azon, vájjon továbbra is passzivitásban maradjak-e, de tekintettel a válságos időkre, úgy érzem, hogy hazafias kötelesség az aktivitás, a közre­működés, a bekapcsolódás- Ez azonban csak azon komoly megfontolás alapján történhetik, hogy minél kritikusabb hazánk helyzete, an­nál fontosabb szerep jut a törvényhozásnak a nemzet életmegnyilvánulásaiban, annál foko­zottabb felelősségi terheli működését. E inű­FELSŐHAZI NAPLÓ I. 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 411 ködésnek különösen most az együttműködés jellegével kell rendelkeznie, amely a nemzeti erők összefogását lehetővé teszi. A kritika nemcsak törvényhozói jog, de kötelesség is, amely nem szolgálhatja, az egyéni ambíció, feltűnési viszketeg és a publi­citási hiúság kielégítését. Ebben a szellemben kívánom szerény felszólalásomat megtartani, s kérem a t. Felsőházat, méltassa figyelemre fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő költségvetés kiadásai 72 és 85-5 milliónyi csökkentést mutatnak ki az előző évi előirányzattal szemben. Az adott viszonyok között igen (nagy teljesítménynek kell tekinteni ilyen nagyfokú csökkentést, s az egész kormányt, kiváltképpen a pénzügy­miniszter urat ezért csak őszinte elismerés illeti. .Ha a bevételi részt tekintjük, megállapít­hatjuk, hogy a lecsökkenés tényével szemben egy sperativum áll, egy kilátásbavett opti­mum, melynek bekövetkezéséhez, sajnos, kevés remény fűződik. Meddő dolognak tartom a megnyilvánuló optimizmust, mely szerint csak 158 millió ösz­szegre rúgna az állami összbevétel csökkenése, a kormány hibájául felróni, mert nem tételez­hető fel, hogy a kormány kevésbé lenne tisztá­ban a pénzügyi és gazdasági erők állandó ha­nyatlásával, mint bárki más. Sőt >azt sem hely­telenítem, hogy a kormánynyilatkozatok e ter kintetben ragaszkodnak ahihoz, hogy a bevételi előirányzat realitása kétségtelen, s elismerem. hogy jogos optimizmus hirdetése még akkor is helyes eljárás, ha annak bekövetkezése két­séges. A pszichológiai hatások azonban nemcsak ebben az egv vonatkozásban 1 keresendők, de vé­gig az egész gazdasági életen. Mielőtt az egyes tárcák költségvetésére áttérnék, rá kívánok mutatni — teljes általánosságban — az állami üzemek gyűjtőnév alatt foglalt különböző költ­ségvetési címekre. Meg kell különböztetni: forgalmi célokat szolgáló üzemeket — értvén ez alatt postát, tá­virdát, távbeszélőt, államvasutat — és a terme­lési célokat szolgáló állami gyárakat, erdő- és mezőgazdasági birtokokat, továbbá az állami kőszénbányákat. Míg a forgalmi célokat szolgáló üzemeket magánkonkurrencia nélkül az állam kezeli, ad­dig az állami gyárak, bányák és birtokok bele­nyúlnak a magántermelés területébe. Míg telhái az egyik oldalon lebonyolítási eszközöket bocsát az állam a publikum rendelkezésére, addig a másikon üzletemberi mivoltában mutatkozik, úgyszólván a publikum közé ül. Habár meggyőződésem, hogy a közgazdaság jövő fejlődése az állam beavatkozásának foko­zását fogja jelenteni, mégis ez az állami és magánüzemek közötti versenyt ki fogyja zárni. És amint természetesen az eredetileg magán­érdekeltségű forgalmi eszközök már a Iháború előtt állami kezelésbe vétettek, úgy biztos va­gyok, hogy be fog következni egy preciz elhatá­rolás az állami és magángazdaság területei közt. Nem helyeselhető tehát a produkció terén az állam és magángazdaság közti tisztázatlan helyzet és ennek illusztrálását látom abban iá kérdésben, vájjon az a 22 millió, amivel az ál­lami termelő üzemek bevételei csökkennek, a magángazdálkodás bevételei közt szerepel-e? T. Felsőház! Rátérve az egyes tárcák költ­ségvetésére, mindenekelőtt a miniszterelnökség hatáskörébe tartozó Központi Statisztikai Hiva­talra vonatkozóan volna megjegyezni valóm. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom