Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

408 Az országgyűlés felsőházának 21. üléi a filléres gyorsvonatot, melynek intézményét természetesen továbbra is fenn szándékozom tartani. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! További fejtegetéseimmel nem akarom már a Felsőház szíves türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy nagyjában minden kérdésre megfeleltem, talán tovább is tartott beszédem, mint szerettem volna. Még csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy Hadik ő excellenciájának azt a határozati javaslatát, hogy azon kartellvállalatokról, amelyekben az állam iparvállalatai, avagy általában vállalatai résztvesznek, kimutatást terjesszen elő a kormány, intenciójában felettébb helyeslem, annyira, hogy mikor a miniszteri széket elfoglaltam, azonnal rendeletet adtam ki, hogy az államvasúti gépgyár az Összes kartellekből vonuljon ki; azonban magát a javaslatot mégsem fogadhatom el, mert a kartelitörvény megtilja ezeknek) az adatoknak nyilvánosságra hozatalát. Az intenciót azonban helyeslem és meg is fogom valósítani. Ezzel végére is értem fejtegetéseimnek. Nem mondhattam el mindent és tudom, hogyha elmondhattam volna is mindent, az eredmények akkor sem lennének kielégítők. En tudom legjobban, hogy milyen sok teendő van még. De aki az eredményeket helyesen akarja értékelni, annak arányba kell állítania azokat a rendelkezésre álló idő, és a rendelkezésre álló eszközök mennyiségével és lehetőségével. Ha már most akár az idő rövidsége, — hiszen 10 hónapos kormányzásról van szó — akar az eszközök elégtelensége miatt, — miután egy súlyos pénzügyi válságban vagyunk — akár pedig az én csekély személyem fogyatékosságában rejlő okok miatt nem tudtam elérni annyit, amennyi kielégítheti a mélyen t. felsőházat, azt nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a legbecsületesebb; •meggyőződéssé}, fáradtságot, nem ismerve, személyi és pártpolitikai tekinteteket sohasem nézve, igyekeztem a legjobb szándékkal szolgálni a rámbízott jontos célokat. (Taps.) Ha a mélyen t. Felsőház ebben a meggyőződésben van és bizalommal viseltetik csekély személyem iránt, akkor kérem, _ méltóztassék tárcám költségvetését elfogadni. (Hosszantartó tavs és helyeslés a Ház minden oldalán. — Gróf Hadik János szólásra jelentkezik.) ^}^

: Gr

?î Hadik János ő nagyméltóságat illeti a szo! ^ ,^S4í

k Jállo

s sróí: Nagyméltóságú Elnök Ur! Melyen t. Felsőház! Nem. áll jogomban most a kereskedelmi miniszter úrnak itt elhangzott nagyon érdekes beszédjére általában reflektálni, most csak azért voltam bátor felszólalni, mert szó volt arról az indítványról, melyet én voltam bátor előterjeszteni. Őszintén bevallom, hogy figyelmemet elkerülte az a körülmény, hogy az az indítvány, amelyet én két évvel ezelőtt tettem s amelyet a Felsőház egyhangúlag elfogadott, előbb történt, mint a kartelltörvény és annak végrehajtási utasítása létrejött. A kartelltörvény 4. §-a tényleg, amint legutóbb meggyőződtem, lehetetlenné teszi, hogy a kormány ennek a kívánságnak eleget tegyen. Miután pedig én lehetetlen dolgot sohasem szoktam kérni, ennek következtében visszavonom indítványomat, de csak azért vonhatom vissza egyszerűen minden szó nélkül, mert a kereskedelemügyi miniszter úr kijelentette, hogy ő az állam érdekeltségeit a kartellekből egyáltalában kifogja 1932. évi június hó 25-én, szombaton. vonni, és miután bízom abban, hogy ezt a nyilatkozatát és szándékát teljesíteni fogja, ennek következtében legalább atekintetben vagyok megnyugtatva, hogy a kormány az egyes állami üzemeknek a kartellekben való részvétele útján nem fogja tovább erősíteni a kartelleket. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik báró Waldbott Kelemen ő méltósága. Waldbott Kelemen báró: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, mindannyiunkat gondolkodóba ejthetnek az állami költségvetés bírálatánál itt elhangzott komoly hozzászólások és mindannyian átérezzük azt a felelősségteljes erkölcsi kötelességet, amely nem enged átsiklani még azokon a részletkérdéseken sem, amelyek esetleg alkalmat szolgáltatnának a kedvezőtlen gazdasági helyzet részbeni gyógyítására. Kormányozni annyit jelent, mint előrelátni. Ha ez igaz, szembe kell szállni a rideg tényállással és fel kell vetni a kérdést: megtörtént-e és megtörténik-e legalább most minden, ami a beteg gazdasági helyzet gyógyítás sara okvetlenül szükségesnek látszik, nem kerülte-e el a kormányzat, vagy törvényhozás figyelmét több olyan részletkérdés, amely látszólag alárendelt jelentőségű, valójában azonban számottevő súllyal bír egész nemzetgazdaságunkra. Tisztában vagyok azzal, hogy a gazdasági válság nemcsak egyedül Magyarországot érinti, hanem az egész világot egy eddig még nem észlelt gazdasági katasztrófával veszélyezteti. Nem akarok most a világgazdasági problémák tanulmányozásával foglalkozni, azonban a hazánkat ^ legközelebbről és speciálisan érintő egynéhány gazdasági kérdésre szeretnék ez alkalommal rávilágítani és talán sikerül nekünk megtalálnunk az utat, amelyen haladva mégis egy jó darabbal kifélébb tudnók tolni gazdaságunk lejtőre került szekerét a fenyegető posványból. Ha bajainkat gyökeresen akarjuk gyógyítani, akkor kutatnunk kell, hogy hol gyökeredzik nálunk a baj. A felelet rövid, Magyarország kimondottan agrárállam, teljes egészében az őstermelésre van bazirozva, az őstermelésen fekszik a gazdasági súly és hu az őstermelés egyensúlya meginog, akkor meginog egyúttal az államháztartás egyensúlya is. Őstermelésünk válsága három főrnomentumból származik. Először az őstermelésnek, illetőleg a földbirtoknak lehetetlen kamatok melletti eladósodásából, másodszor termeivényeink értékesítésének nehézségeiből, harmadszor az iparcikkeknek ezzel szemben fennálló drágaságából. Az első problémához a vita folyamán már annyian felszólaltak és annyi eszme merült fel ennek gyógyításáról, hogy nem kívánok részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak általánosságban akarok kifejezést adni annak <a nézetemnek és meggyőződésemnek, hogy ezt a problémát sürgősen és okvetlenül, minden mellékérdeket félretéve, meg kell oldani, ha nemzetgazdaságunkat a teljes tönkremenéstől meg akarjuk menteni. Nemcsak a magyar agrártársadalom, hanem a magyar állam és magvar nemzet érdeke parancsolóan követeli azt, hogy ebben a válságban, amely egyformán veszélyezteti az ország minden exisztenciáját, amely tehát egy nemzeti katasztrófát jelent. ezeket a kiszámíthatatlan veszteségeket, amelyeket a terményárak lezuhanása, a föld érté-