Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

396 Az országgyűlés felsőházának 21. ülése leg akadályozva van a megjelenésben? Bár arra nincs kötelezve, de nem akarván elhanyagolni ezt a közfunkciót, maga helyett szabályszerű meghatalmazással helyettesítő ügyvédet küld, a bíróság azt mondja, hogy a házasságvédői tisztséggel megbízott ügyvéd helyettest nem állíthat és azt egyszerűen elutasítja. (Dr. Pap József: Ez nem helyes!) Bocsánatot kérek, ez már nem a köz érdekében van! Ha a házasságvédői tisztséggel megbízott ügyvéd lelkiismeretbeli kötelességének tartja, hogy akkor, amikor 90%-ában a házassági pereknek házasságvédői tisztségéből soha egy fillért nem lát, mégis helyettest állítson, ugyanúgy, mint ez a gondnoksági ügyekben is szokás, akkor a bíróság ne mondja, hogy nincs joga helyettest állítani, mert a házasságvédőnek és az ügygondnoknak ugyanolyan jogai vannak, mint amelyek az ügyvédnek vannak a perrendtartásban biztosítva. Arra kérem tehát az igazságügyminiszter urat, hogy felügyeleti jogánál fogva, szüntesse meg ezt az abuzust. Rá akarok mutatni arra, hogy a törvényhozás az utóbbi időkben nem munkaalkalmakat adott az ügyvédeknek, hanem inkább munkaterületeket vett el tőlük, ami által ezek megélhetési lehetőségét csak megnehezítette. Ezeket a munkaterületeket kell visszaadni az ügyvédeknek, és a munkaalkalmakat szaporítani ott, ahol arra szükség van. Különösen súlyos panaszát képezi az ügyvédeknek az 1920:XXXVI. te. alapján kifejlődött az a gyakorlat, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság által adott engedély alapján működő ingatlanügynökök a szerződésírásoknak^ 90%-át magukhoz ragadják és a telekkönyvi átírásokat és munkákat is ezek az ingatlanügynökök, akik minden jogi képesítés nélkül vannak, gyakorolják. Érdemes megemlíteni, hogy milyen feltételeket kötnek ki ezek az ingatlanügynökök. Megbízást kérnek a féltől, hogy az eladni szánt ingatlan eladását közvetíthessék. A feltételek között szerepel, hogy az eladó megbízó a vételösszeg után 2%-ot fizet az ügynöknek, de ugyanezt köti ki az ingatlanügynök a vevővel, az ellenféllel szemben is és az ugyancsak 2%-ot fizet. Benne van ezekben a megbízási feltételekben az is, hogy ez a megbízás 1—2—3 esztendei időtartamra szól és ez idő alatt a megbízás visszavonhatatlan, illetőleg ha az eladást bárki más közvetíti is, az ingatlanügynök a visszavonhatatlan megbízás folytán a 2%-ot akkor is jogosult az eladótól beszedni. Hozzáteszi azonban, hogy a szerződés írását és a telekkönyvi bekebelezést ingyen végzem! Engedelmet kérek, hol van az az ügyvéd, aki egy közönséges adásvételi szerződés megírásáért és telekkönyvi bekebelezésért 2%-nál magasabb jutalékot merne kérni? Sőt, merem mondani, hogy nem kér 1%-ot sem. hanem sokszor fél százalékkal megelégszik. Bocsánatot kérek, amikor a Földbirtokrendező Bíróság az ügyvédek jogterületébe ilyen ingatlanügynököket beenged, ez egyenesen merénylet a mai időkben a közgazdasági élet ellen. Az ingatlanügynökök ilynemű tevékenységének megszüntetését határozottan kérjük. Itt is munkaalkalom kínálkoznék az ügyvédség részére. A másik terület, ahol az ügyvédség részére munkaalkalom volna teremthető, ott van, hogy meg kell szüntetni a községi jegyzők magánmunkáit, főként az adásvételi szerződéseknél, osztályos egyezségi szerződéseknél és telekkönyvi átírásoknál. Mégis csak elképzelhetetlen, hogy a községi jegyzők ilyen szerződéseket állíthassanak ki, akik mint községi jegy1932. évi június hó 25-én, szombaton. • zŐk értékbizonyítványokat és becslési bizonyítványokat is adnak és kötelesek kiállítani ugyanarra az adásvételi ügyletre vonatkozólag, továbbá a községi lakossággal szemben gyakorolják az adókivetés jogát is és más közfunkciókat. Lehetetlen tehát, hogy ugyanakkor magánmunkálatot díjazásért vállalhassanak ugyanannak a községnek a lakosságától. Itt bizonyos összeférhetetlenség van a közszolgálati etika szempontjából is, mert hiszen nyilvánvaló, hogy annak a községnek a lakosai legnagyobb részben nem is mernek máshoz menni, mint a községi jegyzőhöz, mert félnek, hogy különben másutt nagyon sokszorosan megadják az árát annak, hogy elmellőzték a községi jegyzőt. Tessék államosítani a községi jegyzőket, amint ezt Balás Barna igen t. felsőházi tag úr egyik beszédében követelte, mert, úgymond, lehetetlen helyzet az, hogy a jegyzőknek alig ad az állam vagy a község fizetést, ezáltal megélhetésüket lehetetlenné teszi és így rászorítja őket a magánmunklálatok végzésére, hogy azokból próbáljanak megélni. Tessék tehát a községi jegyzőket államosítani, ez a köz érdekében van, viszont így az ügyvédség is megélhetéshez és munkaalkalomhoz jut. Rá kell mutatnom itt arra a körülményre is, hogy a végrehajtásokkal kapcsolatosan felmerülő költségek általános felzúdulást okoznak. Ez igaz, ennek azonban jelentéktelen részét képezi legtöbbször, különösen kisemberekkel szemben, az ügyvédnek a munkája, mert hiszen 100 vagy 200 pengőn aluli ügyeknél ügyvédi közbenjárásra díj nincs is! Horribilis magasak el

1 énben a végrehajtók díjai. Méltóztassanak elképzelni, hogy olyan nagykiterjedésű határral bíró városban, mint Szeged városa, ahol 40—50 k'ilomét3rre van a határszéle a központtól, ha az a végrehajtó kimegy autóval egy szerencsétlen kis adóshoz, akinek, mondjuk, 100—150 pengő tartozása van, ebben az esetben a végrehajtó díja az autófuvarral együtt felmegy 80—100 pengőig is, ami tönkreteszi azt a szerencsétlen kis embert. A helyzet pedig az, hogy ilyen végrehajtások ezrével és ezrével vannak és ezek valósággal közgazdasági veszedelmet képeznek. Tessék a bírói végrehajtókat államosítani és az esetleg befolyó díjak az állampénztárt illessék; mondhatom, hogy akkor annak az 'összegnek egyötödrészéből el lehet adminisztrálni ezeket a bírói végrehajtási munkákat, amenyibe kerül ez most annak a szerencsétlen kis adósnak. Sérelmes az ügyvédi karr törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény intézkedései alapján kiadott bélyeg- és illetékrendelet, valamint az az intézkedés is, hogy ezeket a bélyegilletékeket, valamint végrehajtási költségeket és díjakat is az ügyvédek kötelesek előlegezni. Hogy ez milyen sérelmet foglal magában, annak illusztrálására szolgál a szolnoki ügyvédi kamara által tartott értekezletből kiadott határozat és kommentár. Az mondja, hogy ez a szabályozás, amely- az illetménytörvényre vonatkozik, elsősorban nem is annyira ügyvédi, mint általános érdekű. Különleges ügyvédi érdekűvé válik azáltal, hogy a törvénykezési illetékeket Ausztriában és Magyarországon, de csakis ebben a két államban, mert sehol másutt a világon nem így történik, az ügyvédnek kell előlegezni és leróni, sőt az ügyvéd felelős a közreműködése mellett létrejött szerződések és okiratok illetékeiért is. Ez a rendszer a Bach-korszaknak a maradványa, amelynek semmiféle igazsága és logi-