Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

™ Az országgyűlés' felsőházának 21. ülése Magyarországon az ügyvédség tekintélye soha nem volt ennyire megnyirbálva. Itt mindenkor közbecsülésben állottak tevékenységük révén, és mindazok, akik ügyvédi pályán voltak, ha nem voltak is nemes emberek, de honorácioroknak tekinttettek és ezeknek minden előjogait élvezték. Azt hiszem tehát, hogy a mostani ellenszenv, amely részben mesterségesen is szítta tik, csak a mostani lehetetlen, válságos gazdasági helyzet folyománya, csak ideiglenes, amely mihamarább meg fog szűnni. Ha, mondom, szórványosan merülnek is fel kifogásolható esetek, az ügyvédi kamara minden egyes esetben, amikor ilyen eset tudomására jut, a fegyelmi bíróság útján példás megtorló ítélkezést gyakorol. Az ügyvédség irányában való ellenszenvre tehát egyáltalában nincsen ok. Legyen szabad rámutatnom az igazságügyi tárcával és a belügyi tárcával kapcsolatosan arra, Ibogy az 1929. évi XXX. te. behozta az u. n. gyakorlati közigazgatási vizsgát. A IX. fizetési osztályban és az ennél magasabb fizetési osztályokban a jogi képesítéshez kötött állásokba csak azt lehet kinevezni ezen törvénycikk szerint, aki a jogi doktorátus megszerzése után legalább három esztendei közigazgatási gyakorlatot kimutat és azt követőleg a gyakorlati közigazgatási vizsgát is leteszi. Természetes dolog, hogy helyes a törvénynek ez az intenciója, mert a közigazgatási fogalmazói kar szelekcióját, annak nagyobbfokű képzését, tanulását tényleg biztosítja. Ennek a törvénynek azonban van céltévesztő rendelkezése bizonyos irányban, úgyhogy ezt szerintem sürgősen módosítani kell, amire itt van az alkalom most, amikor a közigazgatás racionializálásáról szóló törvényjiavaslat beterjesztés alatt áll. A törvény ugyanis nem menti fel ennek a gyakorlati közigazgatási vizsgának letétele alól még azokat sem, akik egységes bírói és ügyvédi oklevéllel bírnak. Erre pedig semmi szükség nincsen, még pedig azért nincs, mert aki bírói és ügyvédi oklevéllel bír, az már szigorlatozott azokból a tárgyakból, amelyek az elméleti és gyakorlati közigazgatási vizsga tárgyai, közjogból, közigazgatási jogból, pénzügyi jogból, a szigorlatokat már letette, hiszen ezek az ügyvédi vizsgának szintén tárgyai. Ha már most figyelemhevesszük azt, hogy azok, akik egységes ügyvédi és bírói oklevéllel bírnak, mint arbiterek. a közigazgatási ügyek legmagasabb elbírálásában résztvehetnek és tényleg részt is vesznek, egyáltalában nincsen szükség arra, hogy őket ilyen gyakorlati közigazgatási vizsga letételére kényszerítsék és ezért én ennek hatályon kívül való helyezését kérem. Ä közigazgatás racionalizálásával kapcsolatban a belügyminiszter úr ő excellenciája a Képviselőházban bejelentette, hogy a fellebbezési fórumokat csökkentik és harmadfokon csak — birtokonkívüli — panaszjogot enged meg. Ez az intézkedés szerintem jogbizonytalanságot fog eredményezni, mert az ügyek legnagyobb részét elvonja a legfelsőbb fok elbírálásától jogi kérdésekben is, de a legtöbbször ténykérdésekben. Az ügyeknek ilyen módon való elintézésével azonban maguk az ügyek is szenvednek, mert a másodfokú határozattal meg nem elégedő fél nyilvánvaló, hogy mindig fog élni a felügyeleti panasszal. Most már akár jogos a panasz, akár jogtalan, a harmadik foknak ezzel foglalkoznia kell, át kell neki azt tanulmányoznia. Ha pedig ez így van, közérdekből való, hogy érdemben is felülvizsgálja az ügyet, mert hiszen, ha a harmadfokú közigazgatási FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 395 hatóság látja, hogy a panasszal élő félnek érdemben igaza van, akkor még a jogszabály ellenére is meg kell keresnie a módját annak, hogy miként tudjon segíteni ezen a téren. Ha pedig csak panaszjogot enged meg, vagyis a jog kérdésében enged csak felülvizsgálati jo-" got, akkor sokszor a jogszabályok tekintetében valami kiterjesztő magyarázattal is kell élni a harmadfokú hatóságnak, hogy a jogsérelmet szenvedett félen valamiképpen segítsen. Szerintem tehát ez a tervezet, a harmadfokú panaszjognak ilyen értelemben való megteremtése tényileg helytelen és a közérdekkel is ellentétben áll. Sürgősnek tartom a közigazgatási alsófokú bíróságnak felállítását. Ide kellene sorolni mindazokat az ügyeket, amelyek valami egyéni jogosítvánnyal kapcsolatosak, például az iparjogosítványokkal kapcsolatos panaszokat, az árvaszéki ügyeket és hasonlókat, a legfelsőbb bíróságnál pedig csak a legfontosabb, állampolitikai jelentőségű ügyeket kellene meghagyni. Felemlítem itt az országban ezidőszerint még fennálló vízumkényszert. Az idegenforgalom fellendítése^ az ország vitális érdeke. ennek nagy akadálya a vízumkényszer. Az összes nyugati államokban el van törölve a vízum, csak Magyarországon és a Balkán-Államokban nincsen és természetes dolog, hogy a magyar állampolgártól a viszonosság alapján vízumot követelnek. Amit tehát a kincstár a vízumkényszer címén a felektől bevesz, amenynyi fiskális jövedelemhez hozzájut, azt a magyar állampolgárok sokszorosan, esetleg tízszeresen is megfizetik saját pénzükkel a külföldi államokban. Az idegenforgalomnak ezt .a korlátozó akadályát tehát haladéktalanul meg kell szüntetni. Az idegenforgalom érdekében szükség volna olcsó és tiszta szállodák létesítéséről is gondoskodni és gondoskodni kellene olcsó vasúti jegyekről is. Fürdőhelyeinket, még pedig elsősorban a balatoni fürdőhelyeket közművekkel kellene ellátni. Itt elsősorban a balatoni fürdőkre gondolok, amelyeket vízvezetékkel, csatornákkal kellene ellátni, hogy az a külföldi, aki idejön a magyar fürdőre, lássa, hogy európai kultúrhelyen van és nem kénytelen mindezeket nélkülözni. A jogi oktatás reformjával kapcsolatban a magam részéről nem értek teljesen egyet dr. Pap József ő méltóságával, aki a jogi^ doktorátus fenntartását feltétlenül szükségesnek tartja. En itt a magam részéről hajlandó volnék elfogadni azt, hogy a mostani szigorlatok letétele mellett csak jogi diploma adassék ki. vagyis azzal, hogy a jogi doktorátus eltöröltetnék, a nívó ne süllyesztessék le, ellenben a doktorátus megszerzése legalább 4—5 esztendeig elméleti munkálkodástól és gyakorlati praxistól tétessék függővé, hogy a doktorátusi cím megfelelő súlya biztosítva legyen. Az igazságügyminiszter úr a házasságjoggal kapcsolatban nagy súlyt helyez arra, hogy a könnyelmű házasságfelbontásokat lehetőleg megakadályozza és ezért az időközben már megszüntetett házasságvédői intézményt r reaktiválta. Hogy ez mennyire nem f szolgálja a célt és mennyire nem ér el eredményt, ezt mi, ügyvédek, tudjuk. Ennek nincs lényeges jelentősége, de ha már fenntartjuk, komolyan is kell venni. A praxisban egyes bíróságok részéről itt abuzus folyik. Nevezetesen az, hogy a házassági ügyekben kirendelnek házasságvédőt, miként a gondnokság alá helyezési ügyekben is kineveznek ügyvédet ügygondnokul. Mi történik? Amikor a házasságvédő eset63