Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

394: Az országgyűlés felsőházának 21. üléi Hogy mindez mennyire igaz, arra legyen szabad rávilágítanom egy gyakorlati példával. Az ügyvédi kamarák vetik ki évenként tagjaikra a tagdíjakat és a kamarák hajtják be az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézeti járulékokat. Speciel a szegedi ügyvédi kamarának évi tagdíja 10 pengőtől 120 pengőig terjed, a Gyám- és Nyugdíj intézeti járulék pedig 130 pengőt tesz ki, tehát az ügyvédi kamara tagjainak évi járuléka 140 pengőtől 250 pengőig terjed. Most mi volt a helyzet az 1931. év november havában? Az egy évnél régebbi tag- és nyugdíjakkal hátralékban volt a kamara 470 tagja közül 160. A törvény akkép rendelkezik, hogy aki egy évnél régebbi tagdíjjal és gyám- és nyugdíj intézeti járulékkal hátralékban van, azt az ügyvédi kamara tagjai sorából törölni kell. Ez pedig annyit jelent, hogy az illető ügyvédi gyakorlatot tovább nem folytathat^ Az ügyvédi kamara ezt a 160 hátralékos tagját felhívta a hátralékainak kiegyenlítésére s ennek eredménye az volt, hogy több mint a fele nem tudta 'befizetni hátralékát, tehát a végső konzekvencia levonása mellett sem tudott ejeget tenni kötelezettségeinek és el van készülve arra, hogy az ügyvédség gyakorlásától megfosztatik. Ez a helyzet maga mutatja az ügyvédi kar válságos helyzetét, amely a mostani gazdasági viszonyokból folyik. Kétségtelen dolog, hogy az ügyvédség száma abnormis módon megnövekedett. Az is kétségtelen, hogy intézkedni kell, hogy a jövőben ez a helyzet megváltozzék, csak az a kérdés, hogy miképpen? (Egy hang a baloldalon: Numerus clausussal!) Numerus clausust emlegetnek- Több oldalról előjönnek ezzel a kívánsággal, amellyel szemben Pap József kamarai elnök úr ő méltósága aggályait fejezte ki, azt mondván, hogy a numerus clausus bármilyen formában való megvalósítása folytán az^ ügyvéd feltétlenül függő helyzetbe kerül, már pedig az ügyvéd hivatását és kötelességét lelkiismeretesen és az ügyvédi etika szerint csak akkor teljesítheti, ha annak alapfeltétele megvan, vagyis ha megvan az ügyvéd szabadsága és feltétlen függetlensége. Tehát óvatosan kell hozzányúlnunk a numerus clausus intézmény útján való megvalósításához. Szerintem az ügyvédség túltengő létszámának csökkentése más úton is elérhető volna, és pedig elsősorban a jogi oktatás sürgős reformja útján. Elsősorban szigorúan ügyelni kell arra, hogy akik joghallgatóknak beiratkoznak, azok az előadásokat valóban lelkiismeretesen hallgassák, a szemináriumi gyakorlatokon és órákon résztvegyenek. A vizsgákon a legesélyesebben kell megbírálni a joghallgatók tudását. (Pap József: Helyes!) Amikor valaki a jogi szigorlatait leteszi, gondoskodni kell arról, hogy ne iratkozhassék be ügyvédjelöltként olyan ü^vvédhez, akiről a kamara nyilvánvalóan tudja, hogy ott ügyvédi gyakorlatot szerezni képtelenség, mert megfelelő munkaalkalmat nem kap. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ilyen helyekre ne iratkoz hassanak be ügyvédjelölt gyanánt. Ha ezeket az intézkedéseiket meg fogják tenni és sürgősen életbeléptetik, akkor azt hiszem, hogy a joghallgatók száma legalább 50%-kai lecsökken. A másik pedig, ami orvosszer volna az ügyvédség számbeli túltengése ellen, az, hogy a közalkalmazottak képesítési kellékei szigoríttassanak. Kimondandó volna, hogy községi jegyzői állásokat és- a közigazgatás bizonyos hivatali állásait csakis ügyvédi és bírói oklevéllel bíró egyénekkel tölthessék be, vagy 1932. évi június hó 2ő-én, szombaton. legalább is, ha már nem kötik ezeket a pályákat ilyen képesítéshez, az ügyvédi és bírói oklevéllel bírók előnyben rószesittessenek. Ebben az esetben az ügyvédség mai létszáma el tudna oszlani és maga a közérdek nyerne azáltal, ha magas iogászi képzettséggel bíró egyének látnák el ezeket a hivatali állásokat. Ilyenképpen szerintem nen kellene az úgynevezett ügyvédii numerus clausussal kísérletezni. Felemlítette Pap József ő méltósága azt, hogy a magyar ügyvédi karral szemben. az utóbbi időben bizonyos jogosulatlan ellenszenv' nyilvánult meg. Nem mondom azt, hogy bizonyos esetekben nem történnek egyes ügyvédek részéről elítélendő dolgok is, de kérdem, hol és milyen foglalkozási ágnál nincsenek ilyenek? Azonban általánosítani szerintem nem szabad, (Pinezich István: Ügy van!) sőt ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell az összesség nevében. Bizonyos ügyvédi ellenszenv bizonyos időkben nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is megnyilvánult, különösen a XVIII. században és a XIX. század elején, de akkor nem annyira a közvélemény részéről, mint inkább felülről nyomták el az ügyvédeket és felülről nyilvánult meg velük szemben ellenszenv azért, mert állami és politikai kérdésekben bizonyos ellenőrzést gyakoroltak az uralkodókkal szemben is. így többek között Nagy Frigyes csak kivételesen adott ügyvédeknek letelepedési engedélyt egyes városokban és tartományokban. így például nem akart ügvvédet látni Berlinben, Poroszországban és Pomerániában. IL Frigyes reformeszméire is nagyon kényelmetlenek voltak az ügyvédek s ő is úgy tekintette Őket, mint betolakodókat a bíró és a felek közé. Ezért elhatározta, hogv egy tollvonással megszünteti az ügyvédséget. Egv 1780-ban kiadott rendeletében megteremtette az úgynevezett Assistenzrat intézményét, amely semmi egyéb, mint kinevezett állami hivatalnok rendes fizetéssel, aki az ügyvéd szerepét volt hivatva betölteni. Miután azonban ezek az Assi&tenzratok bizalom hiánya miatt megfelelően nem működtek, kénytelen volt II. Frigyes beszüntetni ezt az állást, mert a jogkereső közönség nem tudta mire vélni, hogy miféle teremtményei ezek az Istennek; hogy vajion bírák-e ezek, TP

W pedig ügyvédek, az állam érdekét védik-e, vagy pedig a felek érdekeit? Tehát a közvélemény nyomása alatt kénytelenek voltak ezt a rendeletet hatályon kívül helyezni. Nassauban és Badenben meg volt tiltva a feleknek, hogy első folyamodású bíróság előtt ügyvédiét alkalmazzanak. Ennek az intézkedésnek természetesen a jogkereső közönséig vallotta hihetetlen káirát, úgyhogy »a közvélemény szintén követelte azt, hogy az ügyvédség előbbi jogaiba feltétlenül helyeztessék vissza, ami meg is történt. Franciaországban is volt hasonló időszak, de akkor már itt a konvent irányította az eseményeket. A konvent nemcsak az ügyvédségnek, hanem a bíróságnak s az összes törvénykezési szerveknek is, mint feleslegeseknek, a megszüntetését követelte, sőt 1792-ben a konvent tényleg eltörölte az ügyvédséget és csak Napoleon állította vissza 1810-ben, természetesen nagyon megnyirbált jogkörrel. Azonban ez a napóleoni intézkedés is olyan ellenszenvet váltott ki, hogy XVIII. Lajos, a restauráció fejedelme 1822-ben a közvélemény nyomása alatt az ügyvédséget teljes jogaiba volt kénytelen visszaállítani